Gabonapiac

Tavaszi kalászos vetõmaghelyzet

Küszöbön áll a tavaszi kalászos vetõmagszezon, ezért a következõkben röviden áttekintjük a 2013. évi tavaszi kalászos vetõmagszezonnal kapcsolatos várakozásokat. A Vetõmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács széles körû felmérése alapján megállapítottuk, hogy komolyabb minõségi problémákkal nem kell számolni, általánosan elmondható, hogy a 2012-es év kedvezõ volt a kalászos vetõmag-szaporítások szempontjából.

A hogyan a táblázatban is látszik, a tavaszi árpa alkalmas szaporítóterület nagysága a 2011. évihez képest kissé csökkent, a 2012. évi betakarított nyers vetõmagtermés a 2300 ha-ról mintegy 10 100 tonna volt. Az eredményeket alapul véve a feldolgozást követõen mintegy 7000 tonna fémzárolás elvi lehetõsége áll fenn a 2013. évi vetéshez, tavalyról áthúzódó jelentõs vetõmagkészletek nem állnak rendelkezésre. Ismereteink szerint nagyságrendileg az árpa vetõmag fele sörárpa elõállítására szolgál majd. Ha idén is 100 ezer ha körül alakul a tavaszi árpa vetésterülete, a vetõmag mennyisége cca. 35%-os felújításra adna lehetõséget. A zab vetõmagszaporító terület nagysága a korábbi évekhez képest 2012-ben tovább emelkedett. A 769 ha-ról 3,02 t/ha átlagtermés mellett betakarított 2300 tonna nyers termésbõl 1500 tonnányi vetõmag fémzárolása várható, ami kb. 9000 ha-ra lenne elegendõ. Ha a tavalyi 53 ezer hektár termõterület realizálódna az idei évben is, ez a vetõmagmennyiség rendkívül alacsony, mintegy 15–17%-os felújítására elegendõ, ami szinte biztos hiányhelyzetet vetít elõre.

Nagyításhoz katt a képre

A nagy mennyiségû, egységes minõségû árualap elõállításához elengedhetetlen az ellenõrzött minõségû fémzárolt vetõmag megfelelõ arányú, legalább 50%-os használata. Azonban ezt az értéket évek óta nem sikerül elérni. A megfelelõ minõségû vetõmag használata mellett a termésbiztonság csávázással tovább növelhetõ. Most még nehéz megítélni, hogy a rendelkezésre álló vetõmagkészletek biztosan kielégítik-e a felmerülõ igényeket, ezért kiemelten fontos, hogy a termelõk idõben rendeljék meg a szükséges vetõmagot, mert a tavaszi árpa esetén elõfordulhatnak területi, ill. fajtahiányok. Ha azonban az árpa vetésterülete meghaladja a 100 ezer ha-t, akkor mérsékelt, de abszolút vetõmaghiány is kialakulhat. A többi tavaszi gabona esetében – tavaszi búza, zab stb. – egyértelmûen vetõmaghiányra kell számítani.

Továbbra is egekben a gabona ára!



A jelenlegi alacsony készletek miatt – mind világ, mind hazai szinten – komoly gabonaár-csökkenésre egyelõre nem lehet számítani. Annak ellenére, hogy a várakozások az új szezonra kedvezõek, az újév 2. hetétõl kezdõdõen mind a párizsi, mind a chicagói tõzsdén kisebb-nagyobb ingadozások mellett növekvõ ártendencia észlelhetõ a búza és kukorica piacán egyaránt. A hazai piac esetében sem beszélhetünk ármérséklõdésrõl, a malmi búza ára megint túllépte a 70 000 forintos szintet az ország több pontján is, és a kukorica ára is igen magas, amit életben tart a gyengülõ forint is.

Éppen ezért elhamarkodottnak tartjuk azt a kijelentést, hogy az élelmiszerárak növekedése megállt.

Tudjuk, ahhoz, hogy a végtermékek árába beépülhessen a többletkiadás, hosszabb idõre van szükség, és ha netalántán az árkorrekció elmarad, az az ágazat túlélését veszélyezteti.

A takarmánykeverék szinte valamennyi összetevõje jelentõs mértékben drágult 2012 júniusa óta, és magas árakkal kell kalkulálni az elkövetkezõ hónapokban is. Így a takarmánykeverékek ármérséklõdésére a közeljövõben nem lehet számítani, sokkal inkább egy szûkülõ felvevõpiacra.

Talán kedvezõ változást hozhat a piac kifehéredésében a 2013. április 1-tõl bevezetésre kerülõ fordított adózás kiterjesztése a takarmánykeverékekre és olajos darákra, de a takarmányárak mérséklésére, legalábbis az év elsõ felében nem lehet számítani.

A malomipar sem számolhat olcsó búzával, mégis megjelent a piacon a 90 forint alatti „olcsó liszt”, ami egyértelmûen az ügyeskedõk számlájára írható. Az elcsalt 27%-os áfával a tisztességes piaci szereplõk nem tudják fölvenni a versenyt, hisz köztudott, hogy a malomiparban csupán 2–2,5%-os nyereség érhetõ el.

A piacon megjelenõ olcsó „import liszt” tovább rontja a malmok helyzetét. Nem ritka az sem, amikor egy malomipari vállalat kénytelen a saját maga által elõállított liszttel versenyre kelni a piacon. A csalás lényege, hogy a papíron megutaztatott lisztet a hazai piacon 10–15 forinttal olcsóbban feketén árulják a sütõiparnak. A közbeiktatott fiktív cégeken keresztül még a be sem fizetett áfát is visszaigénylik exportra hivatkozva.

A „fekete lisztbõl” nagy valószínûséggel „fekete kenyér” készül, ami a sütõipart is egy negatív árversenybe kényszeríti és ezt sok tisztességes vállalkozás nem éli túl.

Sajnos a fordított adózást nem sikerült érvényesíteni a liszt esetében, ezért egyetlen lehetõség maradt a túlélésre, a liszt áfájának drasztikus 5%-ra való csökkentése, még mielõtt a magyar malomipar is a magyar húsfeldolgozó-ipar sorsára jut.