Mikotoxin-veszély a tenyészbaromfi állományokban

Hála a modern analitikai módszereknek, már több mint 400 különbözõ mikotoxint azonosítottak. Toxicitásuk komoly kockázatot jelent az emberekre és az állatokra. Mikotoxikózisoknak nevezzük azokat a megbetegedéseket, amelyeket a mikotoxinok lenyelése, belélegzése vagy bõrrel való érintkezése okoz. A különbözõ állatokban a toxinok okozta hatások az állattal, a környezettel és a toxinnal összefüggõ tényezõktõl függenek. A mikotoxinok baromfira gyakorolt hatása függ a madarak korától, valamint a behatás idõpontjában lévõ egészségi és tápláltsági állapotától is.

Manapság a baromfitartás nagy jelentõséget tulajdonít a költséghatékonyságnak a termelés minden szintjén. Azonban a brojlerek esetében a tenyésztojás- és naposcsibe-termelés nem jelent lényeges hányadot az 1 kg vágott csirke elõállítási költségében. A baromfitenyésztõk általában a tyúkonként eladható csirkék számára fókuszálnak, de a naposcsibék minõségét − különösen ennek hatását a teljesítmény növekedésére − kissé elhanyagolják és szülõállományok táplálkozásának hatását ritkán vizsgálják a késõbbi brojlerek és tojók teljesítményére vonatkozóan.

Bonyolult diagnózis

Nem egyszerû diagnosztizálni a baromfiban a mikotoxinok okozta kórképeket, mert ezek az immunszupressziótól az elhullásig terjedhetnek. A kifejtett hatás függ a toxintól (toxin típusa, mennyisége, felvétel idõtartama), az állattól (faj, fajta, kor, ivar, általános egészség, immun-státusz, tápláltsági állapot) és a környezettõl (telepi menedzsment, higiénia, hõmérséklet).

A telepeken a mikotoxinok széles skálájának vannak kitéve a madarak, valamint számos stresszfaktor is éri õket. Esetenként gyenge általános egészségi állapotban vannak, törékeny immun- és antioxidáns rendszerrel, rossz tartási körülmények között.

Mindezek nagyban hozzájárulnak a madarak toxinokkal szemben való végsõ érzékenységéhez. Nem is meglepõ, hogy a madarak gyakran mutatják a mikotoxikózis tüneteit már alacsony toxinszennyezettségnél is.

Láthatatlan veszteségek

A heveny mikotoxikózisok elõfordulása a mai modern baromfitartásban nem jellemzõ, de az alacsony, sokszor ki sem mutatott toxinszintek gyakran felelõsek a csökkent termelésért és a gyakoribb fertõzéses megbetegedésekért. A leggyakrabban alacsony toxinszintet találunk, amely valamilyen stresszfaktorral együtt szubklinikai teljesítmény-csökkenéshez, gyakoribb megbetegedésekhez és a termékenységi mutatók romlásához vezet.

A baromfitartóknál ezeknek a szubklinikai veszteségeknek a gazdasági jelentõsége sokkal nagyobb, mint a heveny veszteségeké, de a diagnózisuk is sokkal nehezebb.

Klinikai tünetek a baromfiban

A baromfi a mikotoxinokra érzékeny haszonállatok közé tartozik. A brojlercsirke sokkal ellenállóbb az aflatoxinnal szemben, mint más fajok (kacsa, liba, pulyka). Az aflatoxinoknak van a legerõsebb immunszupresszív, rákkeltõ és májkárosító hatásuk. Csökkentik a takarmányfelvételt, a napi testtömeg-gyarapodást, ami kisebb vágási tömeghez és tojástermeléshez vezet. Romlik a tenyészmadarak általános egészségi állapota, az állomány szétnõ és csökken a termékenység.

Az A-trichotecének (T2, HT2, DAS) súlyos gazdasági veszteségeket okozhatnak. Kifejezetten toxikusak a tyúkokra, mivel nagyon alacsony az LD50 értékük (2 mg/kg). A T2 toxin csökkenti a takarmányfelvételt, a testtömeget, a tojástermelést és bõrkimaródásokat okoz.

A fiatal tyúkok és a pulykák kifejezetten érzékenyek az ochratoxinokra. Ezek a toxinok csökkentik a takarmányfelvételt, a növekedést, a tojástermelést és a tojáshéj minõségét is rontják.

A fumonizinek okozhatnak tömeges elhullást a baromfiállományokban. Kisebb fumonizin-terhelés esetén csökken a testtömeg- és a napi gyarapodás.

A sertésekkel összehasonlítva a baromfi nem annyira érzékeny a zearalenonra és a B-trichotecénekre (pl. DON), de a zearalenon negatív hatású a tojások termékenységére és keltethetõségére.

Az ergot-alkaloidák csökkent takarmányfelvételt, mozgásképtelenséget és légzési nehézséget okoznak. Gyenge növekedés és csökkent tojástermelés jellemzi, a csõrön, karmokon kimaródások láthatóak.

Hatások a tenyészállományokban



Tudományos eredmények bizonyítják, hogy mikotoxinokkal (ZON, DON) szennyezett takarmányok etetése esetén megnövekedett a tenyészbaromfi állományokban a nem életképes csírák aránya, gyakoribb volt a korai vagy késõi embrióelhalás, amelyhez a tojáshéj vastagságának csökkenése társult.

Fuzárium toxinnal szennyezett zab etetésénél megnövekedett az embrionális fejlõdési rendellenességek és a késõi csontosodások száma.

Szintén feljegyezték, hogy az ochratoxin terratogén hatása miatt a keltethetõség csökkent a korai embrióelhalás miatt.

Az aflatoxin felhalmozódik a csirkék, pulykák és kacsák ivarszerveiben, ezáltal a tojásba, valamint az utódokba is bekerül. Ha magas T2 toxin szint kerül a tojásba, a tojás terméketlen lesz. Ha a toxin szint alacsony, az embrió elkezd fejlõdni, de elhal a fejlõdés késõbbi stádiumában. Néha a kifejlett embrió nem tud kikelni a csökkent vitalitása miatt, vagy a kikelés után hullik el. Mindent összevetve, a mikotoxinok átjutása a tojásba és az utódokba csökkenti a termékenységet és a keltethetõséget, amely tenyészállatonként kevesebb naposcsibét eredményez, ezáltal gazdasági veszteséget okoz.

Megoldás

Mivel a baromfi ilyen nagyszámú toxinnal találkozik, lényeges, hogy egy hatékony és eredményes mikotoxin-kockázatkezelési programot alkalmazzunk.

A BIOMIN Mycofix® terméksora képviseli a komplex megoldást a mikotoxinok kockázatának eredményes kezelésében.

A termékek egyik stratégiája, a biotranszformáció által egy enzimatikus reakció révén specifikusan, visszafordíthatatlanul és rendkívül hatékonyan közömbösíthetjük a toxinokat, melynek során sem mérgezõ maradékok, sem nemkívánatos melléktermékek nem képzõdnek. A köthetõ toxinok hatástalanítása (aflatoxin, ergot-alkaloidok) a másik stratégia: a kötés által történik, míg a szelektált növényi és algakivonatok a korábban bejutott toxinok hatásának kivédésével teszik teljessé a mikotoxinok eredményes kontrollját.