Nõk a Farmon: Minõség a tudásban és a gyakorlatban

Somogyaszaló 765 lelkes település Kaposvártól alig tizenöt kilométernyire. Itt mindenki ismeri a másikat, és az õslakosság zöme ilyen-olyan módon még rokoni szálakkal is kötõdik a többi családhoz. De hogy Kovács Andreáról a legkisebbektõl a szépkorúakig mindenki tudja ki õ, az már szent.

Magam is régen tapasztaltam ennyi jókedvet és kacagást, mint amit a vele való beszélgetés ideje alatt. Az pedig már akár memóriateszt is lehetne, mennyi képesítést szerzett ez az asszony azóta, hogy 14 évesen – bárhogy is szerette volna – nem engedték a szülei a fõvárosba rendõrtanoncnak.

Andrea szülei korábban a TSz-ben dolgoztak, és édesapja traktorosként gyakran vitte magával a kislányt, aki olykor már elaludt a fáradtságtól a gépen, de ha le akarták onnan szedni, arra bizony felébredt. Édesanyja az állattenyésztésben dolgozott, de mindig voltak saját állataik is a ház körül. A 6–7 tehén adta tej, és az apa saját lovaival végzett kertgondozási munkák egészítették ki a család jövedelmét ez idõ tájt. Enni mindig kell az embereknek – hangzott az atyai bölcselet, így Andrea az élelmiszeripari pályán indult el, és a cukorgyártó technikumban kezdte meg a mezõgazdasággal összefüggõ tanulmányait.

A középiskola elvégzése után a szülei segítettek elindítani a mezõgazdasági vállalkozását, amely kezdetben 40 ha területet jelentett, amelybõl akkor még alig 6 ha volt a sajátjuk. Az elsõ mezõgazdasági fõiskolai felvételi sikertelensége kissé a korábbi álom szövögetését engedte folytatni, így elvégzett egy biztonságõri tanfolyamot és abban a szakmában dolgozott. Közben persze folyamatosan tanult, és a közgazdasági esti iskolában könyvelõ statisztikus-tervezõ szakon szerzett képesítést. S mivel már nyolcéves kora óta kézilabdázott, a TF-en a kézilabda sportedzõi bizonyítványért is megdolgozott. Majd beiratkozott egy mûszaki fõiskolára, ahol mûszaki informatikus mérnökként végzett, ezt követõen pedig megszerezte a mezõgazdasági vállalkozói OKJ-s képesítést, hogy szolgáltatásokat is tudjanak végezni a családi cégben. A vállalkozás idõközben szépen fejlõdött, s ma már 250 ha területen dolgoznak, amelybõl 160 ha a sajátjuk, míg a többit bérlik. A gazdasághoz egyebek mellett 2002-ben építettek egy szárító telepet is.

De ha már 24 órából áll a nap, Andrea megszerezte a vendéglátós szakember képesítést is, és három éven keresztül üzemeltetett egy fagylaltozót is. Agrármérnöki képesítésébõl már csak a záróvizsga van hátra, azzal másod diplomaként agrárinformatikus végzettséget szerez majd Kaposváron. Szakmai terveiben legközelebb a növényvédelmi irány szerepel – alapos ember módjára biztosan akarja ugyanis tudni, hogy az ajánlott vegyszer valóban megfelelõ-e.

S mivel nagy szeretettel vállal szülõhelyéért minden tõle telhetõt, független jelöltként indult a polgármester választáson is. A képviselõ testületben egyébként már a második ciklusban vesz részt, immáron hatodik éve. De szervezett a faluban polgárõrséget, amely egyesületnek a vezetõje volt, vezetett kultúrházat másfél évig, s most éppen a nyugdíjas klubban tevékenykedik.

Legújabban pedig az áldozatsegítõ irodák országos hálózatának lett a munkatársa egy nemrégiben elvégzett tanfolyamot követõen. Teszi mindezt a gazdálkodás mellett immáron 13 esztendeje feleségként. Mindig van újabb terve, irigylésre méltó energiája, és olyan derûje, amelybõl jut a körülötte lévõknek is.

Kovács Andrea 250 hektáron folytat szántóföldi növénytermesztést. Viszonylag heterogén talajtani adottságok jellemzik ezt a területet, elsõsorban homokos vályog, ill. vályogtalajok fordulnak elõ. A talajok változatossága azok aranykorona értékében is megmutatkozik, ennek értéke 10 és 35 között változik.

Az idei vetésszerkezet a következõképpen alakul: 64 hektár repce, 55 hektár õszi búza, 15 hektár tavaszi árpa, 6 hektár zab és 110 hektár kukorica. A repce kapcsán szinte meglepõnek hangzó mondattal indítja válaszát Andrea, amikor úgy fogalmaz, hogy jó volt a kelés 2011 õszén. Ez az országban viszonylag kevés helyen jellemzõ helyzet annak köszönhetõ, hogy bár mennyiségileg nem esett sok esõ a repce vetésekor, az ekkor érkezõ gyenge-közepes mennyiségû csapadék idõben viszont a legjobbkor jött. Szeptember elsején került sor a repce vetésére, és mind vetés elõtt, mind pedig utána volt csapadék. Az idei egyébként a negyedik év, hogy repcét termesztenek, és túl azon, hogy szépen kikelt, a fagy sem csinált benne számottevõ kárt, noha a tél vége felé több héten át volt –10 °C alatti hõmérséklet, részben úgyis, hogy nem fedte hótakaró a vetéseket. Az elsõ évben, 2009-ben 3,5 t/ha volt az átlagtermés, majd a rákövetkezõ évben, 2010-ben 3 és 3,5 t/ha között. 2011 a száraz tavasz és nyár miatt nem volt szerencsés év a repce szempontjából, mint ahogy az a 2 t/ha termésátlagban is meglátszik. Ezzel szemben az idei évben jók a kilátások, 3,5–4 t/ha közötti termésre számítanak az elõzetes megfigyelések alapján.

Amikor elkezdtek repcetermesztéssel foglalkozni, fajtákat termesztettek, majd 2011-ben hibridre váltottak. A hibridek nagyobb terméspotenciállal rendelkeznek a fajtákhoz képest, ez azonban csak akkor tud kibontakozni, ha minden technológiai elem és környezeti tényezõ összhangban van a növény fejlõdése szempontjából. Az elsõ évben, amikor elkezdték a hibrid repce termesztését, még nyilvánvalóan nem rendelkeztek tapasztalattal ezzel kapcsolatban, továbbá az idõjárás sem kedvezett a növény fejlõdése szempontjából. Ebbõl következõen az elõbbi évekénél alacsonyabb termést takaríthattak csak be. Mindez azonban nem vette el Andrea kedvét a hibrid repcéktõl, hiszen nyilvánvaló, hogy szép és komoly eredményt csak egymásra épülõ évek munkájával lehet elérni – különösen a növénytermesztésben, ahol mindehhez még a hol pozitív, hol negatív irányban eltérõ idõjárás is hozzájárul. Az idei év pedig már vissza is igazolta, hogy helyes döntés volt a hibridek melletti kitartás, olyan jól fejlett, dús, magas állomány fejlõdött. Az illusztrálja mindezt legjobban Andrea szavaival élve, hogy amikor a virágzó állományt szemlézték, fel kellett tenniük a kérdést: „hogy tud majd rámenni a táblára a traktor, ill. a kombájn?”.

A fajtaválasztás tekintetében egyértelmû a Monsanto hibridjei melletti elkötelezettség, az Ecocet, Expower és Exquisite hibrideket termesztik. Vetés elõtt nitrogénre, foszforra és káliumra kiterjedõ mûtrágyázást végeznek. Ennek formája 2011 õszén egy 8–10–25 komplex mûtrágya volt, régebben a fõ tápelemek 3×15 komplex formájában kerültek kijuttatásra. Andrea meggyõzõdéssel vallja a saját gazdaságban végzett kísérletek fontosságát, így jutottak el ahhoz a felismeréshez is, hogy a 8–10–25 komplex mûtrágya alkalmazása a célszerûbb repce esetében. A repce viszonylag magas kálium igényû kultúra, ráadásul arányaiban több káliumot, mint foszfort igényel (1 tonna repcemag képzéséhez szükséges tápanyagok: 55 kg N, 35 kg P2O5, 43 kg K2O, 30 kg CaO és 10 kg MgO). Az õszi alapmûtrágyázáshoz kapcsolódó nitrogénen túl még három alkalommal került sor nitrogén kijuttatására, amely összesen 180–200 kg/ha közötti mennyiséget eredményezett. A nitrogéntrágyázás mellett sor került a kén utánpótlására is. E helyen pedig csak utalni is elegendõ annak fontosságára, hogy az alkalmazott mûtrágya járulékosan ként is tartalmaz. A repcemag kénigénye egy tonna termésre vetítve 3,3 kg, ami 3 tonna termés esetében gyakorlatilag 10 kg – ehhez pedig hozzájön a szár által felvett kénmennyiség is, ami az elõbbinek kb. kétharmada, noha ez nem kerül lehordásra a szántóföldrõl.

Fontos elõrelépésnek tekinthetõ, hogy napjainkban már nemcsak a szakmai közbeszéd része a repce magas kénigénye, hanem része a tápanyag utánpótlási gyakorlatnak is. Annak is tudatosulnia kell azonban, hogy a búza és a kukorica kénigénye gyakorlatilag nem marad el a repcéétõl, sõt a magas minõségû búzák esetében annál magasabb is lehet. A kéntrágyázás nem csak a repce esetében bír tehát jelentõséggel. De visszatérve Andrea repcetermesztési gyakorlatára, további fontos elem a levéltrágyázás. Ilyen formában plusz nitrogéntrágyázásban és komplex mikroelem utánpótlásban is részesülnek a növények, de a legfontosabb cél a kén és a bór kijuttatása. A növényvédelmi kezelésekkel egymenetben pedig mindig sor került Mikramid oldott formánban történõ kijuttatására is. Ez a vízben maradéktalanul oldódó mûtrágya mind makro-, mind pedig mikrotápelemeket tartalmaz, így teljes körû kiegészítését adja a talajon keresztüli tápanyag utánpótlásnak. A rovarkártevõk tekintetében a repcefénybogár, a repceormányos és a repcedarázs jelentett veszélyt, de mindegyik ellen eredményesen sikerült védekezni.

Érdemes kitérni a gazdaság talajmûvelési gyakorlatára is. Mind a rendelkezésre álló géppark, mind pedig az eredményekkel való megelégedettség alapján szántásos alapmûvelést folytatnak. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy divatos kifejezésnek számít manapság a forgatás nélküli mûvelés fogalma és egyáltalán nem ok nélkül, hiszen számos példa bizonyítja mind a talaj szerkezetére és nedvességmegõrzõ képességére gyakorolt pozitív hatását, mind pedig az üzemanyag-felhasználás csökkenését. Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a forgatás nélküli talajmûvelés nem egyenlõ a szántás kiiktatásával, esetében (is) egy komplex technológiai folyamatról van szó. Számít az elõvetemény, a gyomfertõzöttség, a talajállapot és mindenekelõtt talán a rendelkezésre álló erõgépek teljesítménye és a megfelelõ munkagép.

Andrea a rendelkezésre álló gépesítettség és az eddigi saját tapasztatok alapján alkalmazza a szántásos mûvelést. Legnagyobb területen termesztett növényük, a kukorica esetében szintén a Monsanto DEKALB márkanevû fajtáit használják. Mind a korai, mind pedig a késõi éréscsoportba tartozó fajtákat termesztenek, elõbbiek komoly elõnye, hogy idõben megoldható utánuk az õszi búza vetése. Ugyancsak komoly elõnyt jelent saját szárítókapacitásuk, így nem kell elsietni a betakarítást és magas szárítási költséget fölvállalni, hanem kivárható a betakarításra leginkább alkalmas idõpont. A betakarítás egyébként bérmunkában történik, ez az egyetlen ilyen formában végzett gépi mûvelet, ezt gazdaságossági szempontok alapján így érdemes végezni.

A kukorica termésátlagok több év átlagában 8 t/ha körül alakulnak, de többször volt már 10 t/ha feletti termés is. A termésmennyiség tekintetében egyértelmûen a csapadékmennyiség a leginkább meghatározó tényezõ, elmondható, hogy száraz években lényegesen kisebb a termés az esõs évekhez viszonyítva. Az intenzív és jól idõzített agrotechnológia természetesen képes az évjárathatások csökkentésére, de kivédésére nem. A kukoricavetést április végén végezték, de többen voltak a környéken, akik két-három héttel korábban vetettek. A késõbb vetett kukorica mára bõven utolérte a korábbi vetést, hiszen elõbbi esetben komolyabb stresszt jelentett a kelõ növényállomány számára a hûvös idõjárás május közepén.

Végül, de nem utolsó sorban érdemes még kitekinteni Andrea búzatermesztési gyakorlatára is. A termesztési cél egyértelmûen a magas minõség elérése, a mennyiség csak ezután következik. Ennek ellenére mennyiségileg is említésre méltó eredményeket sikerül elérni, több év átlagában 5,5–6 t/ha körüli a termésátlag. A minõséget pedig a közel 15 százalékos fehérjetartalom mutatja. A fõ termesztett fajta az Antonius, kísérleti jelleggel pedig a Saturnus fajtát is termesztik. Technológiai szempontból klasszikus vetésidõvel és csíraszámmal dolgoznak, novemberre azonban már nem szokott kitolódni a búzavetés.

Keresztes Júlia–Benedek Szilveszter