A házi legyek és az élelmiszer-látogató egyéb legyek elleni védekezésrõl

A különféle bomló szerves anyagokat (pl. trágyát, ürüléket, szemetet) nemcsak peterakás, hanem táplálkozás és folyadékpótlás céljából is felkeresik, ennek következtében testfelületükre, vagy bélcsatornájukba kórokozó (patogén) mikroorganizmusok kerülhetnek, amelyekkel az élelmiszereket szennyezhetik, gyomor- és béltünetekkel járó (enterális) fertõzést okozhatnak. Az ember közvetlen környezetében leggyakoribb és legismertebb, a ház körül repdesõ legyek 90–95%-át kitevõ házi légy. Különösen az élelmiszeripar területén azonban a szinantróp legyek fordulnak leggyakrabban elõ. A hús-, dög- és dongólegyek az élelmiszer, elsõsorban a hús- és baromfiiparban, valamint a vágóhidakon és a szabadtéri piacokon fordulnak elõ. Táplálkozásuk során jellegzetes szennyezésükkel, peterakásukkal az élelmiszerek élvezeti értékét csökkentik, sõt felhasználásra alkalmatlanná tehetik. Nagymértékû felszaporodásuk (muslicák) pedig akár a termelést is akadályozhatják.

Nagyításhoz katt a képre

 



A legyek fejlõdése általában pár hét, de optimális esetben 8–10 napra lerövidülhet. A gyors generációváltás a rezisztencia kialakulását nagyban felgyorsíthatja.



A védekezés célja zárt térben a légymentesség biztosítása, szabadban pedig elõfordulásuk ártalmat nem okozó szint alatt tartása. Az eredményesség szempontjából fontos a rezisztencia elleni védekezés. A rezisztencia késleltetésének érdekében a biológiai védekezési módszerek alkalmazását, a légytenyészõ helyek megszûntetését, kezelését kell elõtérbe helyezni. Irtószer rotációra kell törekedni, a vegyi módszerek közül elõnyben kell részesíteni a mérgezett csalétkek felhasználását.

A legyek elleni védekezés jogszabályi alapját az egészségügyrõl szóló törvény, illetve annak végrehajtása tárgyában kiadott 18/1998. (VI. 3.) NM (járványügyi) rendelet biztosítja.



Az 1999. évi LXXI. Egészségügyi törvénnyel módosított 1997. évi CLIV. törvény rendelkezik arról, hogy a házi legyek ellen védekezni kell – élelmiszerek és italok elõállítására, tárolására, szállítására és forgalmazására szolgáló helyeken (üzemekben, üzletekben, raktárakban stb.) – piacokon és vásárcsarnokokban vendéglátóipari és közétkeztetési egységekben. A 17/1999. (II.10.) FVM-EüM együttes rendelet a megelõzõ tevékenységek (pl.: megfelelõ mûszaki feltételek biztosítása, hálózás stb.) kötelezõ elvégzésérõl írja elõ.



A kártevõk, így a legyek ellen is az integrált védekezés (Integrated Pest Control, IPC), illetve annak szervezése (Integrated Pest Management, IPM) alapelveit figyelembe véve kell védekeznünk.



Bár figyelembe kell venni, hogy ha valahol legyek jelentek meg, ott az akut veszély csökkentése vagy megszüntetése érdekében az elpusztításuk az elsõdleges, az irtás azonban csak akkor adhat megfelelõ eredményt, ha azzal egyidejûleg a megelõzésre is kellõ figyelmet fordítunk. A megelõzés során olyan körülményeket alakítunk ki, melyek a legyek újbóli behatolását, megtelepedését és elszaporodását gátolja. A tartós légymentesség tehát csak a védekezés alapelvének figyelembevételével, a megelõzés és az irtás egymásra épülõ alkalmazásával valósítható meg.



Az IPC-program egyesíti a kártevõk életmódjáról, a környezeti feltételekrõl, a fertõzés kiterjedésérõl és mértékérõl, valamint a megszüntetésére kiválasztott vegyi módszer esetleges veszélyeirõl gyûjtött információkat annak érdekében, hogy a kártevõk ártalmát az ember és környezete számára a legkisebb veszélyt jelentõ módon szüntethesse meg. Az IPM-program keretében kiemelt fontosságú a veszélyeztetett területek rendszeres ellenõrzése, a gócok figyelemmel kísérése, amely a vállalkozó és a megrendelõ közös feladata.



Az IPM-program hosszú távon csökkenti az irtószer-felhasználást, lehetõvé teszi a megrendelõ aktív közremûködését, valamint mérsékli a szolgáltatás költségét.

Nagyításhoz katt a képre

Kiss Barnabás

Forrás: Epinfo (OEK) 10. évfolyam, 4. különszám, Módszertani levél