Egy családi gazdaság növénytermesztési gyakorlata

Már rögtön az elején fontos a környék talajviszonyaival is megismerkednünk egy kicsit közelebbrõl: Szentgál és környéke a Bakony-vidék tájhoz sorolható, ennek megfelelõen talajai a rendzináktól az agyagbemosódásos barna erdõtalajokig sokfélék. Az erózió miatt tarkítja a képet a lejtõhordalék talajok és a földes kopárok mozaikja. A talajok nagy része savanyú és arányaiban nagy erdõterület található a szántóföldek mellett. Az Orbán Lászlóék családi gazdasága által mûvelt teljes földterület 220 hektár, amely részben saját tulajdon, részben pedig bérlemény. A mûvelési ágak szerinti megoszlás pedig 100 hektár szántó, 100 hektár gyep és 20 hektár erdõ. A növénytermesztés mellett jelentõs a gazdaság állattenyésztési tevékenysége is: 350 merinó juh és 100 szarvasmarha alkotja az állatállományt. Utóbbi egy része tejelõ magyar tarka, másik része pedig limousin, ill. charolais törzsbikával keresztezett húshasznú magyar tarka. A juhok általában olaszországi exportra kerülnek értékesítésre, a tej pedig nagy részben a településen belül, friss tejként.

A növénytermesztés és az állattenyésztés közötti szoros kapcsolatot egyrészt az állatállomány részére szükséges takarmány, másrészt pedig a keletkezõ szerves trágya hasznosítása jelenti. A keletkezõ szerves trágya éves mennyisége általában 20 hektárnyi terület 30 tonnás hektáronkénti dózissal történõ trágyázásához szokott elég lenni. Minden évben a silócirok termõterületén szokott sor kerülni a szerves trágya kijuttatására, amely egyébként 20 hektár körül szokott alakulni. A silócirok kiválthatja a silókukoricát, ill. vegyes vetésük is ismert. A kukoricáénál jobb tápanyag- és vízfelvételi tulajdonságokkal rendelkezik, aszály esetén a hervadáspont elérése után is képesek felújítani élettevékenységüket, a kukorica ilyenkor pedig már elpusztul. A cirok kezdeti fejlõdése lassabb, mint a kukoricáé és a talaj vízkészletét is jobban kimeríti, ami hátrányt jelent az utóvetemény számára, ugyanakkor záloga is a cirok jobb szárazsággal szembeni ellenállóságának is. A cirok melegigényes növény, vetését 12-13°C talajhõmérsékletnél ajánlatos megkezdeni – a kukorica vetésidejének második felében − április végén vagy május elején. Az aprómagoknak megfelelõ, jól elõkészített, aprómorzsás vetõágyat és kellõen tömörített talajt igényel. Orbán Lászlóék a szegedi Róna 1 fajtát termesztik és a silókukoricával szemben azt tartják legfõbb elõnyének, hogy kisebb mértékben veszélyezteti a vadkár, ami környékükön pedig igen jelentõs termésveszteségeket szokott okozni. A silócirokkal realizált termésmennyiség 30–40 t/ha körül szokott alakulni, ennek is köszönhetõ, hogy a 2011-ben 20 hektárról betakarított cirokból készült szilázs jövõ ilyenkorig elég lesz. Idén tudniillik nem silóztak be cirokot, bár vetettek egy kisebb területen, de az kifagyott a tavaszi mínuszokban.

A tanya madártávlatból

A gyepterület nagy része legelõként szolgál a juhok és a húshasznú szarvasmarhák számára, de a fûszénaszükséglet elõteremtése is innen történik, a kaszálóként hasznosított területrészrõl. Az idei vetésszerkezet a szántóterületen a következõképpen alakul: 10 hektár lucerna, 45 hektár búza, 11 hektár repce, 11 hektár tavaszi árpa, 20 hektár mustár és 8 hektár õszi árpa. A termésátlagok tekintetében az idei extrém száraz és forró év dacára több, az eddigiekhez képest kimagasló terméseredmény is született: üzemi szinten 4 t/ha volt a búza termésátlaga, de volt 5 t/ha termést adó terület is, a repcetermés pedig közel 3 t/ha volt. Eredetileg 22 hektáron vetettek tavaly õsszel repcét, de ennek a fele nem maradt meg, a másik 11 hektár viszont sikeresen megmaradt és a fentiekben leírt szép termést produkálta. A tavaszi árpa és a mustár vetõmagként került termesztésre és az árpa tekintetében szintén kimagaslónak számító 4 t/ha terméseredmény született. Ezzel kapcsolatban megemlítendõ, hogy a vetõmagtermesztés során soha nem lehet olyan magas terméseket elérni, mint az árunövény-termesztésben, mert a megdõlés elkerülése miatt kisebb nitrogéndózissal kell dolgozni, ráadásul az idegenelõ utak miatt kihagyott terület és a szelekciók során eltávolított növényegyedek is terméscsökkentõ tényezõt jelentenek.

Érdemes kitérni a helyben jellemzõ tavaszi és nyári csapadékviszonyokra is: áprilisban és májusban volt esõ, bár nem sok, összesen 30 mm körül hullott, ezt követõen viszont folyamatos szárazság volt. Az áprilisi és májusi esõt mind a repce, mind pedig a kalászosok nagyon jól tudták hasznosítani, az azt követõ folyamatos száraz periódus viszont megviselte a növényeket, fõleg a kalászosokat. Annak okát, hogy ennek ellenére az eddigi átlag fölötti terméseredmények születtek, az alkalmazott agrotechnológiában látják.

Ahogy ehhez a kérdéskörhöz kanyarodunk, le kell szögezni, hogy egy adott technológiai folyamatot akkor tudunk helyesen megítélni, ha figyelembe vesszük az ahhoz potenciálisan rendelkezésre álló összes eszközt és az azokkal elvégezhetõ lehetõségek között rangsorolunk. Így érthetõ, hogy példánk esetében miért kerül sor a szántásra minden kultúra elõtt. Az eszközparkban fellelhetõ másik alapmûvelésre is alkalmas eszköz a tárcsa és az elmúlt évben ki is próbálták, hogy tritikálé elõtt csak tárcsával végeztek talajmûvelést. A tapasztalatok azonban egyértelmûen negatívak voltak, a talajban egyáltalán nem maradt több nedvesség, mint szántás után, viszont sokkal erõteljesebb volt a gyomosodás. A szántás legnagyobb elõnyének egyébként a mechanikai gyomirtó hatást tartják. Az idei év komoly agrotechnikai újítása az volt, hogy az újonnan beszerzett henger mind a tárcsázást, mind pedig a szántást követõen elhaladt a talajfelszínen, lezárva azt. Orbán László egyértelmûen a hengerezés pozitív hatásának tulajdonítja az idén elért minden eddigi évükhöz képest kiemelkedõ termésátlagokat és három pontban összegzi ezeket:

1. A lezárt talajfelszín következtében csökkent a talaj párologtatása.

2. Az egyenletes talajfelszínen jó magágyat lehetett kialakítani.

3. A hengerrel is elmûvelt talajfelszínen egyenletesebben mozgott a traktor, ami pontosabb vetést és növényvédelmet tett lehetõvé.

Ezzel kapcsolatban azt is fontos megemlíteni, hogy a John Deere traktor beszerzése óta egyébként is jobb, hatékonyabb teljesítménnyel és pontosabban kerülhet sor a munkamûveletek kivitelezésére. A géppark egyébként négy erõgépbõl áll: legújabb darab és egyben vezérgép a 2009-ben vásárolt John Deere 8300, megtalálható továbbá egy magyar gyártmányú traktor, az Amobil ATD 1004, ill. egy Zetor és egy MTZ. Rendelkeznek továbbá egy Schäffer Lader rakodógéppel is. A munkagépek közül a talajmûvelõ eszközök egy Kverneland ágyeke, egy IH tárcsa, egy kombinátor és az elõbb már részletezett henger. A kombinátor egy viszonylag kis, 3 méter munkaszélességû eszköz és egyik fontos jövõbeli terv ennek cseréje egy nagyobb, 6 méter munkaszélességûre, mert a saját tapasztalatok alapján fontos és jól bevált eszköze a magágykészítésnek. A 2200 literes, 18 méter szórásszélességû permetezõ már új beszerzése a gazdaságnak. A munkagépek további csoportja a takarmánygazdálkodáshoz kapcsolódik, a széna betakarításához és kezeléséhez szükséges eszközökként kasza, rendsodró és bálázó tartoznak ide. A Claas Rollant bálázó szintén új, tavalyi beszerzés, jövõbeni célként pedig a lucernaszéna hatékonyabb kezeléséhez egy rendkezelõ beszerzése szerepel. A szilázs betakarításához szükséges szecskázógépet és a kombájnokat pedig bérmunkában szokták igénybe venni.

A családfõ és két fia

A szakmai kérdések megvitatása mellett e cikk összeállításakor is szó esett az emberi oldalról, az indíttatásról és a hétköznapok küzdelmérõl. Persze nem elõször, hiszen az évek óta tartó barátság alatt többször nyílt már a szerzõnek lehetõsége határszemlén részt venni Szentgálon, így személyesen is mintegy nyomon követve azt, mekkora horderejû lépésnek számít egy családi gazdaság életében egy új traktor, vagy munkagép beszerzése. Itt azonban a legfontosabb talán Orbán László az irányú gondolatait visszaadni, amelyek rámutatnak, mekkora munka áll egy saját gazdaság felépítése mögött és hogy bizony egy ilyen munka csak lépcsõzetesen, sok-sok küzdelem árán halad, viszont az elért sikerekkel az ember életcélja is teljesülhet. A családfõ 1994-ben a semmibõl kezdte el az építkezést és ahhoz, hogy területet, valamint gépeket tudjon vásárolni, jelentõs hitelek felvételére volt szükséges, amelyeket aztán folyamatosan törleszteni kellett, közben pedig négy gyermekét is nevelte a család. Nem volt tehát egyszerû a feladat, sok mindenhez kellett kellõ jövedelmezõséget elõteremtenie a gazdaságnak… Ezért fogalmaz úgy Orbán László, hogy õ 1969-ben végzett Pápán a mezõgazdasági technikumban, de még mindig nem érzi úgy, hogy azon a szinten gazdálkodnának, ahogy õ azt akkor tanulta. Az viszont biztos, hogy folyamatosan komoly lépéseket tesznek a termelési színvonal emelése érdekében és meggyõzõdéssel állítható, hogy nagyon komoly tapasztalatok, amirõl ezúton is beszámolhattunk, hogy egy új erõgép, vagy henger alkalmazásának elõnyei az elért termésátlagokban is visszaköszönnek.

Végezetül egy szentgáli mondást ajánlott a figyelmünkbe a családfõ: „Nézd az eget, várd a szelet, fölkopik az állad”, mert aki az eget nézi, nem arat, aki pedig a szelet várja, nem vet. Õk nem így cselekedtek, hanem dolgoztak, még, ha olykor sok megrázkódtatást is kellett túlélni, de az eredmény eléréséhez csak ilyen úton juthatunk. Ezért mondhatja Orbán László, hogy már most is úgy érzi, többet adott neki az Isten, mint amennyit valaha is kért…

Benedek Szilveszter