Milyen képet mutatnak országszerte a kukoricaállományok? - Megkérdeztük a termelõket

Az Egyesült Államok keleti és déli részén sújtó csapadékszegény, forró idõjárás azonban nemcsak a legeltetéses állattartást nehezíti, hanem a növénytermesztésben is hatalmas károkat okoz. Egyharmad mennyiségû terméskiesésre számítanak az USA egészére vetítve. (Köszönet Mikó Ferencnek, hogy ráirányította a szerzõ figyelmét a mûsorra.) Itthon sem mindenhol jobb a helyzet: a hivatalos jelzések szerint 3–4 t/ha között fog alakulni a várható kukoricatermés, szemben a 6 t/ha körüli sokéves átlaggal. Az átlagértékek azonban mintha megint eltakarnák a valóságot! Ez már azzal kezdõdik, hogy a 6 t/ha termésátlag akár kétszeresét elérik üzemi szinten a magasabb technológiai színvonalon és megfelelõ területi adottságok mellett gazdálkodók, az átlag elfedi tehát a technológiai és ezen kívül a területi különbségeket is. Egy átlagos évben inkább az elõbbi jelenti a problémát: nem derül ki, hogy csak nagyon kevesen takarítanak-e be átlagos termésmennyiséget. Vannak az annak dupláját, vagy még többszörösét elérõ gazdaságok és vannak az átlag alattiak, ahol a technológiai hibák is jelentõs szerepet kapnak a termésszintek alakításában. Nem az átlagképzéssel van probléma, hanem azzal, ha azok értelmezésekor, megvitatásakor nem vesszük figyelembe a szórást…

Felsült kukorica állomány  

Az idei évben pedig különösen felértékelõdnek a területi eltérések, hiszen az extrém szárazság és forróság egy szintén csapadékmentes év után következett, amikor már kihasználtuk a talajok meglévõ nedvességkészletét. Ebbõl következik, hogy minden eddiginél jelentõsebb mértékben termésmeghatározó tényezõ lett a csapadékmennyiség. Vannak olyan részei az országnak, ahol olyan kevés csapadék hullott, hogy a legjobb technológia sem tudta megmenteni a kukoricát az elszáradástól, más részeken viszont hullott annyi esõ, hogy a megfelelõ talajmûvelésben, növényvédelemben és tápanyagellátásban részesített állományok még elfogadható termést hozhassanak. Az alábbiakban négy, eltérõ termõhelyi adottságok mellett gazdálkodó termelõ ez irányú tapasztalatait mutatjuk be. Közülük többen már országos elismertségre tettek szert, de fiatalabb kollegáik jó úton haladnak efelé.

Az elszáradó bibe miatt csak részleges volt a megtermékenyülés,

ami mind a szemek számán, mind pedig deformált alakján meglátszik

A Szelekta Kft. Agárdon 1000 hektárnyi területen folytat szántóföldi növénytermesztést. Vetésszerkezetük õszi búzából, repcébõl, kukoricából, napraforgóból és vetõmagborsóból áll össze. A márciusi lapszámban részletesen bemutattuk a cég növénytermesztési gyakorlata során szerzett tapasztalatokat, különös tekintettel a levéltrágyázásra és a nedvességkímélõ talajmûvelésre. Ennek tükrében úgy lehetne talán röviden összefoglalni gazdálkodásuk lényegét, hogy nedvességmegõrzõ talajmûvelés, harmonikus tápanyagellátás és jól idõzített növényvédelem. Ennek köszönhetõ, hogy Papp László cégvezetõ minden évben 12–13 t/ha körüli kukorica termésátlagot szokott elérni, noha Agárd térsége országos viszonylatban inkább csapadékszegény körzetnek számít. 2011 augusztus és 2012 július között azonban csupán 218 mm csapadék hullott, ami önmagában is komoly vízhiányhoz vezetett a növénytermesztésben, de mindez megtetézve a június második felében, július elsõ felében jelentkezõ extrém magas hõmérséklettel, minden lehetõségét elvette annak, hogy rendesen meg tudjon termékenyülni a kukorica és ki tudja telíteni a szemeket. Rengeteg elszáradt bibét látni a kukoricaföldeken, ami egyértelmû és szomorú jele a fentebb leírtaknak… Ebben a helyzetben 5 t/ha kukorica termésátlagra számítanak a Szelekta Kft.-nél, ami így is duplája a bevezetésben felvetített országos elõrejelzésnek. Itt köszönnek vissza tehát a bevezetésben leírtak: egy adott szinten túli stresszhatás (csapadékhiány, extrém hõmérséklet, rossz talajadottság stb.), terméscsökkentõ hatását már nem képes teljes mértékben kompenzálni a jó termesztéstechnológia, noha sokszor jelentõs mértékben képes azokat kivédeni, tompítani.

Papp László ügyvezetõ, Szelekta Kft., Agárd

Mikó Ferenc a Mezõségben, Enying körzetében összesen 3800 hektárra kiterjedõen folytat szántóföldi növénytermesztést, melybe beletartoznak a saját, a bérelt, ill. a bérmunkában mûvelt területek is. Vetésszerkezetüket a búza, árpa, kukorica és napraforgó termesztése jellemzi. Arra a kérdésre, hogy milyen állapotban van nála jelenleg a kukorica, egy egyszerû számítással válaszolt: 2011-ben 300 mm esõ hullott a területén, 2012-ben pedig, július 20-ig bezáróan, 156 mm volt a lehullott csapadék mennyisége. Az ezévi csapadék 36 tételben érkezett, ebbõl pedig csupán két alkalommal akkora mennyiségben, hogy az mélyebben is megáztatta a talajt, gyarapította annak nedvességkészletét. Összeadva a 2011. évi és a július 20-ig terjedõ 2012. évi csapadékmennyiséget, azt látjuk, hogy ebben a több mint másfél éves intervallumban csupán 456 mm esõ hullott. Ezt a mennyiséget pedig bõven elérte maga a párolgási veszteség is, így nem is lehetett tehát mást várni, mintsem hogy a kukorica nem lesz képes termést hozni. Legjobban az mutatja, mennyire ki vannak száradva a talajok, hogy amikor leástak benne, elõször négy méter mélységben találtak nedves, összeálló homokot! Ebben a helyzetben esõre lett volna, ill. van szükség! A csapadékhiányt pedig tovább tetézte, hogy 14 napig volt 28°C felett a napi átlaghõmérséklet. Mikó Ferenc úgy összegezte, hogy ennek következtében nem is számít kukoricatermésre saját területein, ill. a megye ezen részén. Már a jövõre fókuszálva mondta el, hogy amíg teljesen el nem száradnak a növények a táblán hagyja azokat, hiszen tápanyagot és vizet gyakorlatilag már nem fogyasztanak, a talajfelszínt viszont legalább árnyékolják. A száraz szártömeg aprításához a késes hengert tartja a legmegfelelõbb eszköznek, a vetésforgót pedig ahhoz fogja igazítani, hogy mikor érkezik számottevõ csapadék. Jó választás lehet például az õszi árpa, mert a búzánál alacsonyabb vízigénnyel rendelkezik és az alacsonyabb kukoricatermés miatt biztosan jó kereslet lesz iránta a takarmánypiacon. Végül, de nem utolsó sorban azt is meg kell említeni, hogy Mikó Ferencnek még ebben az évben is van mivel büszkélkednie, van olyan területe, ahol 9,6 t/ha búzatermés betakarítására került sor. Kukoricából is nevéhez fûzõdik a 18 t/ha feletti rekordtermés, amivel 2010-ben a Kukorica Klub Termésversenyét is megnyerte, de idén Enying térségében már nem a technológián és nem a hibrideken múlott a kukoricatermés.

Mikó Ferenc ügyvezetõ, Mikó & Mikó Kft., Enying

Ifj. Kiss István családi gazdasága a következõ növények termesztését végzi: kukorica, õszi búza és repce. Az elõbbi példákkal ellentétben Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli térségében hullott annyi csapadék az elmúlt idõszakban, aminek köszönhetõen átvészelték a perzselõ hõséget a kukoricák, összegezte tapasztalatait István, aki a termelõ tevékenyég mellett doktori munkáján is dolgozik a Debreceni Egyetemen. Érdemes szemügyre venni az 1. ábrán Magyarország csapadéktérképét, amely június példáján is jól kirajzolja a területi különbségeket.

1. ábra, nagyításhoz katt a képre

Ennek megfelelõen rendesen fejlett kukoricaállományokat találni azokon a területeken, ahol megfelelõ technológiai színvonalú termesztéstechnológiát alkalmaztak. Ezzel szemben az olyan területeken, ahol hiányosságok akadtak a talajmûvelésben, tápanyagellátásban, növényvédelemben, sokkal gyengébben fejlettek a növények, hiszen nem voltak olyan kondícióban, hogy kompenzálni tudták volna a magas hõmérséklet perzselõ hatását.

Ifj. Kiss István, családi gazdaság, Hejõpapi

Merkly-Belus József – aki Molnáriban, Nagykanizsa közelében folytat szántóföldi növénytermesztést – szerint a fentiek mondhatóak el Zala megye térségérõl is. Térségükben május óta rendszeresen hullott csapadék, így a kukoricának legfeljebb csak az alsó levelei vannak elszáradva, a növények jó kondícióban vannak, a bibe rendesen meg tudott termékenyülni, a szemkezdemények pedig szépen elkezdtek kitelítõdni. Az elmúlt évben 10 t/ha kukorica termésszintet realizáltak és minden jel arra mutat, hogy ezt a szintet idén is sikerül tartani. Repce és búza tekintetében pedig már számot is adhatunk az ez évi terméseredményekrõl, 100–100 hektár üzemi átlaga alapján: a repce 4,2 t/ha, a búza pedig 6,8 t/ha átlagtermést produkált, amellyel mindkettõ jelentõsen meghaladja az országos átlagot. A gazdaság egyébként összesen 400 hektárnyi területet mûvel, a meghatározó talajtípus a barna erdõtalaj, de két táblában, összesen 70 hektáron homok is elõfordul. A vetésszerkezet õszi búzából, repcébõl és kukoricából áll. Arányuk úgy oszlik meg, hogy 100-100 hektáron termesztik az elõzõ két kultúrát, a kukoricát pedig 200 hektáron. Ebbõl az is következik, hogy két egymást követõ évben kerül kukorica ugyanarra a területre. Ilyen esetben elengedhetetlen a talajfertõtlenítés, hogy védekezzünk a kukoricabogár lárvája ellen, de mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a szükséges védekezés megtételével biztonságosan beiktatható a vetésszerkezetbe a kétéves kukorica monokultúra. Józsefék a Santana talajfertõtlenítõt használják, amely teljes mértékben hatásosnak bizonyult. A kukoricabogár olyan kártevõ, amelyre vonatkozóan nagy biztonságú elõrejelzés nem adható, mert az igen kisméretû tojások a talajban telelnek át, s azok a területen nem egyenletes eloszlásban, hanem gócosan, a talaj 10–20 cm-es mélységében helyezkednek el. Ebbõl is következik, hogyha nem áll fent a vetésváltás, amely egyben védekezés is, talajfertõtlenítéssel kell védekezni.

A kukoricatermesztés technológiájának fejlesztése a gazdaságban

A kukoricatermesztés tekintetében fontos és jelentõs innovációra szánta el magát idén a gazdaság azzal, hogy elkezdték lerakni a precíziós növénytáplálás alapjait, így a következõkben az ezzel kapcsolatos meggondolásokat, elképzeléseket is bemutatjuk. A precíziós mezõgazdaság célja elsõ megközelítésben a termõhelyi viszonyokhoz való minél pontosabb termesztés-technológiai adaptációban fogalmazható meg. Ez a tápanyag-gazdálkodás esetében a táblán belüli termõzónák szerint változó mûtrágyadózisok kijuttatását jelenti. A tápelemtartalom táblán belüli heterogén eloszlásának számos oka lehet, így a táblán belül eltérõ talajféleségek, vagy erodált táblarészek elõfordulása, heterogén vízmegtartó képesség, továbbá ha egy mai táblát régebben külön táblákban mûveltek, a múltbéli agro-technológiai eltérések (pl. alaptrágyázás intenzitása) a jelenben is számottevõen kihathatnak. Az erodált dombos vidékeken a feltalaj termõrétege elvékonyodott, emellett egyes területrészeken az addigi alsóbb talajréteg (alacsonyabb tápelem- és humusztartalommal, kisebb-nagyobb mértékben eltérõ kémhatással és kötöttséggel) került felszínre.

Máshol pedig, ahová a vízerózió felhalmozta a talajt, ott tápelem-feldúsulás állhatott elõ. Ez a folyamat mennyiségileg is igen jelentõs foszforveszteséghez vezethet (jobb esetben csak a táblán belül „helyezõdik át”, rosszabb esetben más területre kerülve gazdasági szempontból elveszik és a víznyerõ helyek közelébe kerülve környezetterhelõ is lehet). Bár a foszfor kevésbé mozgékony tápelem, a talajrészecskékhez kapcsoltan számottevõen képes elmozdulni. Mindez azt eredményezi tehát, hogy a mûtrágya mennyiség számításának egyik kiindulópontját jelentõ talaj tápanyag-ellátottság igen eltérõ lehet egy táblán belül, így a kijuttatandó mûtrágya mennyiségnek is követni kellene ezt a változékonyságot.

A mérleges mûtrágyaszórók megjelenésével ma már adott annak a lehetõsége, hogy terület-specifikusan eltérõ mennyiségû mûtrágya kerüljön kiszórásra: számítógépes vezérléssel szabályozható egy adott, például egy hektárnyi, vagy annál nagyobb területrészre kerülõ mûtrágyadózis. A talaj tápelemtartalma mellett azonban több más talajtani tulajdonság is fontos jellemzõje egy területrésznek. Ilyen a talaj szerkezete, agyagásvány-összetétele, szervesanyag-tartalma, kémhatása, vízgazdálkodási és domborzati tulajdonságai. Szinte lehetetlen lenne mindezen és még számos további tulajdonság területrészekre lebontott vizsgálata több száz, akár több ezer hektáros területek esetében. Nehéz is lenne csak a talaj vizsgálatával teljességre törekedni egy termõhely jellemzése esetében, amelynek alkalmasságát végeredményben mindig a vetendõ növényfaj termeszthetõsége szempontjából ítélik meg. Ebbõl kifolyólag a precíziós tápanyag-gazdálkodási technológiákban a talaj tápelemtartalmának és fontosabb kémiai tulajdonságainak vizsgálata mellett a növény vizsgálatára is sor kerül.

Ennek két fõ módját különböztethetjük meg: egyrészt hozamtérképezésre alkalmas kombájnokkal történõ betakarítás esetében készíthetõ hozamtérkép alapján elkülöníthetõek a gyengébb és a nagyobb termést adó táblarészek. Rendszerint a gyengébben termõ részeken emelt szintû tápanyag-adaggal próbálják emelni a termésszintet. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az alacsonyabb termés oka a gyengébb termõképességû talajfolt, vagy víznyomásos területrész is lehet, vagyis nem feltétlenül a tápanyagellátás a terméslimitáló tényezõ. Ezért a hozamtérképezés mellett – vagy helyett – további lehetõséget jelent a növényállomány multispektrális légifelvétellel történõ vizsgálata, ahogyan azt példánk esetében az erre szakosodott zalaszentgróti Dr. Szabó Agrokémiai Kft. végzi a Jó Gazda Program® keretében. A növényállomány felvételezése alapján különbözõ termõzónák különíthetõek el egy táblán belül és a talajmintavételezést már ezen zónák szerint lehet kivitelezni, hogy pontos információt nyerhessünk a jellemzõ tápanyagellátásról.

Merkly-Belus József az általa mûvelt területekre nézve a következõ következtetéseket vonta le a növény- és talajvizsgálatok alapján: foszforból gyenge-közepes között változik a talaj tápelem-ellátottsága, káliumból pedig egyértelmû hiány mutatkozik. Ez azzal magyarázható, hogy a megelõzõ, még a „TSZ” mûködése idõszakában folytatott technológia nem gondoskodott kellõ mértékben a talaj tápanyag-utánpótlásáról, így hosszú évek folyamán kizsigerelte a tápanyagtõkét. Ez már önmagában elég ok egy intenzívebb és harmonikusabb tápanyagellátás megvalósításához, különösön úgy, hogy az elõbbi vizsgálatoknak köszönhetõen a táblán belüli heterogén tápanyag-ellátottság is megmutatkozott.

A levont következtetéseket és az azok alapján megvalósított technológiai fejlesztéseket pedig úgy tekinthetjük át a legvilágosabban, ha megnézzük a 2011-ig, majd a 2012-tõl alkalmazott kukorica tápanyag-ellátási stratégiát. A 2011-ig alkalmazott eljárás értelmében vetéssel egymenetben 200 kg/ha 8-20-30 komplex mûtrágya és 350 kg/ha 27% pétisó került kijuttatásra, majd sorközmûveléskor további pétisót kapott a növényállomány, 150 kg/ha mennyiségben. Ezzel szemben 2012-ben már vetés elõtt kijuttatásra került a nitrogén egy része, majd sorközmûveléskor a következõ adag, összesen ugyanúgy 500 kg/ha 27% pétisót kijuttatva. A jelentõs változást az jelentette, hogy vetéssel egymenetben a Timac Agro Fertiactyl starter mûtrágyát juttatták ki, amely egyrészt egy 8-30 arányú NP mûtrágya, továbbá biostimulátorokat is tartalmaz, amelyek a növényre gyakorolt élettani hatások útján hivatottak a tápanyagfelvételt, ill. -hasznosítást növelni. Kijuttattak továbbá 100 kg/ha kálisót a káliumigény fedezésére. Ezen kívül a Kwizda által forgalmazott Pannon Starter, egy foszfor- és cinktartalmú mikrogranulált mûtrágya kijuttatására is sor került startertrágyaként.

Ennek pozitív hatása fõleg a fagyosszentek körüli idõszakban érvényesül: a késõ tavaszi fagyok, böjti szelek, szárazság okozta vízhiány esetén nagyobb mennyiségû tápanyagot igényel a növény, így jó hatású a közvetlenül felvehetõ és frissen feltáródó foszfor, ill. a kukorica számára különösen jelentékeny cink. A cink utánpótlásáról levéltrágyázás útján is gondoskodnak. Nem nélkülözhetõ a mikroelemek talajon keresztül történõ utánpótlása sem, ugyanakkor mivel mennyiségileg keveset igényel belõlük a növény, eredményesen kijuttathatóak levéltrágya formájában is. Ennek további elõnye, hogy a növényállomány fejlettségéhez mérten célzottan megoldható a tápanyag-utánpótlás, amikor az a legjobb élettani hatást fogja kiváltani. A kukorica esetében a cink tekinthetõ az egyik legfontosabb mikroelemnek és különösen jó foszfortáplálás, vagy talaj-foszforellátottság mellett kell ügyelni utánpótlására, mert a foszfátionok akadályozzák a cinkionok felvételét, így azok relatív hiányát idézik elõ. A cink élettani szerepe egyébként több enzim aktiválásában, valamint a nitrogén anyagcsere szabályozásában nyilvánul meg. Az idén megkezdett új tápanyag-ellátási technológia mellett természetesen kontrollterületet is hagytak, hogy összehasonlíthatóak legyenek a hatások. Az így végzett megfigyelések alapján a fentebb leírtak szerinti tápanyagellátásban részesült állományban erõsebb a gyökérzet és az erõs szél hatására sem dõlt meg annyira.

Apa és fia a kukoricaállomány elõtt 2012 július végén

Napjainkban méltán esik egyre gyakrabban szó a növényi kondíció fogalmáról. A hatékony, versenyképes növénytermesztés olyan irányú technológiafejlesztéseket követel meg, amelyek összehangolják az egyes technológiai elemeket, így a talajmûvelést, tápanyag-gazdálkodást és növényvédelmet, hogy gazdaságos beavatkozásokkal lehessen jó minõségû és nagy mennyiségû termést elõállítani. Ez a szemlélet pedig felértékeli a növényi kondíciót, hiszen a cél a növény lehetõleg összes igényének (megfelelõ talajállapot, növény-egészségügyi és tápláltsági állapot) kielégítése, hogy ne maradjon olyan tényezõ, amely gátolná az optimális fejlõdést. Ismert a foszforellátás jelentõsége ebben az összefüggésben, de külön kiemelendõ annak szerepe a gyökér fejlõdésében. A gyökér tudniillik nem csupán a növény tartását, stabilitását végzi a talajban. Noha e funkció is igen jelentékeny, sokkal fontosabb a gyökér szerepe a tápanyag- és vízfelvételben. Ez indokolja a nagy kiterjedésû és kellõen mélyre hatoló gyökérzet fontosságát, hiszen így a talaj mélyebb rétegében elõforduló tápelem- és vízmennyiség is elérhetõ a növény számára.

Mindennek elõnye különösen stresszhelyzetekben jelentkezik, amikor pl. aszályos idõszakban kiszárad a talaj felsõ rétege. Ezen összefüggés fényében tekinthetõ a jól fejlett gyökérzet a növényi kondíció egyik fontos faktorának. A gyökér fejlõdését egyik legjobban meghatározó tényezõ a megfelelõ foszforellátottság. Nem hiába lesz egyre inkább a termesztéstechnológiai gyakorlat része kukorica esetében is a megfelelõ foszfortáplálás. Noha elsõsorban káliumigényes kultúraként szokták jellemezni, mert jelentõs mennyiségben veszi fel ezt a tápelemet, a jó növényi kondíció kialakításával kapcsolatban foszforellátása is felértékelõdik.

Benedek Szilveszter