A fûszilázs minõsége

A fûféléknek a kukoricához viszonyítva relatívan kevesebb a cukor- és magasabb a fehérjetartalma, magasabb a pufferkapacitása, amely megnehezíti az erjesztését. A vágási magassága is eltérõ (5–7 cm fû és 20–30 cm kukorica), amely megnöveli a kockázatát a talajjal (Clostridiumokkal) való szennyezõdésének.

Azért, hogy jó minõségû fûszilázst tudjunk elõállítani, figyelnünk kell néhány tényezõre.

A jobb erjedés és a magasabb tápanyagtartalom menedzselése

Helyes betakarítási idõ megválasztása (30–45% száraz anyag): a növénynek ebben a növekedési szakaszában remek egyensúly van a cukortartalma és a pufferkapacitása között, ugyanakkor a nyersrosttartalma is elfogadható. Az optimálisnál alacsonyabb szárazanyag-tartalom esetén megnõ a kockázata a Clostridiumokkal való szennyezõdésnek, valamint magasabb veszteségekre számíthatunk a kicsorgás miatt. Magasabb szárazanyag-tartalom magasabb nyersrosttartalmat jelez, amely megnehezítheti a tömörítést.

Tömörítés (>650 kg/m³): a legfontosabb mûvelet a szilázs készítésénél a tömörítés. Az egész technológiai folyamatot igazítani kell a tömörítõgépek kapacitásához. A tömörítés ne legyen több mint 1 tonna száraz anyag/óra/tömörítõgép tonna. Minden plusz kg a szilázs minõségét javítja.

Takarás: optimális esetben, a silót egy nap alatt töltsük fel és még aznap takarjuk le. Azonban néhány esetben a feltöltési idõ meghaladja a 24 órát, de semmiképpen nem ajánlott kiterjeszteni a feltöltési idõt 72 óránál hosszabb idõre. Egy jó tömörítés és egy megfelelõ takarás stabilan fogja tartani addig a szilázst, amíg fel nem használjuk. Ezek a tényezõk megakadályozzák a penészgombák növekedését, ezáltal a további mikotoxin-termelést.

Beoltás baktériumokkal: az olyan szilázsokat, amelyek kívül esnek a megadott szárazanyag-értékeken (25–45%), kezelhetjük kémiai anyagokkal, hogy elérjük a megfelelõ hatást. A nedves vagy piszkos szilázsokat kezelhetjük azért, hogy a Clostridiumokat visszaszorítsuk (pl. nátrium-nitrittel), ugyanakkor kezelhetjük a száraz szilázsokat is, hogy megakadályozzuk a penészek szaporodását, amely a rossz tömörítés miatt jön létre (pl. propionsavval).



A szilázs beoltása biztonságosabb és olcsóbb alternatívát jelent, mint a savas, vagy kémiai kezelések. Mivel a fõ problémát a fûszilázsnál a savasodás jelenti, homolaktikus tejsavbaktériumokat (LAB) kell használni. Mindazonáltal a homo- és heterofermentatív tejsavbaktériumok kombinációja nem csak a jó fermentációt garantálja, hanem egyben jobb aerobstabilitást is biztosít. Az aerobstabilitás forog kockán, ha a tömörítés nem megfelelõ, ha a viszonylag nagy silóméret miatt a siló nem ürül elég gyorsan (25 cm/nap télen és 50 cm/nap nyáron) és/vagy ha a szilázs vágott felülete egyenetlen. A beoltás lehetõvé teszi a jobb eredmények elérését.

Mikotoxin-szennyezettség csökkentése

A mikotoxin-szennyezettség tekintetében nincs biztonságos szint. Számos esetben a mikotoxinokat nagyon összetett problémaként kell kezelnünk. Ezért javasolt mikotoxin-inaktiváló adalék használata.

BIOMIN megoldások a jobb minõségû fûszilázs készítéséhez és a jobb teljesítményhez

BiominBioStabil® Plus: hetero- és homofermentatív baktériumok keveréke a jobb erjedésért, és az aerobstabilitásért; magasabb szárazanyag-, tápanyag- és energia-visszanyerés lehetséges a szilázsból.

Biomin®BioStabilWraps: homofermentatív baktériumok keveréke, amely a bálázott szilázsokhoz ajánlott, a jobb erjedéshez és a jobb szárazanyag-, tápanyag- és energia-visszanyeréshez.

Mycofix® termékcsalád: mikotoxin-inaktivátor három különbözõ stratégia alapján: köthetõ mikotoxinok megkötése ásványi anyagok szinergista keveréke által (például aflatoxin és ergot alkaloidok), a nem adszorbeálható mikotoxinok biotranszformációja biológiai összetevõk által (például a zearalenon, deoxinivalenol és egyéb trichotecének) és biovédelmet jelent, mivel növényi és algakivonatokkal támogatja az immunrendszert és védi a májat.