MENÜ

Minõségi elvárások a korszerû kaszáló és rendkezelõ gépekkel szemben

Oldalszám: 111-113
Bellus Zoltán 2014.01.14.

A TECHNOLÓGIÁK ÉS A MINÕSÉG KAPCSOLATA

Amikor a szálastakarmányok minõségérõl beszélünk, a munkaminõségi és tisztasági jellemzõk mellett igen fontos, hogy kitérjünk a növények fertõzöttségi állapotára is. Annak ellenére, hogy a takarmányok látványos károsodása a tartósítás és tárolás alkalmával következik be, a fertõzöttség kialakulásának lehetõségét már a szántóföldön minimalizálnunk kell. Ehhez a jelenlegi mûszaki háttér biztosítja azokat a korszerû betakarító és rendkezelõ gépeket, melyek optimális üzemeltetése garantálja a megfelelõ minõségû alapanyagok elõállítását.

 

 

A lucerna betakarítása száraz és nedves tartósítás esetén különbözõ idõpontokban történik és különbözõ ideig tart. Az elsõ és utolsó kaszálásokkal szilázst és szenázst, a középsõkkel szénát készítünk. A 80–82% nedvességtartalmú bimbózó lucerna kaszálásakor a technológiai veszteségek figyelembevételével jó minõséget reprezentáló magas (>22% sza. nyersfehérje) fehérje és alacsony (20–25% sza. nyersrost) rosttartalmat lehet biztosítani (Orosz, 2006).



Akár szálas, akár bálázott szénát készítünk, az alapanyag minõségét a kaszálás és a rendkezelés fogja meghatározni. Az 50–60% nedvességtartalomra elõfonnyasztott, majd szeletelõkéses rendfelszedõ kocsival felaprított növények szellõztetéses rendszerû nedvességelvonása szárító-tároló pajtákban, szénatornyokban jó hatásfokkal megoldható. Nagyobb problémát okoz a szántóföldi szénakészítés, mivel a 20% körüli nedvességtartalom biztosítása jelentõs veszteségekkel járhat. Innovatív szénakészítési eljárásaink korszerû gépesítettségi háttérrel és technológiai elõírásokkal képesek a szántóföldi veszteségeket minimális szinten tartani.



A két menetben betakarított, fonnyasztott szilázsokhoz a takarmányokat lekaszáljuk, majd a renden szükség szerint 4–12 órát fonnyasztjuk. Ezután szecskázva falközi silóban, silófólia tömlõben vagy szecskabála formában, valamint szálasan, vagy szeletelve bálázott formában csomagoltan, vagy silófólia tömlõben, 60–65% nedvességtartalommal tároljuk. A rövid idejû elõfonnyasztás, optimális tömörítés és fermentáció mellett a veszteségek is alacsony szinten maradnak. A szintén két menetben betakarított szenázsokhoz a terményeket a renden 12–24 órát fonnyasztjuk elõ. A problémát most a 60% alatti nedvességtartalmú lucerna hosszú idejû elõfonnyasztás miatti nagyobb idõjárási kockázata jelenti. Eredményeképpen magasabb táplálóanyag-veszteséggel kell számolnunk, és a tömöríthetõség is romlik.



A szántóföldön megfelelõ termesztéstechnológiával és agrotechnikai eszközökkel csökkenthetjük a káros mikroorganizmusok fertõzését és a mikotoxin-szennyezettség kialakulásának veszélyét. Kiemelt jelentõséggel bír a fertõzöttség és a vágási magasság összefüggése, hisz a szennyezõdést okozó alacsony vágási magasság esetén tarlón a penészgombák, a tartósítás során rajtuk kívül még a baktériumok és az élesztõgombák felszaporodásával is számolnunk kell. A vágási magasságot a takarmányok növénytani tulajdonságain túl a földrõl származó, az egyenetlen talajfelszín okozta föld- és egyéb felvert vagy felcsapódott szennyezõdések káros hatása befolyásolja. A szennyezõdésekkel egyrészt a növények tisztasági állapotát és ízletességét rontjuk, másrészt olyan káros anyagok felvitelét idézzük elõ, melyek komoly emészthetõségi és állategészségügyi, majd humán-egészségügyi problémát okoznak. Így például a szántóföldi penészgombák közül a fusarium fajok többek között zearalenont (F-2 toxin), trichotecéneket (T-2 és HT-2 toxin, deoxynivalenol), az Aspergillus fajok aflatoxin B1-et termelnek. A tarlómagasság és az erjedés összefüggését fûszenázs esetén a táblázat mutatja be (Avasi, 2005). A gyakorlatban lucerna kaszálásakor 7–8 cm, gyepek esetén 5–6 cm-es tarlómagasság javasolható.

 


 

 

Az értékek korrekt betartásához megfelelõ talajkövetést és -nyomást, valamint vágási magasságot és kezelést biztosító betakarító és rendkezelõ gépek szükségesek.

 

 

A GÉPKONSTRUKCIÓK ÉS A MINÕSÉG KAPCSOLATA



A betakarítás a szálastakarmányok fajtája és az alkalmazott technológiák függvényében különbözõ alternáló és rotációs vágószerkezetû kaszálógépekkel történik. Közülük az elsõ és a kaszákat adapterként hordó magajáró berendezések használata visszafogott. Utóbbiak kihasználtsága csak nagyméretû termõterületek és bérmunka-szolgáltatás esetén rentábilis. A traktorra függesztett és vontatott rotációs rendszerû gépek alsóhajtású tárcsás és felsõhajtású dobos kaszákkal szereltek. Legelterjedtebbek a hátsó függesztésû és TLT-meghajtású, oldalra vágó konstrukciók, de ma már egyre gyakrabban találkozhatunk frontkaszákkal és különbözõ kaszakombinációkkal is. Ahhoz, hogy a termények szennyezettségét elkerüljük a tarlómagasságot és a talajon csúszó részegységek talpnyomását kell optimalizálni. A tarlómagasság a felsõ hajtású gépeken a forgórészek tengelyének döntésével, a csúszótányérok cseréjével és tengelyirányú állításával, az alsó hajtásúak pozícionálása a tartógerenda döntésével végezhetõ el.



A hátsó függesztésû tárcsás kaszák állandó és egyenletes vágási magassága függesztõkarjuknak a vázkeret tömegközéppontjához történõ csatlakoztatásával oldható meg. Így a hajtásátvitelt is tartalmazó függesztõ berendezés a traktor hárompont-függesztéséhez kapcsolódik. A vontatott konstrukciók paralelogramma-felfüggesztését a tárcsás kiviteleknél általánosan, a dobosoknál pedig egyedileg is alkalmazzuk.



Azok a frontfüggesztésû konstrukciók, melyek a vázszerkezet tömegközéppontjához közeli megfogású paralelogramma-felfüggesztést alkalmazzák, a függesztõkeret segítségével kapcsolódnak a traktorok mellsõ hárompont-rendszeréhez. A talajkövetés pontosságának javítása (1. kép) a vázszerkezet csuklópontjának minél alacsonyabb és a tömegközéppontnak a traktorhoz minél közelebbi elhelyezésével fokozható (pl. Claas, Krone, Fella, Kuhn, Pöttinger, Vicon stb.).

 


 

 

A kaszák dõlésszögének biztosításához a tárcsás konstrukciók hajtómûházát ék alakúra készítik. A középsõ tárcsákra szerelt dobokkal a traktorkerekek szennyezõ hatása küszöbölhetõ ki, a tárcsák mögé szerelt dobok a nagy tömegû terményáram korrekt formálását biztosítják.



A terményminõség tekintetében rendkívül fontos a vágószerkezetek talajterhelésének tökéletes beállítása is. A mûvelet hagyományosan mechanikus tehermentesítõ rugókkal (pl. Alpha-Motion, EasyCut Balance stb.), a fejlesztést követõen hidraulikus vagy hidropneumatikus rendszerben hajtható végre. Magas talajterhelés esetén a megnövekedett csúszóellenállás fokozott talajtömörödést eredményez, míg ellenkezõ esetben a vágószerkezet egyenlõtlen vágásmagassága a szerkezet lengését is elõidézi. Többek között az Active Float Plus, a Combi Float, a Turbo Lift és a Lift Control hidropneumatikus tehermentesítési módszerek alkalmazásakor (pl. Claas, Krone, Fella, Kuhn stb.) a kasza tömegének egy része a traktorra úgy adódik át, hogy a kaszálás alatt ébredõ súrlódási ellenállás gördülõ ellenállássá alakul és a nyomásszabályozás feladatát a traktor hidraulika rendszere veszi át (2. kép). A vágószerkezet felfüggesztésekor a csúszótalpak, vagy -korongok talajfelszínhez igazodó terhelése a traktor vezetõfülkéjébõl állítható be.

 


 

 

A frontfüggesztésû és hátul egy- vagy kétoldalra dolgozó tárcsás, vagy dobos kaszákból összeállított gépkombinációk mellsõ függesztõ rendszerrel és TLT-hajtással kiegészített univerzális traktorokat igényelnek. Közülük az elsõ és a jobboldalt függesztett kaszák az önálló konstrukciókhoz hasonlóan kerülnek kiépítésre. A hátsó kétoldali változatok függesztõ szerkezetében és hajtásátvitelében viszont jelentõs eltérések figyelhetõk meg. A kaszák függesztõkeretéhez a kaszagerendelyek kiemelõ karjai és kiemelõ munkahengerei kapcsolódnak. A nagy teljesítményû szecskázók kihasználása érdekében a kaszakombinációk a nagy tömegû terményt a két hátsó kaszára szerelt hidrosztatikus meghajtású szalagos rendrakóval egy középsõ rendre helyezik le.



Gyepek és fûfélék esetén dobos rendszerû és a vízleadás meggyorsítását ütõhatással biztosító lengõujjas szársértõket használunk. A szársértés munkaszélessége vontatott kaszáknál megegyezik a munkagépével, míg oldalt függesztett konstrukcióknál annál lényegesen kisebb. Az acélból vagy mûanyagból készült V és Y alakú lengõujjak a dobokra egyedi, vagy csoportos rendszerben szereltek. Pillangósok szársértésekor a levelek és szárrészek nedvességleadási viszonyainak kiegyenlítésére különbözõ párosításban bordázott acél vagy gumi hengerpárokat alkalmazunk. A szárak gyorsabb vízleadása fehérjeveszteséget okoz, így a nedves rendek elterítésével a nagyüzemi betakarítás veszteséghányada eléri a 3%-ot.



A rendkezelõ gépek munkaminõségének javítása elsõsorban a rendre rakott termény szennyezõdésének minimalizását és az elhagyási veszteségek csökkentését jelenti. Mivel a rendterítõk általában magas nedvességtartalmú anyagban dolgoznak, ezért forgórészeikhez nem szükséges vezérelt ujjas villakarokat illeszteni. A tökéletes munkaminõség alapja a sok és kis átmérõjû rotor, a rövidebb belsõ és hosszabb külsõ, valamint kampós kiképzésû dupla fogak (3. kép) alkalmazása. A nagy munkaszélességû rendterítõk osztott kivitelû vázkerete egymáshoz csuklósan kapcsolódó részekbõl épül fel.

 


 

 

A rendrakó gépek talajszennyezésének elkerülése céljából speciális, az egyes forgórészeket külön alátámasztó tandem futómûvekkel üzemelnek. A középre hordó gépek munkaminõsége a talajfelszín követését a haladási irányban is optimalizáló csuklós rotorfelfüggesztéssel, többtengelyes futómûvekkel és mûködés közbeni magasságállítással javítható. A többrotoros rendképzõk forgórészeinek idõeltolásos JetEffect rendszerû bekapcsolása garanciát nyújt a fogak talajba verõdésének megakadályozására (pl. Krone, Fella stb.). A fokozatmentes munka- és rendszélesség-állítást kettõsmûködésû hidraulikus munkahengerek végzik (4. kép). Az oldalra hordó konstrukciók vonóegységének magasságállítását paralelogramma rendszer vezérli, a rendképzés a rotorok keresztirányú dõlésével állítható. A tökéletesebb anyagáramlást a nagyobb kerületi sebességû elsõ és a nagyobb mennyiséget kezelõ kisebb sebességû hátsó rotorok biztosítják. A korszerû kardáncsuklós rugózású konstrukciók speciális mozgású rotorkialakításával optimális kereszt- és hosszirányú felszínkövetés érhetõ el (pl. Claas, Krone, Kuhn, Pöttinger, Fella, Vicon stb.).

 


 

 

Az ismertetett betakarító és rendkezelõ konstrukciók fejlesztése folyamatosan történik, a gyártók és fejlesztõk egyre kifinomultabb ötletekkel és innovációval segítik a minõségi takarmányellátás megvalósítását.

 



Bellus Zoltán

VM Mezõgazdasági

Gépesítési Intézet