A harmadik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk vetésterülete az elmúlt évben rekordnagyságúra, több mint 617 ezer hektárra nõtt. Az átlagtermés hektáronként 2 tonna körül alakult (a legmagasabb 2,65 tonna volt). Tenyészideje alatt extrém szárazsággal kellett megküzdenünk, ami országos átlagban nem rontotta lényegesen a termelés gazdaságosságát.
A tavalyi száraz év kedvezõen hatott az állomány egészségi állapotára. Nem alakultak ki országos járványok, és a csapadékigényesebb betegségek fertõzési szintje is alacsony maradt. Ennek ellenére egyes országrészeken belül jelentõs fertõzések is kialakultak, ahol a gombaölõszeres kezeléseket nem lehetett elhagyni.
A 70-es évek közepétõl, a bácsalmási rendszer bevezetésétõl nagyüzemivé vált kultúránk gombás eredetû megbetegedései, az elmúlt néhány évtizedben, különbözõ mértékben jelentkeztek. A kezdeti években fõleg a tányérbetegségekkel (szürkepenészes és fehérpenészes rothadás) kellett megküzdeni.
A fertõzések megelõzése agrotechnikai módszerekkel ekkor már nem volt lehetséges, szükségszerûvé vált a vegyszeres növényvédelem. A 90-es évek után a szár megbetegedései kerültek elõtérbe. A Diaporthe, Sclerotinia, Macrophomina, Alternaria, Botrytis és a Phoma fertõzések okoztak országos járványt, ami sok esetben jelentõs terméskieséssel járt.
A legutóbbi éveket tekintve már nem lehet külön a szárbetegségeket vagy a tányérbetegségeket kiemelni. Napraforgóink fertõzöttsége ma már sokkal összetettebb, legtöbbször több betegség is jelentkezik egyszerre mind a száron, mind a tányéron, valamint a korábban kevésbé jelentõs betegségek fertõzése is megerõsödik. Az utóbbi években például egyre gyakrabban találkozunk a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) és a fekete szárfoltosság, azaz a fóma (Phoma macdonaldii) tüneteivel.
A júniusban fertõzõ Diaporthe máig a legnagyobb károkat okozó napraforgó betegség. A fellépése sokszor viszonylag késõn történik, amikor már a napraforgó szántóföldi permetezõgéppel nem járható. Ezért a védekezést a 6–8 lomblevélpáros idõszakban már célszerû elkezdeni felszívódó hatóanyagú és hosszú tartamhatású készítménnyel. Ez az elsõ védekezési idõszak a napraforgó más betegségei ellen is kellõ védelmet nyújt, például az ugyancsak súlyos károkat okozó Sclerotinia és a napjainkban egyre gyakoribb fekete szárfoltosság ellen is. Ez utóbbi betegség legnagyobb mértékben a virágzás alatti meleg, párás idõ esetén jelentkezik, de a fertõzés a tenyészidõszak bármely szakaszában elõfordulhat. Az általa okozott terméskiesés nem jelentõs, de más betegségekkel együtt már jelentõs károkat okozhat. Az elmúlt idõszakban az olajosnövények vetésterülete hatalmasra nõtt hazánkban. A vetésforgó rövidítése miatt a repce és a napraforgó túl hamar kerülnek vissza egymás után, illetve önmaguk után is. Ez a tendencia nem csak a korábban korlátozó tényezõnek számító szklerotinia, hanem a fóma felszaporodását is fokozza. A fekete szárfoltosság kórokozója a fertõzött növényi maradványokban telel. A levéllemezen és a levélnyélen keresztül hatol a szárba, csakúgy, mint a Diaporthe, s a tünetei is hasonlóak. A növényi maradványokban áttelelt gomba konídiumokkal fertõz, elsõsorban felfröccsenõ csapadékkal illetve rovarok útján jut el az alsó levelekre.
Ezek a korai betegségek mindenképpen indokolják, hogy a napraforgó 6–8 levélpáros állapotában elvégezzük a növényvédelmi beavatkozást. A védekezések során célszerû olyan készítményeket választani, amik egyaránt hatékonyak a Diaporthe, a Phoma és az egyéb szárfoltosságok ellen, felszívódó hatóanyaggal, esetleg hatóanyag-kombinációval, és hosszú, több hetes tartamhatással rendelkeznek. Az idei évtõl forgalmazott ZAMIR megfelel ezeknek a kritériumoknak. A ZAMIR egyik hatóanyaga a Mirage-ból már jól ismert, felszívódó, lokálszisztémikus és hosszú tartamhatást biztosító prokloráz. Másik hatóanyaga, a felszívódó és jól transzlokálódó tebukonazol, amely a Phoma fajok elleni hatékonyságát már a repcetermesztésben is bizonyította. A két hatóanyag kombinációja a napraforgó legfontosabb betegségeinek teljes palettáját lefedi. A júniusban, 6–8 levélpáros állapotban elvégzett ZAMIR-os kezelés megfelelõ védelmet nyújt a napraforgó szárbetegségei ellen és hosszú tartamhatásával megalapozza a késõbbi tányérbetegségek elleni védelem sikerét is.
A ZAMIR-ral kapcsolatos további információkért kérjük keresse területi képviselõinket vagy látogasson el a www.mahun.hu oldalra.
Dr. Lukács Domonkos
fejlesztési menedzser,
Makhteshim Agan Hungary Zrt.