Tavasztól károsító fitofágok kalászos gabonákban

A magyar agrárium meghatározó eleme a kalászos gabonák termesztése, amelyet leginkább e kultúrák 2012-ben regisztrált együttes vetésterülete (1,561 M ha) és megtermelt összes terménymennyisége (5,5 M t) támaszt alá a legjobban. E termésmennyiség kialakítására döntõ hatást gyakorolnak a különbözõ biotikus (élõ) terméscsökkentõ tényezõk. Európában évente átlag 25%-os termésveszteség írható a számlájukra. Könnyen belátható, hogy az eredményes gazdálkodás érdekében e károsítók biológiájának megismerése, fellépésük objektív nyomon követése e kultúrnövények tavaszi vegetációjában is meghatározó jelentõségû.

A kalászos gabonafélék termesztett fajai egyaránt az egyszikûek osztályának, s ezen belül a pázsitfûfélék (Poaceae) családjának tagjai. E botanikai részletek felületes említésére csupán azért van szükség, hogy rávilágítsunk az õket károsító állati szervezetek spektrumának nagyfokú hasonlóságára. Természetesen tapasztalhatók az e kultúrákat károsító gerinctelenek tápnövény-választásában kisebb különbségek, azonban ki lehet jelenteni, hogy az egyes kártevõk jelentõségét a megtámadott kultúra fenológiai állapota és a termesztéstechnológia intenzitása határozza meg leginkább. Így egy szikleveles állapotú tavaszi árpa, vagy egy intenzív technológiájú malmi búza esetében a kártevõk nyomon követésének s sikeres megfékezésének mindig nagyobb hangsúlyt kell kapnia.

Bár e cikk írása tél derekára esik, így a hidegek, fagyok kártevõgyérítõ hatásairól nem tudunk még objektív képet alkotni. A 2012-es vegetációs ciklusban uralkodó klimatikus hatások által indukált agresszív kártevõfellépés azonban egy tömeges egyedszámú telelõ kártevõnépesség képét vetítik elénk. E tanulmány integrálva az ismert klímahatásokat és a tavasszal fellépõ fitofágok biológiájának ismereteit, segítséget kíván nyújtani a kalászos gabonák tavaszi vegetációiban esedékes rovarölõszeres kezelések döntési folyamataihoz.

A gabonafélék tavaszi kártevõ együttesének ismertetését egy õsszel már károsító ízeltlábú csoport felvezetésével kell kezdeni. A kalászosok tápnövényközösségébe hazánk területén 5 levéltetû faj tartozik: gabona-levéltetû (Macrosiphum avenae), zöld gabona-levéltetû (Shizaphis graminum), zselnicemeggy-levéltetû (Rhopalosiphum padi), halványzöld rózsa-levéltetû (Metopolphium dirhodum) és az elmúlt évtizedekben Magyarországon megjelent orosz búza-levéltetû (Diuraphis noxia). Egyes szakemberek szerint ez utóbbi faj határozottabb magyarországi megjelenése súlyos növényegészségügyi probléma elõidézõje lehet a jövõben. Tavasszal mind az öt faj támadja a kultúrákat, szárba szökkenés idõszakára már jelentõs gradáció alakulhat ki. Elsõsorban a gabona-levéltetû és a zöld gabona-levéltetû tehetõ felelõssé az okozott kártételért, amelyek jelenlétét, táblaszintû kolonizációját kiválóan tükrözheti a velük táplálkozó katicabogarak táblán megfigyelhetõ tömeges megjelenése. Meg kell jegyezni, hogy bár tavaszi kártételük elmarad az õszi vegetációban okozott károsításuktól, illetve a vetésfehérítõk jelentõségétõl, szívogatásukkal tovább ronthatják a fejlõdõ gabonák egészségi állapotát. A levéltetvek kártétele akadályozza a növény fejlõdését, késlelteti az érést, és terméscsökkenéshez vezet, illetve vírusátvitellel kóroktani problémák közvetítõi lehetnek. Kritikus a szárba szökkenéstõl a tejes érésig tartó idõszak. Az állomány 30%-os fertõzöttségénél, ha nem várható a gradáció összeomlását elõidézõ csapadékos idõjárás, fel kell készülni az állománypermetezések kivitelezésére. Egyébként a vetésfehérítõkkel szemben elvégzett állománykezelés megfelelõ eredményt nyújthat a levéltetvekkel szemben is.

A jellegzetes sárgulással járó betegséget okozó vírusok, fitoplazmák átvitelében kabócafajok is részt vesznek. E kizárólag növényi nedvekkel táplálkozó rovarok elõfordulására a téli idõszak kivételével egész évben számítani kell. Szívogatásukkal a megtámadott gabonák sárgulását okozzák. Fõképpen a fiatal növényeken okoznak érzékeny kártételt, de gyakori a virágzáskor vagy a tejes érés idején okozott károsításuk is. Ilyenkor a növény fejlõdésében lelassul, a kalász hasban marad. Leggyakrabban károsító faj a csíkos gabonakabóca (Psammotettix alienus), amely a veszélyes búza törpeség vírus (wheat dwarf virus) közvetítõje. A fertõzött növények növekedése lelassul, majd késõbb a termés mennyisége és minõsége is romlik. A gabonafélékben változó egyedszámban elõfordul még a törpe gabonakabóca (Macrosteles laevis), az üvegszárnyú gabonakabóca (Javasella pellucida) a feketefoltos gabonakabóca (Macrosteles sexnotatus), sárgasávos kabóca (Mocydia crocea) és a réti sarkantyús kabóca (Laotelfax striatella) is. Vagilis, mozgékony állatokról lévén szó szántóföldi betelepedésük gyors, amelyre elsõsorban a közeli füves területekrõl kell számítani.

A megfelelõen ellátott, bokrosodó, zárt állományokban tapasztalható elsõsorban a vetésfehérítõk felszaporodása, kártétele. Az imágók és a lárvák levélhámozgatása (1. kép) következtében jelentkezõ jellegzetes kártételre sajnos minden évben számítani kell. A fajcsoport jelentõségét hangsúlyozza, hogy egy szükségszerû védekezés elmaradása komoly jövedelemkiesés kiváltója lehet. A jellegzetes kárért több Oulema faj felel. Mind a veres- [veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus), veresnyakú zabbogár (O. rufocyanea)], mind a kéknyakú fajok [kék árpabogár (O. gallaeciana), kéknyakú búzabogár (O. septentrionis)] lárva és imágó kártétele érinti a fejlõdõ gabonákat.

1. kép: árpacsigák és kártételük õszi búzán

(fotó: Dr. Keszthelyi Sándor)

Az életmódjuk, biológiájuk közel azonos, csupán a bábozódás helye alapján különíthetõ el az említett két fajcsoport. A veresnyakú fajok talajban, míg a kéknyakú fajok a gabonák virágzatán bábozódnak. A kialakított kárért elsõsorban a tömegesen fellépõ veresnyakú árpabogarak felelnek. A kártevõk a gabonatáblákat a napi maximum hõmérséklet 15°C felé emelkedésével keresik fel, a 25°C-os átlaghõmérséklet elérésével pedig a bogarak aktívvá válnak és repülnek. A kedvezõ életfeltételeket biztosító tényezõk (optimális klíma, tápnövény) fennállásával számítani kell e kártevõk korai párosodására. Ezt követõen a nõstények 1 hét múlva lerakják tojásaikat a levél színére. Ez a továbbiakban jelentõs növényvédelmi problémát is elõidézhet, hiszen egy korai gradáció által elõidézett károsítás érzékenyebben érintheti a fejlõdõ (kiváltképp a tavaszi vetésû) növényállományokat. A védekezést a megjelenõ lárvák, közismert nevén az „árpacsigák” megjelenésére kell idõzíteni. A levéltetvek, vetésfehérítõk és az egyéb gabonakártevõk [pl.: szalmadarázs (Cephus pigmaeus), mely a gabonák szárába rakja tojásait, így annak törését okozza] elleni védekezés összevonható, de ha szükséges, az aktuális kártevõ ellen külön is védekezni kell.

A kalászolás idõszakára tehetõ még két veszélyes kártevõcsoport megjelenése, amelyek kártételének kivédésére idõben fel kell készülnünk. Az ellenük való védekezést nehezíti, hogy a közeli betakarításból adódóan a kijuttatott rovarölõ szerek élelmezés-egészségügyi várakozási idejével (ÉVI) is kalkulálni kell.

A gabonapoloskák felszaporodására két egymást követõ száraz, aszályos évben kell elsõsorban számítani, amelybõl az egyik már adott, ismerve 2012 éghajlati szélsõségeit. A kialakított kárért, fontossági sorrendben két pajzsos- [osztrák poloska (Eurygaster austriaca), és a valamivel kisebb mór poloska (Eurygaster maura)] és két címeres poloska [szipoly poloska (Aelia acuminata) (2. kép) csõrös szipoly poloska (Aelia rostrata)] felel. Imágó alakban, a lombhullató erdõk avarjában telelve kora tavasszal már meglephetik a bokrosodó õszi vetésû gabonákat, vagy a pár leveles tavaszi vetésû egyszikûeket.

2. kép: szipolypoloska õszi árpa kalászán

(fotó: Dr. Keszthelyi Sándor)

Ebben az idõszakban súlyos vezérhajtás-elhalást okozhatnak. Késõbb szívogatásuk során a növény szöveteibe kerülõ proteinbontó enzimjeik az õszi búza fehérjetartalmának csökkenését, így a sikér terülékenységének romlását okozzák. Kárképük változatos lehet: közvetlenül a kalász alatti szár megszúrásával „fehér kalászúságot”, a kalászorsón történõ szívogatással „zászlós kalászúságot”, az ivarlevelek megsértésével „ablakos kalászúságot” okoznak. A szemen történõ szívogatás pedig a „léha szemek” kialakulását idézi elõ. A gabonaállományban, három különbözõ idõpontban (1. tavaszi poszt gyomirtás-, 2. szárba szökkenés- és a 3. teljes érés idõszakában) elvégzett fûhálózás segítségével dönthetünk a védekezés szükségességérõl. A kártételi küszöb kora tavaszi idõszakban 100 hálócsapás esetén 20–30 poloska, míg az érés idején 50 poloska 100 hálócsapásonként.

Az utóbbi évtizedben felszaporodó, az ország különbözõ tájegységein agresszíven fellépõ szipoly cserebogarak már a nyár eleji, szemérés idõszakának jellegzetes kártevõi. A Kárpát-medencében honos négy Anisoplia faj [osztrák szipoly (Anisoplia austrica), keresztes szipoly (Anisoplia agricola), vetési szipoly (Anisoplia segetum), széles szipoly (Anisoplia lata)] közül az osztrák szipoly jelentõségét kell kiemelni. Többéves, talajban fejlõdõ fajokról van szó (kivétel az egyéves fejlõdésû vetési szipoly), amelyek imágói által okozott kár a tejes, viaszérésben lévõ szemek rágása, kalászorsóból történõ kitúrása. Az elmúlt évek változékony idõjárási adottságai ellenére, az utóbbi években rendszeres kártevõ volt júniusban különbözõ gabonák állományaiban. Elõször az érésben lévõ õszi árpában, majd ennek beérésével a még vegetáló õszi búza állományokba vonul táplálkozni, párosodni. Kalászosokban a rágó szájszervû kártevõk ellen engedélyezett készítmények alkalmazhatók kártételük megfékezésére.

Végül a kisebb jelentõségû kártevõkrõl pár gondolat. A kronológiát szem elõtt tartva e fajok is zömében a virágzást követõ érési idõszak kártevõi, melyek esetenként felszaporodva érzékeny termésveszteségek kiváltói lehetnek. Ilyen szellemben pár gondolatot kell szentelni a korábban nagyobb figyelmet érdemlõ gabonafutrinka (Zabrus tenebrionides) imágójának is, melynek gabonatáblákban történõ megjelenése egybeesik a szipolycserebogarakéval. A faj viaszérésben lévõ rozs, árpa és búza szemtermésének megrágásával okoz kárt. Hatványozottabb fellépésére gabona visszavetések esetén kell számítani. Az õszi búzában egyes évjáratokban a kalászhányás és az érés idején tömegesen jelenik meg a kalászokban az apró, szabad szemmel alig látható gabona- (Limothrips denticornis) és búzatripsz (Haplothrips tritici). Hasonló kárt okoznak a szintén gabonafélék termését károsító gubacsszúnyogok [narancssárga-búzagubacsszúnyog (Sitodiplosis mosellana) citromsárga-búzagubacsszúnyog (Contarinia tritici)] lárvái is. Szívogatásukkal a szemkezdemények, tejes szemek fejlõdése lelassul, azok töppedtté válnak, csírázóképességük romlik. E fajok mellett még a gabonafélék leveleiben, szárában élõ, azokban torzulást okozó szárfonálféreg (Dytilenchus dipsaci), a szemeket a jellegzetes golyóüszöggé alakító búza fonálféreg (Anguina tritici), illetve hûvösebb klímájú területeken a kalászrágó bagolylepke (Apamea sordens) szórványosan fellépõ lárvakárosítása említhetõ.

Az elemzett kártevõk adott évi elõfordulása, kártétele természetesen a helyi adottságok függvényében rendkívül eltérõ lehet. Nyilván lesznek olyan szántóföldi területek, ahol mérsékeltebben, vagy egyáltalán nem okoznak gazdasági kárt az említett fajok, s lesznek olyan területek, ahol a súlyos károkat a szükséges védekezések sem képesek már enyhíteni. Ez utóbbi helyzet elkerülésére a tárgyalt biológiai információk birtokában, rendszeres szántóföldi bejárással alakíthatunk ki megfelelõ képet kalászos gabonáink aktuális növényegészségügyi állapotáról.

Dr. Keszthelyi Sándor

egyetemi docens