A 2012-es évben a kukoricaszezon a meteorológiai adatok szerint – országos átlagban – csapadékosabb volt, mint a 2011-es szezon.
Az aszályindex-mutatók azonban azt mutatják, hogy ebben az évben (2012) az aszály mértéke meghaladta a 2011-es év aszályát, hiszen 2011/12-es év telén a talajban „elraktározott” csapadék jóval a 2010-es csapadékos év tartalékai alatt maradt. A hõmérsékleti maximum értékek rendszeresen meghaladták a sokévi átlagot, így a magas hõmérséklet szintén negatívan befolyásolta az aszályindex értékét.
A kukoricanövény 1 kg száraz anyag elõállításához 300 liter csapadékot használ fel. 8 tonnás termésnél (amennyiben a szemtermés a száraz anyag 50%-át teszi ki) a teljes tenyészidõszakban felhasznált víz mennyisége 480 mm, amelynek egy részét – az idei évben 150–270 mm – a vegetációban lehullott csapadékból, a hiányzó részt pedig a talajban eltárolt vízbõl fedezi a növény.
A kukorica viszonylag hamar elindult „vándorútjára”, már az indiánok is felismerték adaptációs képességét. Azokon a termõhelyeken, ahol a kukorica számára még elfogadható környezeti és természeti tényezõk vannak, a kukorica sikerrel termeszthetõ. Mind jobban eltávolodva a természetes élõhelyétõl, az egyes tényezõk évjáratonként pozitívan, vagy éppen negatívan befolyásolják az elérhetõ termés mennyiségét. Azokon a termõhelyeken, ahol a kukorica számára már nem tolerálható tényezõk – hõmérséklet, csapadék, talaj – van, ott a kukorica nem képes teremni. Az idei évben hazánk területén is voltak olyan aszállyal sújtott részek, ahol a környezeti tényezõk korlátozása miatt a kukorica nem hozott termést.
A „még tolerálható” határ szelekciós munkával, nemesítéssel kitolható, épen ezért a hibridek aszálytûrése között – bizonyos határok között – megfigyelhetõ különbség.
Mi is történik egy kukoricanövényben aszályos körülmények között?
Minden növény mûködését ugyanazok a hormonok szabályozzák. A hormonok jelenléte, aránya és a környezeti tényezõk határozzák meg, hogy a gátló, vagy a serkentõ inhibitor hatás jelenik-e meg a növényben.
Két fontos hormont említenénk meg a szárazság kapcsán: a citokinint és az etilént. A citokinin szerepe a sejtosztódás, levélnövekedés elõsegítése, és az öregedés gátlása. Felelõs a nõi ivarjelleg megjelenésért és a virágképzõdésért. A gyökérben termelõdik, majd a zöld részekbe vándorol. Bármilyen olyan tényezõ, amely a képzõdését gátolja (a gyökér számára nem megfelelõ feltételek, pl.: száraz talaj, nitrogén hiánya, levegõzetlen, tömörödött talaj) a nõi ivarjelleg – bibe megjelenésének kitolódásához, vagy teljes hiányához vezethet –-, ez „meddõ” tövek megjelenését, szélsõséges esetben teljes meddõállományokat eredményez.
A másik hormon az etilén, amely egy stresszhormon. Bármilyen stressz esetén (hõ, aszály, fizikai sérülés, vadkár) a növény etilén- termeléssel reagál. Az etilén hatására szintén kitolódik a virágzat megjelenése. A sokszor emlegetett összevirágzás (a pollent szóró porzó és a fogadóképes bibe egyidejû megjelenése, illetve a megjelenésük közt eltelt idõ különbsége) felborul, a porzó már pollent juttat a környezetébe, ugyanakkor a bibe még nem képes a pollen fogadására, nem termékenyíthetõ. Ilyen esetben hiányos kötõdés, szélsõséges esetben a megtermékenyülés teljes hiánya is elõfordulhat. Az idei év szélsõséges idõjárása, az aszály, a magas hõmérsékleti értékek (nappali és éjszakai) korlátozták a termést az ország területén. Nagy különbség volt az ország déli és északi része között, ugyanakkor sok esetben megfigyelhetõ volt, hogy egymástól pár kilométerre elhelyezkedõ táblák közt is óriási eltérések voltak: helyi zivatarok, elõvetemény, talajmûvelés, vetésidõ és a hibridhasználat egyértelmûen befolyásolták az elmúlt szezon eredményességét.
Szabó Szilárd
Fejlesztési vezetõ
Monsanto Hungária Kft.