MENÜ

A talaj aktuális nedvességtartalma különbözõ talajmûvelési módok mellett - kísérleti eredmények

Oldalszám: 65-66
Dunai Attila 2014.01.22.

A víz alapvetõ fontosságú mezõgazdasági növényeink életmûködése, termésének mennyisége és minõsége szempontjából egyaránt. Éppen ezért nagyon fontos ismernünk a talajainkban található víz mennyiségét, illetve azt, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiségnek mekkora hányada elérhetõ termesztett kultúrnövényünk számára.

 

 

 

Ismert, hogy a talajmûvelés és minden olyan agrotechnikai tényezõ, amely a talaj szerkezeti állapotát befolyásolja, hatást gyakorol a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaira. A mûvelt talaj szerkezetének kialakulása külsõ tényezõk által befolyásolt folyamat, amelyek lehetnek emberi (pl., mûvelõeszközök, taposás) és természeti (pl. éghajlat, gyökérzet) eredetûek. Ezek a tényezõk egyaránt okozhatják a talajrészecskék tömörödését vagy szétesését is. A talajmûvelést ezért mindig nagy körültekintéssel és odafigyeléssel kell végezni, mivel helytelen alkalmazása esetén a talajszerkezet leromlásával kell számolnunk. Ennek elsõdleges következménye a talaj pórusainak térfogateloszlás szerinti megváltozása, pórusrendszerének funkcionális átalakulása, ami kedvezõtlenül hat a talaj víz-, és levegõgazdálkodására, ezen keresztül, pedig a talaj számos termékenységi tényezõjére.



A különbözõ mûvelõeszközök által kialakított szerkezeti állapot azonban mégoly helyesen és hibátlanul végzett mûvelés mellett is eltérõ – ez pedig befolyásolja a talajok vízbefogadó- és vízmegõrzõ képességét is. Fontos tehát megismernünk, hogy különbözõ talajmûvelési módok mellett mekkora vízmennyiség található a talajban. Ugyanakkor a talaj nedvességtartalma az átnedvesedési és kiszáradási folyamatok függvényében a különbözõ mélységû rétegekben is jelentõsen eltérõ lehet. Ezért különösen fontos megismernünk az egyes talajrétegekben lévõ nedvességtartalom mennyiségét is. Az összes nedvességtartalom meghatározására jó lehetõséget nyújt a talaj aktuális nedvességtartalmának mérése.



Az aktuális nedvességtartalom egyszerû és gyors vizsgálati módszer. Itt adott mennyiségû talajminta tömegének, illetve ugyanezen minta 105°C-on, 48 óráig történõ szárítás utáni tömegének ismeretében meghatározható a talajban lévõ összes víz mennyisége, tömegszázalékban kifejezve (leegyszerûsítve: 1 gramm talaj hány gramm (ill. százalék) vizet tartalmaz).



Van még egy fontos tényezõ, melyet eddig még nem említettünk: a csapadék mennyisége. Keszthelyen az évente átlagosan lehullott csapadék mennyisége: 683 mm (1901–2000), az átlagos évi középhõmérséklet pedig 10,5°C. A vizsgálat évében 2011-ben az idõjárás a sokévi átlaghoz viszonyítva jelentõsen szárazabb volt. A csapadékhiány 2011 áprilisáig nem okozott problémát, mivel a rendkívül csapadékos 2010-es esztendõbõl (éves csapadékösszeg: 940,7 mm) még jelentõs vízkészletek raktározódtak a talajban. Áprilistól kezdõdõen azonban igen jelentõssé vált a vízhiány, ami a tavaszi vetésû növények termesztése szempontjából különösen kedvezõtlennek bizonyult. A 2011 év elsõ félévében (január 1.– június 30.) Keszthelyen lehullott csapadék mennyisége mindössze 79,4 mm (!) volt.



A nedvességtartalom-vizsgálatokat a Pannon Egyetem Georgikon Kar Kísérleti Területén elhelyezkedõ, 1972-ben beállított Talajmûvelési Tartamkísérlet kukorica parcelláiban végeztük, a 2011-es év augusztusában. A minták három különbözõ mûvelési mód parcelláiból származtak: 1., hagyományos õszi mélyszántásra alapozott, 2., õszi sekély tárcsás mûvelésre alapozott, valamint 3., minimális - közvetlenül a vetés elõtt végzett egyszeri sekély tárcsás – talajmûvelés.

 

 

Eredmények



A talajnedvesség tartalom alakulását az általunk vizsgált két rétegben (0–20 cm, 20–40 cm) az 1. ábra mutatja be. A kísérletben végzett vizsgálataink során a felsõ 0–20 cm-es talajrétegben találtunk igazolható különbséget a talajmûvelés változatainak hatása között (2. ábra). A N ellátás hatása ebben a száraz évjáratban nem bizonyult statisztikailag igazolhatónak.

 


1. ábra: a talajnedvesség tartalom alakulása a talajmûvelés,

a N ellátás és a mélység függvényében (Keszthely, 2011)

 

 


2. ábra: a talajnedvesség tartalom alakulása a talajmûvelés függvényében

a N adagok átlagában a 0-20 cm talajrétegben (Keszthely, 2011)

 

 





A talajmûvelés változatai közül a szántásos alapmûvelés esetén volt a legalacsonyabb, a minimális mûvelés esetén pedig a legmagasabb a talaj nedvesség tartalma. A szántás esetében mind a minimális, mind pedig a tárcsás mûveléshez viszonyítva igazoltan alacsonyabb értékeket mértünk. A „minimális” és a „tárcsás” talajmûvelési változatok közötti különbség nem volt jelentõs mértékû.



A talajmûvelés és a mélység hatása önmagában és kölcsönhatásukban is statisztikailag igazolhatónak bizonyult (3. ábra). A szántás esetén nem volt jelentõs különbség a két réteg nedvességtartalma között (a felsõ réteg az alatta lévõéhez hasonlóan száraz volt). A „minimális” és a „tárcsás” kezelésekben ugyanakkor a felsõ 0–20 cm-es talajréteg nedvességtartalma jelentõsen magasabb volt, mint a 20–40 cm-es réteg esetében. A 20–40 cm-es talajrétegben nem volt jelentõs különbség a talajmûvelési változatok hatása között. Az eredmények azt mutatják, hogy a rendkívül száraz elsõ félév (2011. január–június) után júliusban és augusztusban lehullott csapadék a „minimális” és a „tárcsás” kezelésekben jobban raktározódott, ill. kevésbé használódott, vagy párolgott el.

 


3. ábra: a talajnedvesség tartalom alakulása a talajmûvelés és a

mélység függvényében a N adagok átlagában (Keszthely, 2011)







Összefoglalásként megállapítható, hogy a talajmûvelés fõként a felsõ mûvelt rétegben befolyásolta a talajnedvességet. A talajmûvelés változatai közül a szántásos alapmûvelés esetén volt a legalacsonyabb, a minimális mûvelés esetén pedig a legmagasabb a talaj nedvesség tartalma. A különbözõ mintavételi mélységeket tekintve szántás esetén nem volt jelentõs különbség a két réteg nedvességtartalma között. A „minimális” és a „tárcsás” kezelésekben ugyanakkor a felsõ 0–20 cm-es talajréteg nedvességtartalma jelentõsen magasabb volt, mint a 20–40 cm-es réteg esetében. A 20–40 cm-es talajrétegben nem volt jelentõs különbség a talajmûvelési változatok hatása között.



Látható tehát, hogy a szántásos alapmûvelés kevesebb meglévõ vízmennyiséget eredményezett, mint a másik két talajmûvelési mód. Ugyanakkor a rétegek közötti különbségek is szembetûnõek: míg a szántott területeken – habár kisebb víztartalommal - egyenletes vízeloszlás volt megfigyelhetõ a felsõ 40 centiméterben, addig a tárcsás és a minimum mûvelési módoknál a mûvelt réteg alatt már jelentõsen kevesebb vízmennyiség raktározódott, mint a mûvelt rétegben.



A talajmûvelési mód megválasztása komplex folyamat, mely számos különbözõ tényezõ függvénye. Ezen tényezõk közül bár csak egy, de mégis fontos szereppel bír a különbözõ mûvelési módok nedvességtartalomra gyakorolt hatása. Mivel a talaj nedvességtartalma jelentõs befolyásoló tényezõje a termés mennyiségének, mértékének ismerete különösen fontos a jövõbeli mûvelési módok megválasztásakor éppúgy, mint az elérendõ termésszint és ezzel összefüggésben az egyéb termesztéstechnológiai elemek meghatározásakor.

 





Dunai Attila

Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely