Apáról Fiúra: Ebben a szakmában jó a szülõ nyomdokain járni

Lestyan-Goda Pál egész életében a mezõgazdasághoz kötõdött, a Csabacsûdi Alföld Termelõszövetkezetnél volt fõágazatvezetõ, majd az utolsó öt évben tsz-elnök. A szövetkezet megszûntét követõen, 1993-ban egy gépész kollégájával alapította meg a Hilesz Farm Kft.-t, amelyet a megalakulásának huszadik évében, idén tavasszal választ majd szét a két család, így a fiú cége ezt követõen Nagyrét Farm Kft. néven mûködik a továbbiakban.

Lestyan-Goda Zsombor természet szeretete már gyermekkorában beléivódott, a Körös partjának közelében élõ nagymamánál töltött idõk éppen úgy hozzájárultak ehhez, mint azok a nyarak, amikor édesapja – aki az ötezer hektáros termelõszövetkezetben a növénytermesztést irányította – magával vitte õt óvodásként a földekre. Talán nem is csoda, ha már kisiskolás korában elindult a növény- és rovargyûjtõ szenvedélye, amely ma is tart – ráadásul kapcsolódik a növényvédelemhez is, mert a saját megfigyelések objektív alapul szolgálnak a tervezett védelmi munkákhoz. Rendkívül fontosnak tartja ugyanis a környezetkímélõ vegyszerezést, így a fénycsapdával végzett mérései alapján optimalizálhatják a védekezést, igyekezve a rajzáscsúcs alapján meghatározni annak szükség szerinti legpontosabb idejét. Emellett persze a legújabb szakirodalom olvasása is elengedhetetlen, hogy naprakészen képzett legyen a kártevõ fajok ismeretében.

A fiú számára a mezõgazdasági pálya választása egyértelmû volt, az édesapjától kapott indíttatás kijelölte a szívéhez is közel álló utat. Az idén a 33. évébe lépõ fiatal gazda a szarvasi Vajda Péter Gimnázium sporttagozatos osztályainak elvégzését követõen Debrecenben szerzett általános agrármérnök diplomát 2004-ben. Meghosszabbítva a cívisvárosi éveket posztgraduális képzésben 2006-ban növényvédelmi szakmérnökként diplomázott.

Lestyanék a Szarvas-Csabacsûd-Kardos-Örménykút körzetben 10 alkalmazottal gazdálkodnak közel 600 ha bérelt területen, erõgépekkel és munkagépekkel igen jól felszerelten. A cég fõ tevékenységi köre a termelés, szaktanácsadás, szolgáltatás és kereskedelem. A bérelt területen kívül saját tulajdonukban van még közel 200 ha szántóterület, amelyen családi gazdálkodókként dolgoznak. Mivel a teljes területen lehetõség van az öntözésre, csévélõdobos öntözõberendezéseket alkalmaznak és fõleg intenzív kultúrákat termesztenek. Hibridrepce, hibrid kukorica, vetõmagbúza (elit, elsõ fok), ezen kívül napraforgó, õszi káposztarepce, õszi árpa, zab, a gyengébb területeken pedig lucerna szerepel a termesztésben.

Közel 200 hektárnyi a lucerna-magtermesztésbe vont területük, amelyen ugyancsak inkább az intenzitás felé tolódnak el. A 2012-es évben is volt tehát bõven feladatuk, s ahogy ismét igazolódott, a több lábon állás rendkívül fontos. Mert például a lucerna tavaly az óriási aszály ellenére sikerágazatnak minõsült a rendkívül jó terméseredményeivel – amely a nagyon mély gyökerezõdésének köszönhetõ – igen jó magtermést lehetett tehát realizálni. Mindemellett persze az öntözhetõség jelentõsen javítja a rentabilitást, és erõsíti a biztonságos termesztésre való törekvést. Ennek ellenére napraforgót és õszi búzát csak akkor öntöznek, ha óriási szükség van rá!

A fiatal gazda közel 60 termelõ számára nyújt EU-s akkreditálású szaktanácsadást, amely költség 80 százaléka visszatérítendõ egyébként. Ezen területek is beletartoznak a mûvelésbe, így közel 1500 ha földterületen integrációban szinte minden munkafolyamatot maguk végeznek édesapjával. A cég százmillió feletti szolgáltatása a teljes vertikumot öleli fel a vetéstõl a betakarításig és az értékesítésig. Azért is tudnak ennyi mindent ellátni, mert jól szervezetten megosztják a feladatokat.

Az édesapa szerint ma a szakmában a növényvédelmi ismeret a legnagyobb értékû tudás. Nagyon nagy gyakorlatot és figyelmet igénylõ munka ez – mondja. A jelenlegi gazdálkodás igencsak eltér a korábbi évtizedekben alkalmazottól. A fiamnak elsõsorban a talajmûvelésben kell fejlõdnie – hangsúlyozza – mert a legnehezebb feladat a talajt a lehetõ legjobb állapotba hozni, elsõsorban az õszi vetések alá. No meg persze kiváló munkaeszközöket, és olyan gépeket kell használni, amelyek a legmegfelelõbbek a jó munkához. A vállalkozásba ezért folyamatosan csak olyan gépeket vásárolnak, amelyekkel minõségi munkát tudnak végezni.

 

Az igazi tapasztalati tudás pedig az optimális idõpont kiválasztása az aktuális munka elvégezéséhez. Ez elengedhetetlen feltétel ugyanis ahhoz, hogy a lehetõ legkisebb költséggel végezhessék el az adott munkát, hiszen ma a mezõgazdaságban ilyen energiatarifák mellett a legnagyobb költséget az üzemanyagárak jelentik. Az ilyes fajta tapasztalatra vonatkozó igény még az idõsebb kollégák részérõl is felmerül olykor, akik szintén tanácsot kérnek, és ez nagyon lényeges információcsere ebben a szakmában.

A gépparkjukra egyébként a 200 százalékosság a jellemzõ, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy a gépeik teljesítményét éves szinten csak ötven százalékban használják ki. Ez a feltétele annak, hogy megfelelõ idõben oda tudjanak érni minden területre, ahol aktuálisan szükség van a munkára. Nagy traktor kategóriában a John Deere-t részesítik elõnyben, a közepes géposztályt az MTZ és Renault traktorok képviselik, az önjáró erõgépek sorában pedig a Claas kombájn éppúgy megtalálható, mint a John Deere permetezõ. A tapasztalt és nagy gyakorlattal rendelkezõ szakember szerint ezek képviselik ma a kiváló technikát. Nyilván ennek megfelelõen a gépeik nem tartoznak az olcsó eszközök sorába, viszont azt a kategóriát képviselik, amellyel a minõségi munka garantálható. Erre pedig a sokféle vetõmag termeléséhez (lucerna, fûmagok, repce, árpa, búza, napraforgó, kukorica, olajretek, mustár…) szükség is van, természetesen speciális adapterekkel kiegészítve.

Míg az apa a talajmûvelést a negyven éves szakmai tapasztalatával szinte rutinból végzi, fia a növényvédelmet illetve a vetõmagválasztást és az innovációkat igyekszik megtervezni. Kettejük közös munkájával képesek ekkora területet megmûvelésére. S hogy a vállalkozás fejlõdése töretlen, azt bizonyítja a január közepén megnyíló – természetesen az uniós akkreditációnak megfelelõ – vegyszerraktár is. A 2014 után kötelezõ követelményrendszer a vegyszertárolással kapcsolatban is szigorú szabályozottságot ír elõ. Lestyánék a felépített gépszín elejébe álmodták meg a veszélyes hulladék tárolót is magában foglaló vegyszer raktárt. Így amikor a termelõk elviszik tõlük a növényvédõ szert, visszahozhatják a göngyöleget, és ha szükséges, komplett növényvédelmi szaktanácsadást is kapnak. Közel fél évbe telt, amíg mindent engedélyt beszereztek, hogy a növényvédelmi szempontok szigorú kritériumainak megfeleljenek, amellyel nem sok hazai cég büszkélkedhet. Nekik azonban mindig vannak új terveik és új céljaik.

Zsombor vallja, hogy bár a termelésbe gyakorlatilag csak 2006-ban csatlakozott, szaktudása nagy részét édesapjának köszönheti. Az egyetemen tanult lexikális tudás a gyakorlatban vizsgázik, de a folyamatos tanulásra mindig szükség van. Olykor azonban a még oly nagy szakmai tapasztalattal rendelkezõ apa is szembetalálja magát azzal, hogy hibáztak, máskor viszont abból tanulnak, ha valamit nagyon jól csináltak. Ahogy vallják, a mezõgazdaság izgalmas, soha nem lehet beleunni – egy új növény, vagy a termeltetésben egy újabb megoldásra váró helyzet, akár a valódi bajokra való megoldás keresése mindig új döntéseket igényel.

A provokatív kérdésre, miszerint két generáció közös napi munkája során biztosan akadnak nézeteltérések is, Zsombor bevallja, hogy kettejük közül õ az, aki nem sajnálja a növénytõl mindazt, amit az megkaphat. Lehet csapadékosabb vagy szárazabb év, õ szívesen lombtrágyáz, míg édesapja óvatosabb, és sokkal inkább nézi azt, milyen költségeket jelent mindez. Amikor a rendszerváltáskor a család mérlegelve a lehetõségeiket belevágott az elsõ Kft.-jük megalapításába, tudták, hogy a jelentõs befektetés lemondásokkal és kockázatokkal is jár. Nagyon meg kellett fontolniuk, és ma is alaposan átgondolják és megvitatják, hogy mire költenek. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyekben nem egyezik a véleményük, és késõbb hol egyiküket, hol a másikukat igazolja az idõ. Példa erre a hibrid repce termesztése, amelyen sokáig gondolkodtak, a fiú rábeszélte édesapját, aki kételkedett a sikerességben, de végül nagyon jó eredményeket produkáltak – de ugyanígy jártak a hibrid kukoricával is, amikor egy új nemesítõi fajtát vetettek. De persze akad olyan példa is, amikor két traktor avagy munkagép közül azt vásárolták meg, amelyiket az édesapa választotta, és az bizonyult a jó döntésnek. Az viszont mindkettejük számára megnyugtató, hogy meg tudnak beszélni minden felmerülõ kérdést, és egymás esetleges tévedéseibõl vagy kevésbé jó döntéseibõl is tanulhatnak – szerencsére egyikõjük sem olyan önfejû, hogy mindenáron a saját igazát fogadja csak el igaznak. Jól tudják kezelni az olykor felmerülõ konfliktusokat is, ami nagyon fontos a közös munkában.

Abban azonban természetesen egyetértenek, hogy ma a legfontosabb tényezõ a költség, illetve a költséghatékonyság. Erre kell nagyon odafigyelniük, mert a növénytermesztést is nyereségérdekelten kell véghezvinni. Minimális ráfordítással, de optimális idõben kell elvégezni akár a tápanyag utánpótlást, akár a növényápolást – pontosan és jókor. Ezért is rendelkeznek kellõ gondossággal megválasztott gépparkkal. A fiú reszortja a növényvédelmi feladatok sora és az alkatrész beszerzés, a menedzselés pedig a közös tennivalóik egyike. De az õszi vetést és a napraforgó betakarítást tavaly például már Zsombor irányította, apja megelégedésére, aki a teljes szakmai önállóság felé igyekszik terelni utódját.

Apa és fia múltjában egyébként közös a sportszenvedély is, mindketten kézilabdáztak korábban NB-II-es szinten, Zsombor életében közel 8 évig csapatkapitányként is fontos szerepet töltött be ez a rendszeres mozgás. A csapatsport szerintük olyan pluszt is ad a fegyelmezettség és fizikai állóképesség mellett, amely segíti a mindennapos munkában a különbözõ emberekkel való közös hang megtalálását. A fiatal gazda számára azonban a napi teendõk mellett már csak szûkösebben jut idõ a sportolásra, a heti két, barátokkal való focizásra azért jutnak órák. Emellett hét éve rendszeresen vadászik, évente mintegy húsz napot tölt ezzel fõleg a téli idõszakban, amikor a mezõgazdasági munkák azt lehetõvé teszik.

Ifjú apaként azonban elsõdlegesen a család jelenti számára a kemény munka utáni valódi kikapcsolódást. Felesége is szakmabéli, a Mezõgazdasági Vidékfejlesztési Hivatalban dolgozik Békéscsabán, mint kérelemkezelési szakreferens – az egyetemi ismeretségbõl lett házasság. Két éves leánykájuk pedig édesapja reményei szerint átveszi majd a családi vállalkozás stafétabotját, amelynek elsõ jelei már megmutatkoznak, mert a pici Sára nagy érdeklõdéssel vesz részt a lucernában megjelenõ hálózásos módszerrel való kártevõfogáson. A természet szeretete a példán keresztül így már a következõ generációban is helyet talál magának.

Lestyan-Goda Pált a gazdatársak közül sokan tartják szerencsésnek, mondván: milyen remek fia van! De jó kapcsolatban van a fiatalabb generáció tagjaival is, akik ugyancsak büszkén vállalnának egy ilyen apát. Az viszont tény, hogy miként a környezetükben maguk is látják: ebben a szakmában fontos és eredményes, ha az utód szülõje nyomdokába lép.