Penészek és mikotoxinok a tejelõ tehén takarmányokban

A 2012-es aszály utóhatásaként, a tejtermelõk penészes és mikotoxinos takarmányok etetésére kényszerülnek. Az ilyen „aszálystressz” okozta szennyezett takarmányok fogyasztása csökkentheti az állomány teljesítményét, növeli a betegségek kialakulásának esélyét és akár elhulláshoz is vezethet. De van néhány eljárás, amivel a termelõk idõben felismerhetik és csökkenthetik a kockázatokat, mielõtt jelentõs káraik keletkeznek.

Dr. Lon Whitlow az Észak-karolinai Állami Egyetem nyugalmazott professzora vezetésével, az SDSU által szervezett rendezvényen vitatták meg a kezelési és megelõzési lehetõségeket a penészes és mikotoxinokkal fertõzött takarmányok etetése esetén, tejelõ tehenészetekben. Jellemzõ, hogy amíg a mérgezés tünetei nem válnak láthatóvá, a védekezésre sem fordítanak figyelmet.

„Az általános méregtermelõ penészgombák, amik a szárazságstressz esetén a kukoricán megjelennek az amerikai közép-nyugaton, az Aspergillus fajok, amelyek az aflatoxint termelik,” mondta Whitlow. Az Aspergillus szennyezõdés elsõ jelei a növényen megjelenõ barnás-zöldes elszínezõdés, és moha-szerû penészbevonat, ami az egész kukoricacsõre kiterjedhet. Bizonyos feltételek megléte esetén az Aspergillus fajok elkezdik termelni az aflatoxint, amely a szervezetbe kerülve különbözõ tüneteket és megbetegedéseket (mycosis) okoz. Kezelés nélkül a mycosis lassan elkezdi kifejteni káros hatását az állatban, májkárosodást, vérzéseket, immunszuszpressziót, rákos elváltozásokat és akár elhullást eredményezve. Mivel a mycosis tünetei nem mindig ismerhetõek fel könnyen, az elsõ lépés, hogy megvizsgáltatjuk laboratóriumban a takarmányaink aflatoxin tartalmát. Az Aspergillus fajok általános penészek, a kukoricanövényen gyakran megtalálhatóak, így nyomokban – fõleg száraz évjáratokban – az aflatoxin is jelen van. A jelenlegi hatályos USA jogszabályok, az aflatoxin határértékét a takarmányokban 20 ppb (parts per billion) határozzák meg, amit akkreditált takarmány laboratóriumokban kell ellenõrizni. Amíg az aflatoxin szintjét a határérték alatt marad, nem lesz hatása a tejtermelésre és az állomány egészségi állapotára,” Whitelow szerint.

Azoknál a takarmányoknál, ahol a kritikus értéket közelíti vagy meghaladja az aflatoxin szint, a termelõknek számos lehetõsége van a helyzet kezelésére. Az egyik ilyen módszer a hígítás. „Hogyha olyan takarmányt kell etetnünk, amelyben magas az aflatoxin koncentrációja, hígítani kell olyan tételekkel, amiben alacsony a toxinszint, hogy csökkenjen az állattal megetetett takarmány aflatoxin tartalma. Egy másik hatásos stratégia a kukoricaszemek tisztítása. Mivel a legtöbb aflatoxin a porban és a tört szemekben mutatható ki, a tisztítással jelentõsen csökkenthetõ a toxin értéke. Másrészrõl, úgy is csökkenthetõ a fertõzöttség, hogy a kukoricát (tisztítás után) szárazon, jól szellõzõ raktárakban tárolják. A szárazon tartás megakadályozza a további penész és aflatoxin termelõdést.

Bár az aflatoxin-mérgezés továbbra is általános fenyegetés a termelõknek, van még majdnem 1000 más fajta mikotoxin, amelyek ugyanúgy képesek megfertõzni a szilázst és a többi takarmánynövényt, mint az aflatoxin, egészségügyi problémákat okozva mind az állatoknak, mind az állati termékeket fogyasztóknak.

Forrás: The Dairy Site, Feed/Nutrition/ForageFeaturedArticles, 2013. január 25.

Fordította: Dr. Gergácz Zoltán