MENÜ

Felhasználói igények és a fejlesztés irányai a szálastakarmány-betakarításban

Oldalszám: 63-64
Dr. Bellus Zoltán 2014.01.24.

A betakarított szálastakarmányok minõségét alapvetõen az alkalmazott technológia határozza meg, ezért elsõdleges célunk ehhez magas színvonalú mûszaki háttér biztosítása. A gépek kiválasztásánál legfontosabb szempont az a technológia-szemléletû gondolkodásmód, mely a felhasználói elvárások, valamint a részmûveletek gépeinek és eszközeinek optimális összhangján alapszik.

 

 

 

A betakarítás kompakt mûszaki hátterének meghatározásakor a növényállományokra, azok felhasználási céljára, a termõterület nagyságára, a növények betakarítási módjára és idõpontjára, valamint a takarmányozási eljárásokra kell figyelemmel lennünk.

 

Mivel a betakarítás legfontosabb feladata, hogy az állattartás igényeit a legmegfelelõbb termékekkel elégítse ki, ezért a mezõgépgyárak fejlesztõ munkája mindig a takarmánytermesztés és az állattartás irányvonalához igazodik. A konkrét fejlesztés így a betakarítási mûvelet munkaminõségi jellemzõinek finomítását, anyag- és területteljesítményének növelését, felhasznált hajtóanyag-mennyiségének csökkentését, valamint üzemelési jellemzõinek javítását és karbantartási feladatainak minimalizálását célozza meg.



A kaszálással szemben támasztott igények közül a megfelelõ tarlómagasság, a szennyezõdésmentes termék, valamint a nagy anyag- és területteljesítmény emelhetõ ki. A két utolsó jellemzõ nagyobb munkasebességgel és munkaszélességgel megoldható ugyan, de a probléma ennél összetettebb. A teljesítménynöveléshez szükséges nagyobb munkasebesség egy határon túl már károsan hat a vágószerkezet talajkövetési tulajdonságaira, így romlani fog a tarlómagasság szórása és megnõ a vágatlan területek nagysága. A rotációs kaszák talajkövetését a dobtányér, vagy a vágótárcsa felfüggesztési és alátámasztási rendszere, illetve azok egyensúlya határozza meg. Dobos vágószerkezet esetén a vágási magasságot a csúszótányérok dobtányérokhoz viszonyított magasságával, tárcsás kaszáknál a csúszótalpak magasságával állítjuk be.





Dobos kaszák esetén az egyedi paralelogramma felfüggesztéssel dobonkénti talajkövetést valósítunk meg, így a gépek még mostoha talajviszonyok esetén is egyenletes tarlómagassággal dolgoznak. Szársértéshez verõujjas konstrukciókat alkalmazunk. Tárcsás kaszáknál a csúszótalpak a kaszagerendelyt támasztják alá, a talajterhelést tekercsrugókkal szabályozzuk. Jelen esetben a jó kereszt- és hosszirányú felszínkövetést a függesztõ szerkezet kaszagerendely súlypontjához történõ csatlakoztatásával oldjuk meg. Függesztett konstrukciók esetén a munkaminõség további javítása a kaszagerendely, függesztõegységhez történõ paralelogramma rendszerû csatlakoztatásával biztosítható. Vontatott kaszák jobb felszínkövetése érdekében a vágószerkezet szintén paralelogramma felfüggesztésû, a hagyományos tekercsrugós elõfeszítésen túl már hidropneumatikus rugózást is alkalmazunk. A munkaminõség javítását különbözõ anyagpárosítással készült hengeres szársértõkkel fokozzuk. A magajáró berendezések front- és oldalfüggesztésû kaszakombinációi a munkaszélesség növelésével érnek el lényegesen nagyobb teljesítményeket (1. kép).

 


1. kép: 14 m munkaszélességû Claas Cougar 1400 kaszakombináció

 

 



Rendkezeléskor is a nagy területteljesítménnyel elõállított szennyezõdésmentes termék kiemelt szereppel bír. A gépek teljesítményének növelése az elõzõekhez hasonló, de a munkasebesség túlzott növelése most is a munkaminõség romlásához és a veszteségek növekedéséhez vezethet. Míg a kisgazdaságok rendkezelési munkáinak összevonásához praktikus megoldás az egygépes változat, addig a nagygazdáságok teljesítmény- és munkaminõségi elvárásainak a kétgépes változatok felelnek meg.





A rendterítõk a kaszált növények szétdobását forgórészeik fix villakarjain elhelyezkedõ, a rendrakók pedig azok összerakását, vezérelt pályán mozgó villakarokra szerelt rugós ujjakkal végzik, míg egyes típusoknál az ujjak mozgatása vezérelt pályán mozgó szalaggal, vagy lánccal történik. A felszedési veszteség és a szennyezõdés minimalizálása érdekében a rotoroknak megfelelõ magasságban kell dolgozniuk, ezért célunk a forgórészek támkerekekhez viszonyított mûveleti magasságának helyes beállítása.





A jó kereszt- és hosszirányú felszínkövetés problémáját a keresztirányban is elmozdulni képes tandem rendszerû futómûvekkel oldottuk meg (2. kép). A nagyobb teljesítmények elérésének másik útja a munkaszélességek növelése. A már 19 m-es munkaszélességet is elérõ változatoknál a fentieken túl alapkövetelmény a részegységek hidraulikus nyitása és szállítási helyzetben történõ összecsukása, valamint a magas szintû üzembiztonság garantálása.

 

 


2. kép: 12,5 m munkaszélességû Fella TS 12555 PRO rendrakó

 

 





Az utóbbi évek fejlesztõ munkája a nagybálázóknál látványos változásokat és újításokat eredményezett, a kis- és családi gazdaságok támogatási rendszerének átalakulása pedig érezhetõ fellendülést hozhat a kisbálázók terén. Ez utóbbi döntõen a szögletes konstrukciókat érinti, de a megerõsödõ lótartás miatt számolnunk kell a hengeres változatok térnyerésével is. A száraz, vagy nedves termékeket elõállító változó- és állandókamrás hengeres, valamint szögletes nagybálázókkal szemben megfogalmazott igények a bálák tökéletes alaktartósságára, nagy térfogattömegére, praktikus mozgatására és szállítására, könnyû kazalozására és kezelhetõségére irányulnak. A nagyobb teljesítményekhez szélesebb, nagyobb dobátmérõjû, több ujjsoros rendfelszedõket, a rendfelszedési veszteségek csökkentésére terelõ és leszorító hengereket alkalmazunk. A változókamrás gépek nagyobb bálatömörségét biztosító szalagelõfeszítést, az állandókamrás konstrukcióknál a tömörítõhengerek (MPS rendszer), vagy a szalagszegmensek adott szakaszának kisebb átmérõre történõ összenyomását aktív hidraulika szabályozza. A tömörség növelésének másik útja az anyag szeletelése, melyhez a gyakorlatban hengeres bálázóknál 11–25, míg a szögleteseknél 14–33 kést használunk. Az állattartás igényeinek megfelelõ 4–5 cm-es aprítékméretet 25–30 késszámmal, míg a szalmafeltárás, vagy a biogázelõállítás 2–3 cm-es igényének kielégítéséhez már 45–50 közötti késszám szükséges. Egyre gyakoribb az eltömõdések megszüntetésére szolgáló DropFloor rendszer és a finomabb terméket biztosító PreChop elõszecskázó részegység megjelenése.





A hengeres bálázóknál közel azonos szélesség mellett a bálaátmérõ növekedését figyelhetjük meg. A változókamrásoknál a korábbi 1,5 m-es méret mára már elérte az 1,8 m-t, sõt találkozhatunk 2,0 m-es bálákkal is, míg az átmérõ az állandókamrásoknál 1,4–1,5 m-re nõtt. A NovoGrip innovációs rendszere lehetõséget teremt az állandókamrás konstrukció „állandóságának” megváltoztatására, segítségével a bálák átmérõje 1,25 és 1,50 m között hat méretlépcsõben változtatható. Eltérõ méretû bálákat speciális célra (pl. ültetvények sortakarása), vagy speciális anyagokhoz (pl. fás melléktermékek, energianyerési célú anyagok) használunk. A bálákat már száraz anyagok esetén is célszerû hálóval kötözni, az éleket pedig cover edge technikával befedni. Nedves anyagok esetén a háló alapkövetelmény, de már megjelent a fólia fedõanyag is. Mivel a szögletes bálázókkal készített 1,2 m széles és 0,7–1,2 m magas bálák hossza elérte a 3 m-t, kötözésük külön figyelmet igényel.





A nedves bálák tárolása csak tartósításukat követõen biztonságos. A tökéletes fermentációhoz anaerob zárást biztosító csomagolástechnika szükséges.



Ehhez egyedi, vagy csoportos rendszerben dolgozó önálló gépeket, vagy a bálázóval egy alvázra szerelt kompakt berendezéseket alkalmazunk. A fejlesztés eredményeképpen olyan további konstrukciók születtek, melyek a bálázást és a csomagolást ugyanabban a térben hajtják végre, a bálákat a tarlókár elkerülése érdekében talpra állítják, a tekercseléshez 3D technikát alkalmaznak, sõt megállás nélkül képesek a hengeres bálázás és a csomagolás mûveletét elvégezni (3. kép).

 

 


3. kép: folyamatos üzemmódú Krone Ultima CF 155 XC bálázó-csomagoló

 





Dr. Bellus Zoltán

VM Mezõgazdasági Intézet