Aflatoxinok - Egy új kockázat Közép-Európában

A Romer Labs Diagnostic GmbH, a Biomin Magyarország Kft. és a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet közös rendezvényének az volt a célja, hogy a legkorszerûbb tudományos ismeretanyagot megosszák az érdeklõdõkkel.

Dr. Mézes Miklós elõadásában a toxin állati szervezetre gyakorolt hatásait ismertette. A mikotoxinokra biztonságos szintet meghatározni nem lehet. Az élelmiszer-biztonsági kockázat mindig az adott vegyület koncentrációjától függ, de ezt befolyásolja más mikotoxinok jelenléte is (hatásuk összeadódhat). Az Aspergillus Flavus gomba termeli az Aflatoxin B1-et, valamint egyéb metabolitjait is. Az egyes törzsek toxintermelõ képessége jelentõsen eltérhet. Mitõl függ az aflatoxin-termelés? Jelen kell legyen egy potenciális toxintermelõ Aspergillus faj, de elõsegíti a károsanyag-elõállítást a növény terméketlensége, a rovarkártétel, a nem megfelelõ növényvédelem és az aszályos év is. A tárolás során 13–14% nedvességtartalom felett az Aspergillus fajok szaporodása és toxintermelése már biztosított. Fontos a tárolás során a garmadák rendszeres átforgatása, raktári rovarkártevõk irtása (gázosítás). Az Aspergillusok mûködésének hõmérsékleti optimuma nagyon széles: 25–44°C között a legintenzívebb, de a raktározás során, alacsony hõmérsékleten sem kizárható. Szántóföldön a 70% relatív páratartalom már elég a gomba szaporodásához. A toxintermelés a gomba stresszreakciója az õt ért negatív hatásokra. A gabonamagvak aflatoxin-pozitivitása Európában – a BIOMIN felmérése alapján – 2011-ben 36% volt. Az EU-ban 2011-ben módosított toxinhatárértékek alapján, az aflatoxin B1 koncentráció a takarmány alapanyagokban 20 mikrogramm/kilogramm lehet. Tejelõ állományok részére gyártott keveréktakarmányok aflatoxin B1 koncentrációja az 5 mikrogramm/kilogramm értéket nem haladhatja meg. Az aflatoxin származékai az állati szervezetben viszonylag hatékonyan metabolizálódnak, kivéve a B189 exo-epoxi forma, ez DNS-károsító, amely oka lehet a rákos kórformák kialakulásának. Az állatokban általános tünet a májkárosodás, takarmány-visszautasítás, növekvõ elhullás, tenyésztojások keltethetõsége romlik, a szennyezett étkezési tojás fehérjéje összefolyik a sárgájával, romlik a testtömeg-gyarapodás, romlik a karotionidok anyagcseréje (bõr-, tojássárgítók), szaporodási zavarok (sertés), a vakcinázások hatékonysága csökken. Tejelõ tehenekben a bendõmozgások száma csökken, hasmenés jelentkezik, a májkárosodás miatt nõ a ketózis veszélye, megjelenik a tejben az aflatoxin M1, mérsékelt tejtermelés-csökkenés, nõ a szomatikus sejtszám, valamint csökken a vérszérum immunglobulin tartalma. Az aflatoxin B1 az egészséges bendõ pH-n nagyobb részben alakul át aflatoxikollá, ami mérgezõ vegyület, de nem alakul át a tejben megjelenõ M1-é. Acidózisos bendõben sokkal nagyobb mértékben képzõdik az M1 metabolit (tejben mérhetõ) és kisebb lesz az aflatoxikol koncentrációja. Az aflatoxin B1 egy kis molekulatömegû, zsíroldékony vegyület, így a bendõ falán át is már képes felszívódni. Kísérleti körülmények között nagy mennyiségben a bendõbe juttatott aflatoxin B1 már 4 óra múlva M1 formában megjelent a tejben. A fertõzés megszûnte után 4 nappal a tejben már nem volt mérhetõ M1 metabolit. Általában elmondható, hogy a takarmánnyal felvett aflatoxin B1 tartalom 1,7%-a fog megjelenni a tejben aflatoxin M1 formájában.

A társrendezõ Romer Labs Diagnostic GmbH képviseletében Tanyi Ervin beszélt az aflatoxinok meghatározásának lehetõségeirõl. Az Európai Unió mikotoxin-szabályozása a legszigorúbb a világon, aflatoxin esetében pl. Amerikában és Ázsiában az európai felsõ érték tízszeresét fogadják el felsõ határértéknek. Léteznek gyorstesztek vagy teszt-csíkok, amelyek igen-nem választ adnak egy határértékhez képest, de egy olvasókészülékkel itt is nyerhetõk pontos értékek, kb. 15 perc alatt. Az ELISA (enzimmel jelölt immunvizsgálati módszer) technika már egy pontosabb eredményt képes adni a szennyezettség mértékét illetõen. Léteznek ELISA-kitek az összes aflatoxin metabolitra, attól függõen, mit kívánnak meghatározni. Egy vizsgálat-elõkészítés és a mérés elvégzése kb. 1 óra (a tejbõl mért M1 ennél is több) és jól felszerelt laboratóriumi hátteret feltételez. Keveréktakarmányokra ez a mérési módszer sem igazán alkalmas. Egy jellemzõ példa a mért koncentrációkra: ppb (egy az egymilliárdból) mértékegységben vizsgálódunk, ami annyit jelent, mintha 1 kockacukrot oldanánk fel egy szabványméretû 50 méteres úszómedencében. A mintavétel megbízhatósága, pontossága ezért nagyon nagy jelentõséggel bír. A cég folyamatosan fejleszti a toxinmérésekhez felhasználható mûszerparkját, és azok pontosságát.

Nagy Attila, a Bonafarm-Bábolna Takarmányipari Kft. laboratórium vezetõje a HPLC és az ELISA módszerek összehasonlításáról beszélt.

Császár Gábor, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Tudományos fõosztályvezetõje az ELISA-vizsgálatok alkalmazástechnikai vizsgálatáról tartott elõadás.

Aspergillus fajok és mikotoxinjaik elõfordulása Közép-Európában, címmel tartott elõadást Dr. Varga János. Az Aspergillus nemzettségbe mintegy 300 faj tartozik, általában melegkedvelõ gombák. Az aflatoxinok mellett a fumonizinek és az ochratoxinok termeléséért is felelõsek. Az aflatoxinokat a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség az 1. csoportba sorolja, mint az egyik legrákkeltõbb vegyületcsoportot. A klímaváltozással összefüggõ extrém magas hõmérséklet fokozza az aflatoxin termelését. Kukoricán, árpán, búzán és zabon is megjelent ez a toxin. Egy Amerikában alkalmazott biológiai védekezési lehetõség szerint a toxintermelõ Aspergillus fajok kiszorítására toxint nem termelõ Aspergillus fajokat juttatnak ki a területre, elvéve így az „életteret” a veszélyes fajok elõl.

Az aflatoxinszintet akár 80%-kal tudták csökkenteni az adott szántóföldi kísérletekben. Alkalmazhatunk antagonistákat is a toxintermelõ Aspergillusokkal szemben, ezek a mikroorganizmusok olyan anyagokat termelnek, amelyek gátolják a toxintermelõk szaporodását.

Az aflatoxin probléma megoldási lehetõségeit vázolta fel Dr. Mesterházy Ákos (Gabonakutató Nonprofit Kft.) a növénynemesítés oldaláról. A probléma megoldásának legkézenfekvõbb módja lenne, ha növényeink ellen tudnának állni a toxintermelõ gombák támadásának, fertõzésének. Erre törekszik a rezisztencianemesítés.

Mit tehetünk, ha takarmányainkban már ott vannak a toxinok és fel kell azokat etetnünk? A kérdésre a Biomin GmbH kutató állatorvosa,

Dr. Radka Borutova válaszolt a „Mikotoxinok inaktiválásának lehetõségei a takarmányokban” címû elõadásában. Az aflatoxin bendõbeli lebonthatósága a nagy termelésû, intenzív anyagcseréjû állatoknál egyre romlik, 0–42%-ban következhet be a lebomlás, a bendõ normális mûködése során (az acidózis a 0% felé tolja az értéket). Az EU határértéke a tejben 0,05 mikrogramm/kilogramm (M1), ha ezt nem akarjuk túllépni, a teheneknek nem szabad felvenni 40 mikrogramm/kilogramm-nál nagyobb mennyiséget naponta aflatoxin B1-bõl. Alkalmazhatunk toxinkötõket, amiknek megfelelõ affinitással kell bírniuk a toxinhoz, és nem szabad kötnie a hasznos tápanyagokat (pl. mikroelemeket, vitaminokat), valamint a megkötés után, az állatból való ürülésig szilárd kötésben kell tartania a toxint. A Biomin folyamatosan kutatja a potenciálisan alkalmas anyagokat, amelyek sorozatos tesztelések után kerülnek csak kereskedelmi forgalomba.

Dr. Jaroslav Langer, a BIOMIN Szlovákia ügyvezetõje, magyar nyelvû elõadásában hasznos tanácsokat adott a toxinképzõdés megakadályozására az erjesztett tömegtakarmányok elõállítása és tárolása során.

-an-