Állati trágyák környezetkímélõ hasznosítása

A kijuttatandó híg- és almostrágya elvárt jellemzõi

Az állati trágyák a mûtrágyáktól eltérõen makro tápelemek (NPK) mellett számos mezo- és mikro tápanyagot is tartalmaznak. Fontos követelmény, hogy a telepi trágyatechnológiákban a tápanyagveszteségeket mérsékeljék, és a trágya hígítását meggátolják. Hígtrágya technológiák esetén víztakarékos technológia alkalmazása mellett az idegen (pl. kommunális) szennyvizek bevezetését el kell kerülni, mert egyébként az egész hígtrágya szennyvíznek minõsül.

Elmondható, hogy az állati trágyák hasznosításának legcélszerûbb módja a növényi tápanyagként való hasznosítás, amely a talaj állapotát is javítja. Hígtrágya azonban csak részletes talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély alapján juttatható ki az adott mezõgazdasági területre.

Az almostrágya-technológiák esetében az érlelés és tárolás során a tápanyag – elsõsorban a nitrogén – veszteséget kell megakadályozni, ezért a friss szilárd trágyát tömörítve mielõbb a tárolóba kell juttatni.

A környezetvédelmi elõírások hatása a kijuttatásra

Hazánkban jelentõs változást hozott a vonatkozó uniós jogszabályok átvétele, és egyre szigorúbb betartatása. Újdonság ezekben a komplex környezetvédelmi szemlélet alkalmazása, vagyis hogy a trágyatechnológia minden elemében egyidejûleg minimalizálni kell a felszíni és felszín alatti vizek, a talaj és a levegõ szennyezõdését.

A trágyakijuttatásnak a teljes technológiában kitüntetett szerepe van, mert még gondosan kezelt és szakszerûen tárolt híg- és almostrágya kijuttatásánál is okozhatunk jelentõs károkat és veszteségeket, alkalmatlan gépekkel, ill. technológiával. A környezetvédelmi elõírások betartásához jelentõs beruházások is szükségesek. A jelentõs központi támogatással megvalósítható korszerûsítésekkel ugyanakkor az állatok környezeti feltételei is javulnak, termelésük emelkedik, így a telep gazdaságossága javulhat. Ehhez járul még a trágya a mûtrágyaköltségeket csökkentõ hasznosítása a talajerõ-utánpótlásban. A hasznosulást segítik pl. a kijuttatás tilalmi idõszakokkal behatárolt célszerû idõszakai is, mivel így trágyában lévõ tápanyagokat a növények hasznosítani tudják.

A trágyakijuttató gépek kiválasztásának általános szempontjai

Az egyes állattartó telepek nagyon különbözõ trágyatermelési és felhasználási adottságokkal rendelkeznek, ezért eltérõ rendszerû, típusú, méretû, darabszámú és kiszolgálású gépi berendezésekre van szükségük.

A szükséges munkamennyiség elvégzésére alkalmas gépek (gépcsoportok) számát és kapacitását a fajlagos költségek minimalizálására törekedve kell meghatározni. Nyilvánvaló, hogy nagy számú, de kis kapacitású trágyakijuttató géppel végzett kihordás erõ- és munkagép, valamint bérköltségei magasabbak lesznek, mint néhány nagyobb teljesítményû gépcsoporté. A választásnál azonban a gazdaság meglévõ erõgép-állományához is igazodni kell.

Hígtrágya-kijuttatás

- A hígtrágya-kijuttató tartálykocsik jellemzõi

A hígtrágya-kijuttató gépek, gépcsoportok kapacitása, mûködési rendszere alapvetõen a kijuttatandó trágyamennyiségtõl és a hasznosító területek adottságaitól függ. Kis állatlétszámú telepeken rendszerint önfelszívó vákuumos tankkocsikat alkalmaznak, jellemzõen 3–6 m³-es kapacitással. Ezek a szippantókocsik a tárolóból felszívott hígtrágyát kiszállítva szórják ki a területen. Ezeken az önfelszívó tartálykocsikon elterjedten alkalmazzák a még ma is gyártott kanalas, vagy ütközõlapos terítõelemeket annak ellenére, hogy a cseppekre bontott hígtrágya a magas ívû kiszórás miatt igen jelentõs ammónia-emisszióval jár, emellett intenzív szagterhelést is okoz. Ürítése gyorsan elvégezhetõ, azonban sem kisebb adagok kijuttatására, sem egyenletes elosztás biztosítására nem alkalmas.

Az egyszerû kialakítású vákuumos tartálykocsik lényegesen nagyobb kapacitással is kaphatók, ezért nagy állattartó telepeken is alkalmazásra kerülhetnek. Ezek – az egyéb rendszerû kocsikhoz hasonlóan – 8 és 15 m³ között célszerûen tandem rendszerû, 18 és 25 m³ között pedig jellemzõen 3–4 tengelyes futómûvel készülnek. A nagyobb méretû vákuumos tankkocsik már fejlettebb, pl. injektoros, vagy csúszócsöves kijuttatókkal is felszerelhetõk, utóbbi tárcsás bemunkálóval is kiegészíthetõ (1. kép).

1. kép: Fliegl hígtrágya kijuttatás, Malwurf tárcsás adapterrel

Az önfelszívó képességgel nem rendelkezõ tankkocsik kedvezõ beruházási igényûek, feltöltésüket viszont külön telepített feltöltõ szivattyúval a nyitható felsõ aknán keresztül kell megoldani. A hígtrágya kiülepedésének meggátlására és annak kitárolására a tartály alsó részébe keverõcsigát építenek be, amely a kijuttatáshoz szükséges nyomást biztosítva már egyenletesebb kijuttatást tesz lehetõvé.

A telepített kocsitöltõ-szivattyúállás leginkább a nagy kapacitású, központi trágyatárolóknál kerül alkalmazásra. Amennyiben számos különbözõ helyrõl kell hígtrágya kiszállítást végezni, célszerûbb a zagyszivattyús rendszerû tartálykocsik alkalmazása. Ezeknél a feltöltést a kocsi zagyszivattyúja, az ürítést a belsõ keverõcsiga végzi.

A legkorszerûbb megoldást a szivattyús tartálykocsi alkalmazása jelenti, amelyeknél a tartály alatt TLT hajtású szivattyú, rendszerint excenter-csigaszivattyú helyezkedik el. Ez végzi a tartály feltöltését, a hígtrágya keverését szállítás közben, valamint a kijuttatást is. A szivattyú folyadékszállítása a fordulatszámmal arányosan változtatható, így a területegységre kijuttatandó dózis tartása sokkal pontosabban biztosítható.

- Korszerû hígtrágya elosztó- és szórószerkezetek

Az elterjedten használt szippantókocsis szántóföldi kiszóráshoz képest döntõ javulást jelentett a kiszórás egyenletességében és az ammóniaemisszió csökkentésében a csúszócsöves kijuttató keretek megjelenése. Ezek – a tankkocsi kapacitásához igazodva – nagy méretválasztékban állíthatók elõ néhány métertõl 25–30 méteres munkaszélességig, központi elosztóból táplált és a földig levezetett mûanyag csövekkel. A csúszócsöves kijuttatás jól alkalmazható sorvetéses kultúrákban is, amelyekben így a vegetációs idõszakban is lehet tápanyagot kijuttatni. Itt a növényekre szennyezõdés egyáltalán nem kerül, nap- és szélárnyékoló hatásuk pedig az emissziókat tovább csökkenti.

A kijuttató gyepterületen is jól használható, mivel a növényzet alig szennyezõdik, a hígtrágya pedig azok tövéhez lejutva védetten szivároghat a talajba. A rendszer továbbfejlesztése során a csúszócsövek végére kisméretû papucsos „rendválasztókat”, ú.n. csúszótalpakat szereltek, amelyek a fûszálak alá juttatják a trágyát. Az ammóniaemisszió csökkenése a teljes felületi kijuttatáshoz képest a csúszócsöves rendszernél 20–50%, a csúszótalpas berendezéseknél 40–70%.

A szántóföldi injektáló berendezések több változata ismert – pl.: a talajlazító késekkel kialakított mély-, a kultivátorkapákkal dolgozó sekélyinjektálók, valamint a kisebb energiaigényû tárcsás injektáló berendezések.

Gyepterületeken is alkalmaznak lúdtalpas mély- és késes sekélyinjektálókat (12–18 cm, ill. 5–8 cm mélységben). Az ammóniaemisszió mértéke a teljes felületre szóráshoz képest mindkét gyepinjektáló esetében 70–90%-kal csökken.

A nyitott barázdás kijuttatásnál profilkerékkel nyitott V alakú vágatba történik a hígtrágya kiadagolása, visszatömörítés nélkül. Ennek ellenére az ammóniaemisszió csökkenése jelentõs, 50–70% közötti értékû.

A hígtrágya kiszállításának speciális módjai

A hígtrágyát a legelterjedtebb megoldásként a kijuttatást végzõ tankkocsi szállítja ki a hasznosító területre. Az egyre nagyobb célgépeket azonban nagyobb szállítási távolságoknál már egyéb eszközökkel ki kell váltani:

Egyszerû szállítótartályok alkalmazásánál a töltést a trágyatelep szivattyúja, az átfejtést pedig a területen a kiszóró célgép végzi. Idõveszteséget jelenthet a külön szállítóegységeknél, ha a tartálykocsik nem idõben érkeznek az átfejtéshez, így várakozni kell. Ennek kiküszöbölésére használják leürítésre és feltöltésre a mobil, áttelepíthetõ puffertartályokat, különbözõ kivitelben.

Közúti szállításra alkalmas tartálykocsik abban az esetben alkalmazhatók, ha a trágyázandó terület közút mellett fekszik. Így gyors haladású, nagy kapacitású szállítótartályok is használhatók, nagyobb távolságra lévõ területek is elérhetõk, de lényegesen nagyobb kapacitású puffertartályok kitelepítése szükséges.

Trágyakijuttatók táplálása csõvezetékrõl

A csõvezetékrõl való táplálás lényegesen olcsóbb a tengelyen történõ szállításnál, ezért alkalmazására mindenképpen törekedni kell azokon a közeli területeken, ahol az egyáltalán megoldható. Nagy elõnye, hogy így a területen a nagy súlyú hígtrágya szállító tankkocsik közlekedése elmarad, így taposási kár sem keletkezik. A csõvezetékbe annak ellenállásától függõ, magasabb nyomáson kell a hígtrágyát betáplálni, hogy a kijuttató berendezéshez juttassuk. Nagyobb csõvezetékhosszak esetén indokolt lehet közbensõ nyomásfokozó szivattyú alkalmazása is.

A felcsévélhetõ csöves hígtrágya kiöntözõ berendezéssel történõ kijuttatás az öntözéshez hasonlóan történhet, sugárcsõ helyett keretes kijuttató is alkalmazható. Hasonlóan átalakíthatók a lineáris öntözõberendezések is hígtrágya-kijuttatásra.

Vonszolt csöves kijuttató rendszer esetén a felületre szóró, vagy injektoros kijuttató berendezést hordozó erõgép maga után húzza az erõsített kivitelû flexibilis tápcsövet, a „köldökcsövet” a hasznosító területen. A vonszolt csöves rendszer alacsony költségével és nagy területteljesítményével tûnik ki (2. kép).

2. kép: Hígtrágya-injektálás vonszolt csöves technikával,

DODA berendezésekkel. Fotó: Dr. Hajdú J.

Mindezek a csöves táplálású kijuttató berendezések alkalmazhatók a területre letelepített mobil puffertartályokról is, így alkalmazásuk nem csak a közelebbi, hanem a kimondottan távol esõ területeken is lehetséges.

Almostrágya-kijuttatás

Istállótrágya hasznosítása esetén a telepi trágyatárolóból megfelelõ technológia esetén a támfal magasságáig felrakott, érett trágya kerül kihordásra és kiszórásra. Az általános gyakorlat szerint a kihordás a trágyázási kampány idejében történik, trágyaszóró pótkocsikkal. A trágyaszóró pótkocsik széles teljesítményválasztékban készülnek az eltérõ teljesítményigények ellátására. Legelterjedtebb típusaik a hátul szóró, lehordó láncos, ritkábban a letoló lapos kocsik. A finoman beállítható sebességgel hátra mozgatott trágyatömeget a hátsó szóródobok aprítják fel, majd szórják a talajra.

A hátul szóró, vízszintes tengelyû trágyaszórók munkaszélessége alacsony, munkaminõségük igen jó, és a keresztirányú szórásegyenletességük is megfelelõ. A szórásszélesség növelésére esetenként kombinált szórószerkezeteket alkalmaznak, pl. a kiegészítõ függõleges tengelyû szórótányérokat, amelyek a felaprított trágyadarabokat oldalra röpítik.

A hátul szóró, függõleges tengelyû gépeknél általában négy szórótengelyt alkalmaznak, amelyek páronként szemben forogva aprítják és terítik a trágyát (3. kép). Munkaszélességük már alapkivitelben is nagyobb a vízszintes tengelyûeknél, röpítõtárcsás kombinált kivitelben pedig eléri a 10–15 métert is. A hossz- és keresztirányú egyenlõtlenség értéke kedvezõ.

3. kép: Fliegl szerves trágya szórás, ASW letoló technikájú pótkocsival,

amely különbözõ adapterek segítségével szállítóeszköz és átrakó kocsi is egyben

Az oldalra szóró gépek kijuttatást végzõ célgépek. Süllyeszthetõ kocsiszekrényükbe a szállítást végzõ billenõplatós gépek töltik a trágyát, amelyet a szóródobos, vagy szóróláncos aprító-kijuttató berendezések oldalirányban terítenek el.

A trágyaszóró berendezések – hasonló elemekbõl összeállítva – tehergépkocsik felépítményeként, valamint nagy teljesítményû eszközhordozó erõgépek adaptereiként is készülnek. Amennyiben a szállító-kiszóró kapacitás a kampányidõszakban nem elegendõ, lehetõség van a hasznosító területen való ideiglenes tárolásra szolgáló trágyaszarvasok kialakítására is, a környezetvédelmi szabályoknak megfelelõ módon.

A trágyaszórók tényleges kijuttatása a legújabb gépeknél már mérhetõ, automatikusan szabályozható, így a precíziós növénytermesztésben is alkalmazhatók.

Mészáros György

VM MGI, Gödöllõ