MENÜ

Gumiabroncs traktorokhoz

Oldalszám: 75-76
Antos Gábor 2014.07.29.

Közeledik az őszi betakarítási szezon, ezzel együtt a nehéz szántóföldi talajmunkák ideje. A napraforgó- és kukoricatarlók megmunkálása, a búzavetések előkészítése, illetve az őszi mélyszántások elvégzése egyre nagyobb teljesítményű traktorokat igényelnek, amelyek hatékony kihasználásához ma már elengedhetetlen a korszerű gumiabroncsok alkalmazása.

 

 


Az egyre nagyobb méretû erõgépek nagy tömege nagy tengelyterheléseket, ezáltal nagy kerékterheléseket idéz elõ, és ez utóbbi mûszaki jellemzõ nagyban befolyásolja a gumiabroncs megválasztását.

Ismert, hogy a traktorabroncs tulajdonképpen a traktor és a talaj között teremt kapcsolatot, ezért fontos szerepet kap az alkalmazott belsõ levegõnyomás mértéke a megfelelõ teherbírás, a hatékony vontatás és a minél kisebb talajnyomás szempontjából. Köztudott ugyanis, a gumiabroncsnak nincs „saját” teherbíró képessége, a teherviselõ elem gyakorlatilag a benne lévõ levegõmennyiség, ennek nagysága pedig a levegõnyomás függvénye. A dinamikus teherbírást a belsõ levegõnyomás és a haladási sebesség, míg a talajnyomást elsõsorban csak a belsõ levegõnyomás határozza meg. A szántóföldi munkáknál a vonóerõ-kifejtésre is ez van jelentõs hatással, amint azt az 1. ábra bizonyítja.

 

 


1. ábra: a vonóerõ alakulása a belsõ levegõnyomás és a csúszás függvényében

(Forrás: Continental teszt)

 

Ezekre az elméleti és mért összefüggésekre épül a traktorabroncsok fejlesztése, melynek során a következõ, sokrétû követelményrendszert veszik figyelembe a gyártók:

- megfelelõen nagy, a kerékterheléssel arányos teherbíró képesség,

- hatékony motorteljesítmény-átvitel a lehetõ legnagyobb vonóerõ kifejtéshez optimális csúszás és hajtóanyag-fogyasztás mellett,

- a lehetõ legkisebb talajnyomás kifejtése a káros talajtömörödés elkerülésére,

- kellõ öntisztuló képesség,

- magas vezetési komfort, jó rugózási és lengési tulajdonságok,

- hosszú élettartam a kisebb mértékû gumikopásnak köszönhetõen.

Ezeknek a kritériumoknak a radiál szerkezetû, alacsony profilú (széles, ballonos), nyílbordázatú gumiabroncsok felelnek meg a legjobban. Traktorokhoz manapság szinte csak ilyeneket forgalmaznak. Ezek elõnye a hagyományos diagonál szerkezetû abroncsokkal szemben az átlagosan 20% felfekvésifelület-növekedés, a 25%-kal nagyobb vonóerõ-kifejtés, a 15%-os vonóhorog-teljesítmény növekmény, a 10% hajtóanyag-fogyasztás csökkenés, a 40%-kal kedvezõbb vezetési komfort és a 60%-kal hosszabb élettartam. Teherbíró képességük ugyanakkor csak azonos a diagonál abroncsokéval. Ez utóbbi fontos tulajdonságnak a növelése az abroncsátmérõ és az abroncsszélesség növelésével, valamint az abroncs belsõ átmérõjének csökkentésével lehetséges, hiszen ezek a paraméterek a meghatározói az abroncs térfogatának. Ha ez minél nagyobb, akkor a belepréselhetõ levegõ mennyisége is nagyobb, így a teherbírásuk arányosan növekszik.

Fontos szempont még a kapaszkodóbordák kialakítása is. A magasabb (50–60 mm-es) bordák a jobb vonóerõ-kifejtést segítik elõ, egyben jobb öntisztulást is eredményeznek. Keményebb anyaguk révén hosszabb élettartamot biztosítanak. A nagyobb bordafelület szintén növeli az élettartamot, ugyanakkor kedvezõen befolyásolja a talajnyomás alakulását, szilárd burkolatú úton pedig nyugodt haladást tesz lehetõvé. A legjobb konstrukcióknál a teljes felfekvési felületen belül a bordák érintkezési összfelülete 20–25% körül alakul. Ezt szemlélteti a 2. ábra néhány ismert márka 650/65R 38 méretû traktorabroncsaira vonatkozóan, 3400 kg kerékterhelésnél mérve.

 


2. ábra: különbözõ traktorabroncsok felfekvõ bordafelületei

(Forrás: AgrarTechnik, 2007/11.)

 

Fentiekbõl kitûnik, hogy egy korszerû traktorabronccsal nagy vonóerõ, mérsékelt talajtömörítés, jó öntisztulás, alacsony hajtóanyag-fogyasztás és magas futásteljesítmény realizálható. Ilyen típusok többek között a Michelin, a Kléber, a Goodyear, a Trelleborg, a Vredestein, a Continental, a Mitas, az Alliance, a Firestone, a BTK és nem utolsó sorban a Taurus egyes gyártmányai.

Ezek a kiváló traktorabroncsok is csak akkor felelnek meg a követelményeknek, ha megfelelõ belsõ levegõnyomással üzemeltetjük õket. Ennek szükséges mértéke függ a tényleges kerékterheléstõl, a mindenkori haladási sebességtõl és a vontatás közben fellépõ hajtónyomatéktól. Olyan méretet kell választani, amelyet szilárd burkolatú úton 1,6–1,8 bar, míg szántóföldön – a minimális talajterhelés érdekében – 0,4–0,6 bar belsõ levegõnyomással használhatunk.

Sajnos erre a kívánatos követelményre a belsõ levegõnyomás szabályozását illetõen az üzemeltetõk még mindig nem fordítanak kellõ figyelmet. A Goodyear németországi felmérése szerint leggyakrabban 1,4−1,6 bar belsõ levegõnyomást alkalmaznak a szántóföldön is (3. ábra).

 


3. ábra: a gyakorlatban alkalmazott belsõ levegõnyomások relatív gyakorisága

(Forrás: Profi 2002/4.)

 

 

A káros talajtömörödés megelõzése, ezáltal a terméseredmények növelése érdekében azonban ezen a gyakorlaton minél elõbb változtatni kellene, hogy a talajon történõ munkáknál az adott körülményekhez (pl.: kerékterhelés, munkasebesség, talajállapot, talajnedvesség) képest a lehetõ legkisebb belsõ levegõnyomással dolgozhassunk! Ehhez a szükséges eszközök rendelkezésre állnak, jelentõsebb ráfordítást nem igényelnek.

Antos Gábor