Újraértelmezett vetésidõ-kísérletek

A hazánkból organizált közép-európai kísérleti hálózat nem csak a magyar, hanem a környezõ országok termelõinek is fontos információbázisaként szolgál. Ezekben a kísérletekben a kereskedelmi forgalomban lévõ saját hibrideket, a legnagyobb területen termesztett versenytársaik hibridjeit, valamint hibridjelöltjeik teljesítményét vizsgálják éréscsoportok szerint. A lokális kísérleti és tesztelési rendszerek célja, hogy hibridspecifikus ajánlást tudjanak biztosítani a termelõk számára.

Szabó Szilárd fejlesztési vezetõ elõadásából megtudhattuk, hogy a kísérleti csapat tovább bõvíti az agrotechnológiai kísérleteik során vizsgálandó elemek körét. A meglévõ vetésidõ, tõszám, mûtrágyareakció, vízleadás, herbicidhatás és fattyasodási kísérleteken túl már a vetésmélység és -sebesség hatást vizsgáló, a csávázószer összehasonlítást végzõ és a hozamtérképes betakarítási kísérleteket is beiktatják a rendszerbe.

VETÉSIDÕ-KÍSÉRLETEK

Napjainkban az egyik legvitatottabb technológiai kérdés kukoricában a vetésidõ kérdése. Az évek óta zajló vetésidõ-kísérletek során a Monsanto arra keresi a választ, hogy az egyes hibridjeik milyen terméssel válaszolnak a korai, normál és késõi vetés esetén.

A több évre visszanyúló kísérletek eredményei nélkülözhetetlen technológiai összefüggéseket tártak fel, viszont nem adtak egyértelmû választ arra, hogy mi az optimális vetésidõ egy adott hibrid esetében, nem csak az eltérõ évjárati hatás miatt, hanem például azért sem, mert ugyanannak a hibridnek lokációként is eltérõ lehet az ideális vetésideje.

Ezért koncepciót váltottak a fejlesztõk 2012-ben, elkezdték vizsgálni, hogy az egyes vetésidõkben még milyen tényezõk játszhatnak szerepet és azok hogyan befolyásolják a termésképzõ tényezõket. Ehhez megnézték a vetés és kelés napját, a fejlõdési fázisok pontos dátumát, a virágzás dátumát, újdonságként a vízleadási dinamikát elemezték és csõanalízist végeztek (szemek száma, ezermagsúly, sorok száma, csõhossz stb.), s ezen adatok feldolgozása rengeteg korrelációt eredményezett számukra. Minden egyes hibridre, minden egyes éréscsoportra ráillesztették az adott vetésidõt, ezáltal nyomon követhetõ volt például az, hogy egy adott éréscsoport pontosan mikor szaladt bele a legmagasabb hõmérsékleti értékekbe virágzás idején. Láthatóvá vált, hogy egy csapadékos periódus hogyan befolyásolta a végén a termést, vagy az, hogy a talajban eltöltött idõ milyen negatív hatással volt a termésre.

KÖVETKEZTETÉSEK

A 2012-es év vetésidõ-kísérletek elemzéseibõl egyértelmûen kiderül, hogy a vetésidõ és a betakarított termés között szoros összefüggés van. A vizsgálatok során megállapították a legfõbb termést befolyásoló tényezõket:

- hõmérséklet a virágzás idõszakában,

- a csapadék mennyisége a virágzást megelõzõ 10 napon belül,

- a talajban töltött napok száma (vetés és kelés között),

- éjszakai hõmérséklet a virágzás idõszakában,

- és számos egyéb tényezõ: TKW, CT, WT.

Szerintük nem helyes a berögzött dátum szerinti vetésidõ alkalmazása, ehelyett a talajhõmérsékleti értékekhez kellene igazodni. Csökken a kockázat és terméstöbblet érhetõ el akkor, ha a vetés idején a talajhõmérséklet eléri és tartósan meghaladja a 100C-fokot. Ez az érték a kukorica fejlõdési küszöbértéke! Hazánkban tartósan 100C feletti talajhõmérséklet sokéves tapasztalat alapján április 12. után várható.

Azok a korai vetésidõk, amelyek során a vetõmag hosszú idõt töltött a talajban a kelés elõtt – a kelés egyenetlenségébõl fakadóan –, a termést akár 10%-kal is befolyásolták negatív irányba.

Tény, hogy elõre nem lehet megmondani azt, hogy az adott évjáratban mely vetésidõ az ideális az adott éréscsoport számára, viszont a virágzási idõk széthúzásával lehet a kockázatot csökkenteni, mindez a vetésidõn túl egy megfelelõ portfólió felépítéssel és különbözõ éréscsoportok használatával érhetõ el.

A vetésidõre rávetített legvitatottabb jelzõ létjogosultsága a közönség hozzászólásaiból is kiderült. A felszólalók közül ugyan senki nem kérdõjelezte meg azt, hogy a vetésidõ és a betakarított termés között összefüggés van, de a gyakorlatban alkalmazott technológiák igencsak eltérõek:

Soltész Gyula, a dél-dunántúli Naki Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint a termesztési cél határozza meg a termesztéstechnológia megtervezését. A Naki Zrt.-ben a növénytermesztési fõágazat által megtermelt árualapok egy részét az állattenyésztési ágazat feldogozza a sertésállomány takarmányozásának céljából. Éppen ezért fontos számukra az, hogy korán lehessen a nedves kukoricát betakarítani, ez viszont feltételezi a korai hibrid választását és a korai vetést, mellyel egy elõszezoni, augusztus közepi 35-ös vízzel történõ betakarítás bizton elérhetõ.

A másik fontos szempont, hogy nagy termést tudjanak realizálni árualapként, ehhez kell a megfelelõ hibridet kiválasztani, s a hibridek tulajdonságainak ismeretében a megfelelõ vetésidõzítéssel hozzájárulni a magas termésmennyiség eléréséhez.

A korai vetés híve Nyesõ Tamás is, aki Jász-Nagykun Szolnok megyében, Kengyel határában gazdálkodik, jó minõségû talajokon, öntözött körülmények között. Az Õ termesztési célja a minél nagyobb termésmennyiség, minél alacsonyabb nedvességtartalommal történõ elérése. A korai vetés híveként büszkén vállalta, hogy már 80C-os talajba elveti a kukoricát, ennek elõnyeként említette a korábbi virágzást és az alacsonyabb betakarításkori szemnedvességet. Úgy véli – és az igazi célja ez –, hogy ilyenkor van még elég nedvesség a talajban a megfelelõ, biztonságos keléshez. A következõ évet figyelembe véve pedig a leglényegesebb szempont számára – amellyel a jövõ év eredményessége megalapozható – a korai betakarítás utáni korai szántás lehetõsége, hiszen több idõ jut a talaj beérésére, ezáltal jobb magágy készíthetõ.

Szót kért a rendkívül nagy tapasztalattal rendelkezõ, martonvásári illetõségû Perczel Mihály, aki mintegy 50 éve foglalkozik növénytermesztéssel, napjainkban pedig családi vállalkozása mellett a Szent István Egyetem egyik kutató, fejlesztõ cégének irányítását végzi.

Az Õ markáns véleménye szerint a vetésidõ majdnem olyan fontos elem, mint a hibridválasztás. A vetésidõ-kísérletek pedig nem azért fontosak, hogy elõre lehessen determinálni az idõpontot – hiszen az évjáratok különbözõsége miatt szinte lehetetlen –, hanem a kevésbé ideális idõpont megválasztásának következményeit kell figyelemmel kísérni és a tanulságokat levonni belõle.

Saját tapasztalatai és kísérletei alapján elmondta, hogy egy korai idõpontban elvetett kukorica (sõt a napraforgó is) egyenetlen kelést, késõbb heterogén állományt eredményezett, az utolérési mechanizmus akár a virágzásig, sõt a virágzás végéig is eltarthat. Itt visszautalt a Monsanto által végzett kutatásokra, amelybõl egyértelmûen kiderül, hogy akár 10% terméskieséssel járhat egy heterogén állomány. Rámutatott, hogy a korai vetésû kukorica (és napraforgó) elsõ napi kikelése nagyon ritkán esik a húsz napon belüli tartományba és gyakori a 25–28–30 napos utolsó kikelési nap. Ez nem csak induláskori széthúzást és heterogén állományt eredményez, hanem a magként talajban töltött minél több idõ szintén negatív irányba befolyásolja a termést. Még egy szoros összefüggésre felhívta a figyelmet a kísérletei kapcsán, miszerint a leggyorsabb vízleadása azonos fajtán belül annak a csoportnak van, amelyik legkésõbb a 12. napon kikel, ebbõl az állományból lehetett a legnagyobb profitot realizálni.

A Dél-Alföldrõl származó Lajos Mihály a nyugat-dunántúli székhelyû (Püski) Agrofil Szaktanácsadó Mérnöki Iroda Kft. tulajdonosa és irányítója visszaemlékezett arra, amikor a Kõrös és a Tisza mentét gyakran jellemzõ perc talajokon mindig a víz utáni „rohanás” határozta meg – és ez ma sincs másképp – a vetés idejét.

Ha a tavaszi csapadékot követõen már rá lehetett menni a földekre, a gazdák azonnal elkezdenek vetni, mert az általában hirtelen érkezõ meleg, rövid idõ alatt az optimális vetésmélység alá szárítja a magágyat, amelyet nagyobb kockázatnak tartanak, mint a biológiailag is optimális talajhõmérséklet megvárását. A szaktanácsadó cégük által 2012-ben végzett nyugatdunántúli vetésidõ-kísérleteik viszont azt mutatták, hogy a március végén, és az április elején elvetett kukorica kelési ideje megegyezik az április közepén elvetett kukoricáéval. A késõbb elvetett kukorica szebben kel, egyenletesebben fejlõdik, és több termést produkál, mint a korábban elvetett. Ehhez azonban kellenek azok a körülmények, amelyek lehetõvé teszik az optimális talajhõmérséklet kivárását (jó talajadottságok, kedvezõbb csapadékeloszlás, és kínálati gépkapacitás).

Dr. Kiss Erzsébet növénygenetikus szakmérnök hibridszempontból közelítette meg a vetésidõ fontosságát. Utalt arra, hogy a többéves kísérletek eredményei egyébiránt alkalmasak arra is, hogy ki lehessen szûrni azt, hogy melyek azok a hibridek, amelyek eltérõ körülmények között (csapadék, páratartalom, hõmérséklet) nagyon nagy változásokat mutatnak a termésükben, ezek alapján következtethetünk arra, hogy mennyire érzékeny, vagy netán toleráns hibriddel van dolgunk. A nemesítõ intézetek céljai között fontos szempont az agronómiai tulajdonságok, így többek között a vetésidõ-tolerancia javítása is.

Az alkalmazott vetésidõt a kialakult gyakorlat determinálja – szögezte le Temesvári Mihály a békés megyei nagyszénási Öt+Egy Kft. tulajdonosa. A kiváló repcetermesztési eredményeirõl ismert szakember 160 hektáron termeszt kukoricát. A vetésidõ-kísérletekbõl – véleménye szerint – sokat lehet tanulni, hiszen a technológiai összefüggések felismerésére kiválóan alkalmasak, viszont az évek alatt berögzült vetésidõ kapcsán csak némi finomítás érhetõ el a gazdáknál.

Régiójukban sokkal hamarabb kezdõdik a tavasz, mint az ország többi részén. A virágzás megindulását követõen – Mihály szavaival élve – elkezdenek a nedvességre „vigyázni”, hisz csapadék szempontjából lényegesen szerényebben vannak ellátva, mint például a nyugati régió.

Amikor megpirkad és megérzik a föld „tavaszi szagát”, rögtön elkezdenek dolgozni, mert nem tudják, hogy mi fog következni. Az extremitásoktól tartva nem kockáztatnak, nem várnak az „optimális” vetésidõre, hiszen lehet, hogy a jelenleginél optimálisabb lesz egy késõbbi vetési idõpont, de lehet, hogy utólag nézve optimálisabb lett volna a legelsõ idõpont.

Láthatjuk, hogy még a gyakorlott, profi termelõk körében is megoszlanak a vélemények az alkalmazott vetésidõt illetõen. Viszont, ha figyelemmel kísérjük nem csak a vetésidõ, hanem az egyéb agrotechnikai kísérletek eredményeit is, illetve a feltárt összefüggéseket a saját gazdaságunkra rá tudjuk vetíteni, kétségtelen, hogy a szerzett információkat az elõrevetített termelési célunk szolgálatába tudjuk állítani.

-ga-