A hibridkukorica vetõmagtermesztésrõl a Hód-Mezõgazda Zrt. gyakorlata tükrében

Mint felhasználó, minden termelõ találkozik a vetõmaggal, de jóval kevesebben vannak azok, akik a speciálisnak tekinthetõ vetõmag-termelési tevékenységet is gyakorolják. Ezért is tûnhet érdekesnek ennek a termesztési folyamatnak a bemutatása egy e téren (is) meghatározó gazdaság gyakorlata tükrében, különös tekintettel a hibridkukorica vetõmag elõállításra, ahol a hibridizációs folyamat biztosítása miatt a termesztéstechnológia nagyban eltér az árunövény-termesztéstõl. Az elmúlt évben egyébként is többször került fókuszba a kukorica, elõször a megnövekedett termésterület és a biztató terméskilátások miatt, aztán az extrém idõjárás miatti rekordmértékû terméskiesések miatt. Utóbbi következtében pedig már a vetõmagkészletekben kialakuló hiány is szóba került.

A Hód-Mezõgazda Zrt. gyakorlata alapján Földesi László termelési vezérigazgató-helyettes mutatta be a hibridkukorica vetõmag-elõállítás folyamatát, aki ezt a beosztását megelõzõen több éven át vezette a cég vetõmag üzletágát. A Hód-Mezõgazda Zrt. nem csak a dél-alföldi régió tekintetében, hanem országos szinten is meghatározó vegyes gazdálkodású mezõgazdasági nagyüzem, amely Hódmezõvásárhely térségében végzi állattenyésztési, növénytermesztési, takarmánygazdálkodási és vetõmag-feldolgozási tevékenységét. 1961-ben négy kisebb állami gazdaság összeolvadásával jött létre a Hódmezõvásárhelyi Állami Gazdaság, amely azóta bár többszöri névváltozáson is keresztülment, a 2004-ben privatizált Hód-Mezõgazda Zrt. jogelõdjének tekinthetõ.

Földesi László, a Hód-Mezõgazda Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese

Az Állami Gazdaság megalakulása egyben a Kútvölgyön található vetõmagüzem alapkõletételét is jelentette egy olyan idõszakban, amikor az állami programalkotás szintjén is komoly támogatást élvezett az intenzív mezõgazdasági termelés fejlesztése. Külön kiemelendõ, hogy mindez nyolc évvel azután történt, hogy Európában elsõként Pap Endre hibridkukoricát állított elõ Martonvásáron. A cég állattenyésztési tevékenységét a szarvasmarha-tenyésztés és a vágósertés-elõállítás fedi le. Az 1600 tejelõ holstein-fríz tehénszaporulatával együtt több mint háromezer szarvasmarhát és közel 14 millió liter éves tejtermelést jelent, és külön kiemelendõ a 10 000 liter körüli laktációs termelés. A telep állománya emellett fontos szerepet tölt be az ország holstein-fríz genetikai programjában is. Új kezdeményezésként jelent meg továbbá a húsmarha-tenyésztés charolais fajtával. A cég sertéstelepe 1100 kocával mintegy 25 000 hízót állít elõ évente. A befejezéshez közeledõ teleprekonstrukciós beruházások megvalósulása után 1850–2000 kocás létszámmal 55 000 hízókibocsátás a cél. Az évi 50 000 tonna kapacitással rendelkezõ takarmánykeverõ üzem saját márkavédjegyû HÓDMIX speciál takarmányt termel, mely takarmányok premix alapanyagát az évi 8000 tonnás kapacitású premix üzem biztosítja. A Hód-Mezõgazda Zrt. közel 5500 ha szántó és 1000 ha gyepterületen gazdálkodik. A növénytermesztés alapfeladata az állattenyésztés tömegtakarmány- és alomanyag-szükségletének biztosítása, továbbá a kalászos vetõmag alapanyagok teljes körû, illetve a hibridkukorica vetõmag alapanyag részbeni elõállítása. A vetõmagüzemben évente 1000 tonna árpa, 3000 tonna búza és mintegy 5000 tonna hibridkukorica vetõmag feldolgozására kerül sor. Ebbõl a rövid bemutatásból is kitûnik, hogy a jellemzõ magyarországi viszonyokhoz képest, a messzemenõen átlagon felüli állattenyésztési tevékenységet folytató Zrt. esetében, az állattenyésztés mellett a vetõmagtermelés, -termeltetés, ill. -feldolgozás szerepe is jelentõs.

Földesi László elõször is azt a láncolatot vázolta fel, amelyben a vetõmag-feldolgozási tevékenység elhelyezkedik. A lánc elsõ tagját a fajtatulajdonosok alkotják, akik rendelkeznek azzal az adott genetikai anyaggal, amelynek termeltetését, ill. elõállítását is végzi a vetõmagüzem. Innen jut el az adott vetõmag a láncolat végfelhasználó tagját jelentõ termelõkhöz. A Hód-Mezõgazda Zrt. vetõmagüzeme a Hódmezõvásárhely mellett fekvõ Kútvölgyön található és hat-hét fajtatulajdonossal van stabil partneri viszonyban, akik megbízásait teljesítve végzik a termeltetést kihelyezett termelõ partnereknél, de részben a saját gazdaságon belüli növénytermesztési ágazatban is. A minõségi paraméterek tekintetében egységes feltételrendszer vonatkozik a vetõmag-elõállítás folyamatára, különbségek a kiszerelés tekintetében jelennek meg, ilyen például a csávázás, vagy a zsákméret. Agronómiai szempontból lényeges különbségek lehetnek ugyanakkor az egyes fajták, sõt akár az egyes vonalak között is. A vetõmag-termeltetés megszervezésénél ezért jelent különösen nagy odafigyelést a termelõ partnerek területi adottságainak, ill. alkalmazott agrotechnológiájának figyelembevétele. Mint minden más növény termesztése esetében, a vetõmagkukorica-elõállításnál is igen jelentõs szerep jut a talajadottságoknak. A kukorica viszonylag jól alkalmazkodik a talajhoz, azonban nagy termést csak a jó tápanyag-ellátottságú és vízgazdálkodású, gyommentes területeken várhatunk. A vetõmag-elõállítás esetében pedig külön fontos figyelembe venni, hogy a beltenyésztett vonalak sokkal érzékenyebbek a talaj minõségére, ezért esetükben a terület kiválasztásának nagyobb jelentõsége van, mint a takarmánykukoricánál. Amikor a vetõmag-elõállító területek kiválasztását végezzük, a megfelelõ területi adottságok megléte mellett alapvetõ kritériumot jelent az izoláció biztosításának lehetõsége is. A vetõmagvak genetikai tisztaságának legfontosabb követelménye, hogy az anyasorok növényeit csak az apasorok növényeinek virágpora termékenyítse meg. Az e téren elkövetett hibák utólag nem javíthatóak, ezért is nagyon fontos a vetõmagtermõ táblák térbeli izolációjának biztosítása. A kukoricavetõmag-termõ táblát a vonatkozó szabvány szerint legalább 200 m távolságnak el kell választania az idegen, nem kívánt megtermékenyítést okozó kukoricától. Mivel a vetõmagtermesztésben az árunövény-termesztéshez képest gyengébb a növények vitalitása, fokozottan érvényesek rá azok a megállapítások, hogy a rezisztens gyomok elterjedése és az idegennek minõsülõ árvakelések miatt nem javasolt vetõmagtermesztést végezni olyan területen, ahol az elõzõ évben kukoricát termeltek. Ettõl függetlenül, szabályszerûnek minõsül a kukorica elõvetemény után következõ kukoricavetõmag-elõállítás, alapanyag-elõállítás esetében azonban már kizáró ok.

Hibridkukorica-vetõmag-elõállítás Hódmezõvásárhelyen:

négy anyasort követ két apasor

A tápanyag-utánpótlás tekintetében általánosnak tekinthetõ az a helyzet, hogy a termeltetési szerzõdés megkötésekor a partnergazdaságok esetében már sor került az alapmûtrágyázásra, amely optimális esetben 90 kg/ha foszfor és 140 kg/ha kálium kijuttatását jelenti. Az ezt követõ tápanyag-kijuttatás már rendszerint szaktanácsadás alapján történik. Ebben a tekintetben alapelvnek tekinthetõ a maximálisan 150 kg/ha nitrogénszint, amely egy kevésbé intenzív vegetatív fejlõdést eredményez (ha adott a megfelelõ foszfortáplálás is), a generatív irányú fejlõdés a meghatározóbb és kisebb eséllyel tolódik el a virágzás, amely az összevirágzás miatt jelentõs veszélyforrást jelentene. Intenzívebb technológia alkalmazása esetében (ilyen például az ún. nullapás technológia, amelyrõl még szó lesz a cikk további részében) ugyanakkor 170-180 kg/ha nitrogénszint is ajánlott lehet. A hibridkukorica vetõmagtermesztésnek speciális mûveletét jelenti a vetés. 4 + 2 sorarányú technológia alkalmazásakor 4 anyasor és 2 apasor kerül elvetésre. Ettõl annyiban különbözik a 4 + 2 + 1 sorarányú vetésmód, hogy a 4 anyasor mellé 3 apasor kerül, de két sortávolságnak megfelelõ helyre. Adott ugyanakkor a szûkített 4 + 2 sorarányú eljárás is, amikor a két apasor egy sornyi helyre kerül. Fajtafüggõ, hogy az apanövények mennyire bírják a szûkítést. Az egységnyi területre vetített minél nagyobb terméseredmény elérésére való törekvés szülte meg a nullapás technológiát, amikor a teljes terület anyanövényekkel van bevetve, az apanövények pedig minden második sorközben helyezkednek el. Az apa virágzásának idõbeli eltolása miatt általában frakcionált vetésre szokott sor kerülni, néhány hibrid, így a háromvonalas (TC) és a négyvonalas (DC) hibridek esetében azonban egyszerre vethetõek nem csak az apanövények, hanem az anya- és apanövények is. A növényvédelmi technológia tekintetében rögtön említésre méltó, hogy a bázismagoknál követelmény a vetõmagvak inszekticides csávázása. A gyomirtási munkákat alapvetõen meghatározza az egyes vonalak herbicid-toleranciája. Tilos a szulfonil-urea hatóanyag használata, ezt osztott kezelésben lehetne kijuttatni, ez azonban nem lenne megfelelõ hatékonyságú. Ezért is kell a fenyércirokkal, apró szulákkal, acattal és selyemmályvával erõsen gyomosodott táblákat kizárni a vetõmag-elõállításból. A biztonságosan felhasználható herbicidek megtalálásában fontos szerepet töltenek be a különbözõ készítményeket tesztelõ üzemi kísérletek.

A termesztéstechnológiában jelentõs szerep jut az öntözésnek, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy Magyarországon hibridkukorica vetõmag-elõállítás elképzelhetetlen lenne öntözetlen körülmények között. A kukorica tenyészidõ alatti vízigénye átlagosan 450–500 mm, amitõl rendszerint 100–200 milliméterrel alulmarad a tenyészidõszak alatti csapadék mennyisége. A növény vízigénye a keléstõl a megtermékenyülésig fokozatosan nõ, majd ezt követõen csökken. A vízigény, a csapadék és a kukorica fenofázisai alapján három öntözési idõszakot különíthetünk el (Széll, 1991 alapján): Az elsõ szakasz a keléstõl a virágzást megelõzõ második hétig a gyors növekedéshez szükséges, folyamatosan növekvõ vízigényt kell kielégíteni. A második szakasz a virágzást megelõzõ második héttõl az elvirágzásig tartó idõszak és egyben a leginkább vízigényes fejlõdési szakasz. Az öntözés legfõbb szempontja a talaj hasznosítható vízkészletét 85–90 százalékos szinten tartani, valamint az állomány mikroklímáját a megtermékenyülés szempontjából kedvezõ módon befolyásoljuk. Ennek érdekében célszerû inkább kisebb, de többszöri vízadag kijuttatásával öntözni. A harmadik szakasz a szemkitelítõdés idõszaka, amikor a megtermékenyülést követõen a tápanyagok szembe történõ beépülésének vízigényét kell kielégíteni. Ennek függvényében érhetõ el kedvezõ ezerszemtömeg és megfelelõ frakció arány (a kukorica szemtermés négy frakcióra oszlik méret szerinti osztályozás alapján: nagy gömbölyû, nagy lapos, kis gömbölyû, kis lapos), tehát összességében jó vetõmagkihozatal.

Az apasorok kitaposása után. Még ekkor is szükséges volt az öntözés,

elsõsorban a növényállomány nedves mikroklímájának biztosítása miatt

A szelekciós munkák szintén a vetõmag-elõállítás speciális tevékenységeinek tekinthetõek, amelyek célja a nem fajtaazonos növényegyedek eltávolítása az állományból. Ezek levélállásukkal, levélformájukkal, fejlõdési erélyükkel, összességében teljes habitusukkal kitûnnek a fajtaazonos állományból és kézi erõvel eltávolítandóak. Az elõszelekciót követõen, szárbainduláskor a még megmaradt elütõ típusú növények is eltávolításra kerülnek. Alapelv, hogy virágzáskor elütõ típusú egyed az állományban már nem lehet. Ebben az összefüggésben kell kitérni a címerezésre is, amelynek során az anyanövények virágzata (címere) eltávolításra kerül, hogy megporzásukat az apasorokban szereplõ növények végezhessék. A klasszikusnak számító kézi erõvel történõ címerezés mellett címerezõ gépek is rendelkezésre állnak ennek elvégzésére. Ennek alkalmazhatósága nagyban függ az adott vonal tulajdonságaitól, elsõsorban a levélállástól, mert felfelé nyúló levélállás esetén problémát jelenthet, hogy a címerrel együtt túl sok levél is eltávolításra kerül, komoly stresszt okozva a növénynek. Leginkább olyan vonalak esetében lehet hatékony a gépi címerezés, ahol a címer megjelenése után nem kezd el azonnal porozni. Külön kategóriát jelentenek a steril vonalak, esetükben nem termékenyítõképes a virágzat, így megfelelõ stabilitás mellett nem kell elvégezni a címerezést. Az elvirágzást követõen az apasorok kitaposásra kerülnek, hiszen „küldetésüket betöltötték”, ha pedig elkezdenének megtermékenyülni, a majdani betakarítás biztonságát lehetetlenítenék el. A vetõmag-elõállítási céllal termesztett kukoricák esetében csõtörõvel végzik a betakarítást a nagyarányú törtszemképzõdés elkerülése miatt, a kukorica csöves állapotban kerül a vetõmagüzembe. Vannak csõtörõk, amelyek elvégzik a fosztást, ellenkezõ esetben ezzel indul a vetõmagüzemi feldolgozás. Külön cikk tárgya lehetne ennek az áttekintése, lényegét tekintve elmondható azonban, hogy a szárítást és morzsolást követõen elindul a kukorica tisztítása, majd méret szerinti osztályozása, csávázása és kiszerelése.

A termésátlagok értékelése más dimenziót jelent az árunövény-termesztés és mást a vetõmagtermesztés vonatkozásában, utóbbi esetben is egy olyan kérdés azonban, amely talán leginkább foglalkoztatja a termelõket. A kétvonalas (SC) hibridek esetében 3 t/ha körül, míg a háromvonalas (TC) hibridek esetében 4 t/ha körül alakulnak tendencia-szerûen a termésátlagok. Nagy a szórás, elsõsorban az évjárathatás miatt, de az egyes vonalak tekintetében is megjelennek különbségek. A két csoport közötti átmenetet szemléltetve elmondható, hogy egy erõs SC hibrid termésátlaga megközelítheti egy gyenge TC hibridét. A termésnövelés jövõbeli lehetõségei kapcsán Földesi László rámutatott, hogy Franciaországban, Németországban 110–115 000 tõszám mellett 4 + 2, ill. szûkített 4 + 2 sorarányú technológiával próbálnak minél magasabb terméseket elérni. Magyarországon azonban, szemben az elõbb említett óceáni klímájú országokkal, ez az eljárás sokszor meddõ töveket eredményez, a tapasztalatok azt mutatják, hogy esetünkben inkább a nullapás technológia lehet sikeres. Technológia oldalról speciális apakitaposó gép szükséges ebben a technológiában, hogy az anyasorok károsítása nélkül tudja kitaposni a sorközökben lévõ apasorokat. A termesztéstechnológia hatékonyságának növelése érdekében nagyon fontos kritérium a vetés frakcionálása, az eltérõ fenológiai stádiumban vetett apasorok alkalmazásával. Így biztosítható leginkább minden növényegyed megfelelõ megtermékenyülése. További lehetõséget jelent a steril vonalak arányának növelése, ezzel együtt hangsúlyozni kell azonban ezek stabilitásának növelését is.

Végezetül nem lehetett megkerülni azt a kérdést sem, amire már a bevezetésben is utaltunk, hogy látja a Hód-Mezõgazda Zrt. vezérigazgató-helyettese, lesz-e hiány a piacon kukorica vetõmagból? Földesi László véleménye szerint bizonyos fajták esetében lehet hiány, de összességében ki fogják tudni elégíteni a rendelkezésre álló vetõmagkészletek a szükséges mennyiséget. Mindenesetre érezhetõ a vetõmag-elõállító terület és a vetõmagkészletek növelésének igénye, hiszen az elmúlt év gyakorlatilag az egész világon negatív irányban hatott a terméseredmények alakulására, ami alól a vetõmagtermesztés sem volt kivétel.

Benedek Szilveszter

Irodalom. Széll E. (szerk.) 1991: A hibridkukorica-vetõmag termesztésének technológiája. GKI-GM, Szeged.