A legyek kártétele, és a védekezés alapelvei az állattartó telepeken

Leggyakrabban állattartó telepeinken is a házi léggyel találkozunk. Mivel a házi légy a trágyából, állati hullából felvett táplálékát gyakran kiöklendezi, különösen alkalmas a kórokozók terjesztésére. Mindemellett a testére tapadt mikróbákkal mechanikusan is terjeszti a betegségeket, leggyakrabban a sebfertõzéseket, tõgygyulladásokat, különbözõ gyomor- és bélbetegségeket (pl. dizentéria), de jelentõs a szerepük különféle paraziták terjesztésében is (pl. baromfi galandférgessége). A kórokozók természetesen a légypiszokkal is ürülnek. A nõstény mindössze pár hetes élettartama alatt akár kétezer petét is rakhat, melyekbõl 2–3 hét alatt kifejlõdhet az imágó, így évente akár 8–10 nemzedékkel is felnõhet. Tömeges megjelenésük miatt fontos kártételük a zavaró hatás. Légyinvázió esetén egy tehén percenként húsz védekezõ mozgásformát végez (fejrázás, farokcsapkodás), ami a tejtermelés, hízóállatoknál a fajlagos súlygyarapodás csökkenését eredményezi. A szívó, nyalogató szájszervvel bíró légyfajokat különösen vonzza az állatok könnye. A kötõhártya felsértésével azután megkönnyítik a véglények szembe jutását (pl. szarvasmarhák fertõzõ szaruhártya- és kötõhártya gyulladása). Kedveli az ember és az istállózott állatok környezetét a házi légyhez igen hasonló kerítéslégy is, melynek szárnyvégei vörösek, kora tavasztól késõ õszig tanyáznak fatörzseken, kerítéseken, házfalakon. Tömegesen lepheti el a legelészõ állatok fejét, szemeit a tanyai légy is, mely a seb- vagy bõrváladékokat nyalogatva, szívókájával a nyálkahártyákat felszakítja. A seblégy leggyakrabban a nedvedzõ sebeket „támadja”.

Állattartó telepeinken különös figyelmet kell fordítanunk a szúró-szívó szájszervvel rendelkezõ, a gazdasági állataink vérével vagy testnedveivel táplálkozó légyfajokra is (pl. bögölyök, bagócs legyek, tetûlegyek stb.), mivel ezek zavaró hatása, a „csípéseiknek” köszönhetõen hatványozott, ráadásul a házi legyek gyérítésével gyakran a számuk is megugrik.

A legismertebb faj a szuronyos istállólégy, mely hosszú vízszintes irányú szuronyáról és széttárva tartott szárnyairól ismerhetõ fel. A szúró-szívó szájszervû légyfajok az állatok vérével vagy testnedveivel táplálkoznak, miközben a megszúrt állatokba különbözõ kórokozókat juttatnak. Ez történhet egyszerû átoltással (pl. a bögölyök terjesztette vérélõsködõk), de gyakrabban a kórokozó, a légyben mint köztigazdában tovább fejlõdik és a légy ezt az új alakot adja tovább (pl. lovak nyári vérzése). Nyaranta a tehénlepényekbõl kikelõ kis szuronyoslégy és a marhalégy is nagy tömegben lepheti el a legelõ szarvasmarhákat. A nyári légynyüvességet a pettyes húslégy lárvái okozzák.

A nálunk leggyakoribb bagócs faj, a juhbagócs elevenszülõ nõsténye lárváit a juh orrnyílásának vagy a szem nyálkahártyájának közelébe rakja, ahonnan a lárvák az orrüregbe vándorolnak. A lárváktól a juhok orrukat dörzsölve, tüsszögéssel igyekeznek megszabadulni. A lárvák az orrüregben növekedve az orr- és melléküregeinek hurutját okozzák. A lárvák vándorlásával a gennyes folyamat az agyburokra is átterjedhet.

A legyek elleni védekezésnél az állattartó telepeken is a megelõzésre kell koncentrálni. Mivel a telepen lévõ légypopuláció 70–80%-a a trágyában van, a legtöbb példányt itt tudjuk „megsemmisíteni” a trágya, mint tenyészõhely gyakori elszállításával, kezelésével, a „rend és tisztaság” megteremtésével.

A repülõ, felnõtt példányok ellen kombinált védekezést kell alkalmazni. A permetezõszerek önálló és folyamatos alkalmazása rezisztenciához vezet. Különösen fontos a gyomorméregként ható csalétkek használata, illetve a zárt terekben (pl. fejõház) a csapdák (pl. ragasztós zsinór) alkalmazása. A permetezõszerek, illetve csalétkek alkalmazásánál hatóanyag-rotációra kell törekedni. Ügyelni kell az elõírt dózisok betartására, a kezelt felületek milyenségére (meszelt felület csökkenti a hatékonyságot), méretére és helyére.

Ügyelnünk kell a legyek biológiájára is, hiszen a szúrólegyek például csalétkekkel nem irthatók, a legyek tartózkodási helyének ismerete pedig a vegyszerkijuttatás helyének meghatározásában segít. Ezen módszerek betartásával, folyamatos tervszerû irtással, a legelõk, istállók higiéniájának fokozásával a védekezés hatékonysága fokozható, a rezisztencia kialakulása lassítható vagy akár el is kerülhetõ.

Kiss Barnabás