A növényolajgyártás melléktermékeinek hasznosítása Magyarországon

A növényi olajok iránti kereslet világszerte nõ, a FAO és az OECD közös elõrejelzése szerint az olajos magvú növények termesztése 2020-ig 23 százalékkal fog emelkedni a 2008-2010-es bázisidõszakhoz képest. A növényi olajok felhasználása elsõsorban a fejlõdõ ázsiai országokban (Kínában és Indiában) bõvülhet, ahol a számában és fizetõképességében gyarapodó népesség élelmezését szolgálják majd. A fejlett országokban a bioüzemanyag célú felhasználás emelkedése várható. Az elõrejelzés szerint 2020-ban az EU-ban felhasznált növényi olajok felét biodízel-üzemek dolgozhatják fel.

Az EU klímavédelmi és energiapolitikai céljai érdekében ösztönzi a bioüzemanyagok gyártását. Az Európai Parlament 2009/28/EK számú irányelve egyebek mellett minden tagállam számára egyformán kötelezõvé teszi a közlekedésben felhasznált megújuló energia részarányának 10%-ra emelését 2020-ig. Magyarország a Nemzeti Megújuló Energiahasznosítási Cselekvési Tervében határozta meg a célok elérésének ütemezését. A terv szerint az évtized végére 202 ktoe (ezer tonna olajegyenértékben kifejezett energiatartalmú) biodízel felhasználását irányozza elõ a közlekedésben. Ez mennyiségét tekintve 230 ezer tonna biodízelnek felel meg, amibõl 25 ezer tonnát használt sütõolajból, 205 ezer tonnát viszont elsõsorban repceolajból lehet elõállítani. A cselekvési terv a repceolaj alapú biodízel teljes mennyiségének belföldi és hazai alapanyagból történõ gyártását irányozza elõ.

A fentiek alapján, mind Magyarországon, mind az EU-ban, mind globálisan a növényi olajok keresletének bõvülésére lehet számítani a jövõben. A magyar mezõgazdaság a belföldi szükségletet jóval meghaladó mennyiségû olajos magot termel. Magyarország önellátottsági szintje az Eurostat adatai szerint az elmúlt években a napraforgóból 200 százalék, a repcébõl 3-400 százalék körül mozog. Ezen túlmenõen a belföldön elõállított növényi olajból nagy mennyiség kerül kivitelre. Nettó exportunk az elmúlt négy év (2008-2011) átlagában napraforgómagból 565 ezer tonna, repcemagból 581 ezer tonna, napraforgóolajból 180 ezer tonna volt. Repceolajból Magyarország nem volt önellátó a vizsgált idõszakban, nettó importunk évente átlagosan mintegy 20 ezer tonnát tett ki.

Mint az agrárium számos más ágazatában a termeléshez és a hazai feldolgozáshoz képest nagy mennyiséget exportálunk magként, feldolgozatlan formában. Közismert és gyakran hallott tény, hogy az alapanyag exporttal munkahelyeket és hozzáadott értéket exportálunk, veszítünk el. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a külföldön történõ feldolgozás révén a melléktermékek is külföldön hasznosíthatóak, történjék ez akár biomasszaként, akár takarmányként. Nem a hazai feldolgozóipart szolgálja a magyar mezõgazdasági termelés, a melléktermékek nem a hazai energetikai célokat szolgálják, nem a hazai állattenyésztést segítik hozzá olcsóbb takarmány alapanyagokhoz. A helyzet a közeljövõben megváltozhat.

A meghatározó üzemek közül a legnagyobb napraforgó feldolgozó kapacitással Magyarországon jelenleg a Bunge martfûi gyára rendelkezik. A Bunge 250 ezer tonna napraforgóolajat állít elõ évente, amit korszerû technológiával finomítanak, és étkezési célra vagy exportra értékesítenek. Középüzemnek tekinthetõ az NT Kft. kiskunfélegyházi feldolgozója, itt 100 ezer tonna magból évente mintegy 40 ezer tonna olajat nyerhetnek. A komáromi Vandamme kapacitása 20 ezer tonna napraforgómag feldolgozását teszi lehetõvé. A Bunge és az NT Kft. üzemei repcét is fel tudnak dolgozni, de profiljukban a napraforgóolaj gyártása az elsõdleges jelenleg.

Az inkább repcefeldolgozónak tekinthetõ üzemekbõl több is létesült. Egyaránt 120 ezer tonna mag feldolgozására képes évente a KITE sajóbábonyi és a Zöldolaj visontai gyáregysége, kisebb olajütõk épültek Sarkadon és Bábolnán.



A magyarországi növényolajgyártásban és külkereskedelemben nagy változást hozhat a Glencore Foktõre tervezett üzemének beindítása, amely évi 600 ezer tonna olajos mag feldolgozására lesz képes. A cég tervei szerint ebbõl évi 150-400 ezer tonnára tehetõ a repcemag – természetesen az olajnövények árának és elérhetõ mennyiségének függvényében. Emellett a komáromi Rossi biodízelgyár új többségi tulajdonosa, a szlovák Envien – a tervek szerint – nyersolajtermeléssel kívánja bõvíteni Magyarország legnagyobb biodízelüzemének a tevékenységét.

A 44/2009. (IV. 11.) FVM rendelettel kiskapacitású (1-10 ezer tonna/év) nyersszesz- és nyersolajgyártó üzemek létesítésére meghirdetett támogatásra nyolc olyan pályázatot nyújtottak be, amely olajütõ létesítését tûzte ki célul. E pályázatok összesen 33 ezer tonna nyersolaj kapacitásra szóltak, ismereteink szerint a beruházások többsége elakadt.

Az olajos magvak feldolgozása történhet egyszerû hidegsajtolással, meleg sajtolással, valamint sajtolással és azt követõen extrahálással. A három eljárás különbözõ mennyiségben hagy olajat a magban, ennek és a hõkezelésnek köszönhetõen eltérõ takarmányértékû melléktermék képzõdik. A feldolgozás melléktermékeként a sajtolás esetében pogácsa, az extrahálás esetében dara keletkezik. Az extraháló beállítása drága, de nagyüzemi körülmények között megtérülõ beruházás, tekintettel arra, hogy a gyártás célja elsõdlegesen az olaj kinyerése. Míg a sajtolással történõ olajkinyerés után 10-12 százaléknyi olaj a pogácsában marad, addig az extrahálással ez a „veszteség” 2-3 százalékra csökkenthetõ. Mind a Bunge, mind az NT, mind az épülõ Glencore üzeme extrahálóval is rendelkezik.

A kisebb üzemekben, helyi présekben túlélhet a hidegen és a melegen sajtoló technológia is, véleményünk szerint, azonban ehhez hosszú távon a kisüzemekben termelt olaj extra támogatása (pl. a biodízelgyárak részére kötelezõ átvétel elõírása) lesz szükséges. Az olaj, illetve a pogácsa és a dara árainak aránya miatt ugyanis az extrahálással befejezõdõ feldolgozás jövedelmezõbb, mint az egyszerû sajtolás. A repce esetében pl. 2011-ben a mag megközelítõleg 130 ezer Ft, az értékesített olaj 290 ezer Ft, a repcedara 50 ezer Ft, a repcepogácsa pedig 60 ezer Ft volt tonnánként a piacon. Számításaink szerint 1 tonna repce feldolgozása után az extrahálóval is rendelkezõ üzemek árbevétele 17 ezer Ft-tal volt magasabb, mint az egyszerû olajütõké, ami az extrahálás költségeire is fedezetet nyújt.

Eltekintve az esetleges további kisüzemek létesítésétõl, illetve a Rossi leendõ olajütõ üzemétõl, már a Glencore foktõi gyárának beindulása is azt eredményezheti, hogy a korábbinál lényegesen nagyobb mennyiségû olajipari melléktermék hasznosítására lesz lehetõség. A hasznosítás módja lehet az export is, hiszen a termékek piaci kereslete jelentõs, és a befektetõk nem véletlenül keresnek telephelyet a Duna mellett. Energetika célra az olajos darák fermentálhatóak biogázüzemben, vagy közvetlenül eltüzelhetõek biomasszaerõmûben. Az állattenyésztés szempontjából természetesen az lenne a leghasznosabb, ha a melléktermékek versenyképes áron takarmányként hasznosulnának.

A növényolajipari melléktermékek külkereskedelmi forgalma már jelenleg is jelentõs, az importban a szójadara, az exportban a napraforgódara a meghatározó. Az állati eredetû termék-elõállításhoz nélkülözhetetlen takarmányozási alapanyag a szójadara, behozatala azonban 2008 és 2011 között több mint 170 ezer tonnával esett vissza (1. táblázat). Szójadarából és repcedarából Magyarország a 2008–2011-es idõszakban nettó importõr volt. A napraforgódara kivitele 2009-ben több mint kétszeresére bõvült. Ennek oka, hogy Lengyelország felé 2009-ben 50 ezer tonnával bõvült egy év alatt a kivitel, a 2008. évi 9 ezer tonnáról. A lengyel piacra irányuló kivitel nem bizonyult tartósnak, mivel az oda kivitt napraforgódara mennyisége 2011-ben 7 ezer tonnára esett vissza. A napraforgódara 2010-es kivitele 103 ezer tonnára, míg 2011-ben 92 ezer tonnára mérséklõdött. A magyarországi napraforgódara legfontosabb piacai Olaszország (33 ezer tonna), Szlovénia (15 ezer tonna) és Németország (11 ezer tonna) voltak 2011-ben.

1. táblázat: olajos darák külkereskedelme Magyarországon. M.e.: tonna

Nagyításhoz katt a képre

Az olajos darák biogázüzemben történõ felhasználása jóval kevésbé elterjedt, mint az erõmûvi égetés. Az olajos darák biogáz hozama száraz anyagra vetítve viszonylag jó. Az olajos darák fermentációjával száraz anyagra vetítve, a kukoricaszilázzsal megegyezõ mennyiségû biogáz, tonnánként mintegy 600 m3 nyerhetõ ki, ami ugyan csak fele a zsírokkal elérhetõ hozamnak, de közel kétszerese a hígtrágya kihozatalának. Mivel a kukoricaszilázs fajlagos ára jóval alacsonyabb, a biogázüzemeknek még a hazainál kedvezõbb szabályozás mellett is csak rendkívüli esetekben éri meg olajos darákat használni. Magyarországon a Zöld Olaj BB Zrt. visontai növényolajüzemének melléktermékei kerülnek részben erõmûvi tüzelésre biomasszaként. Ezt az üzem elhelyezkedése is segíti, hiszen a feldolgozó telephelye a Mátrai Erõmû Zrt. ipari parkjában található. A Glencore terveiben ugyancsak szerepel az üzem biomassza erõmûvel történõ bõvítése.

Szakértõk szerint a jelenlegi árviszonyok mellett a legkedvezõbb a melléktermékek takarmányként történõ értékesítése. Egyelõre nem kell attól tartani, hogy az energiacélú felhasználás miatt az állatállomány takarmányellátása veszélybe kerülne. A hazai elõállítású olajos darák takarmánycélú felhasználásának azonban a takarmányozás oldaláról is megvannak a korlátai.

Magyarországon a nagy keverék-takarmánygyártók extrahált szójadarát általában 16%-os, napraforgódarát 3-4%-os, míg repcedarát 1-2%-os arányban használnak. A nyersfehérje-igény 80%-át a szójadara, míg a fennmaradó 20%-ot a napraforgódara, a repcedara és a halliszt adja a hazai abraktakarmányokban.



A magyarországi olajosnövény-feldolgozás során az extrahált napraforgódarából képzõdik a legtöbb. Az extrahált napraforgódara nem tartalmaz antinutritív, toxikus anyagokat. Az I. osztályú, 10-12%-os rosttartalmú termék fehérjetartalma a 40%-ot is elérheti. Lizinben szegény, kéntartalmú aminosav szintje viszont magasabb, mint a pillangós magvaké, továbbá jelentõs a foszfortartalma. Rosttartalma fontos minõsítõ paraméter, a héj az olajkivonás során elveszti a rugalmasságát, töredezett éles, szilánkos lesz, ami sértheti a bél nyálkahártyáját, célszerû emiatt apróra darálni. Elsõsorban kérõdzõ takarmány, de a kis rosttartalmú termékekbõl baromfi és sertéstápokban is szerepelhet 5-10%-os arányban. Izgalmasabb a hidegen sajtolt napraforgódara, amelyben a préselés hatékonyságától függõen 12-14% olaj marad. Ez kiváló energiaforrásként vehetõ számításba, valamint kedvezõ a hatása a dercés késztápok porfrakciójának mérséklése szempontjából is. Mivel külön antioxidáns védelmet, mint alapanyag nem kap, a sav-peroxidszám garancia fõleg a nyári hónapokban hasznos lehet. Hátránya, hogy nagyobb mennyiségben ritkán fellelhetõ.

A biodízelgyártás alapanyagaként elsõsorban a repcével kell számolni, a repce feldolgozása ezért mindenképpen bõvülni fog a jövõben. Magyarország repcemagkivitele (vetõmag nélkül) 618 ezer tonna volt 2011-ben (2009-ben 709 ezer tonna). Jelenleg Magyarországon mintegy 350 ezer tonna repcemag feldolgozására alkalmas olajütõ kapacitás van, ezekben mintegy 140 ezer tonna nyers repceolaj állítható elõ. A 2009-ben felvásárolt repce mennyisége ezzel szemben csak 175 ezer tonnát tett ki, mivel az olajütõk egy része nem mûködött, illetve a kapacitások kihasználása akadozik.

A repcedarát az elmúlt évtizedekben csak ritkán etették sertéssel, mivel a korábban termesztett fajták magas erukasav tartalmuk miatt kesernyés ízt kölcsönöztek a takarmányoknak, mustárolaj-glikozidjai pedig amellett, hogy szintén rontották az ízletességet, golyvaképzõ hatásúak. Noha a jelenlegi felhasználás a lehetõségektõl messze elmarad, a hazai magfeldolgozás fejlõdése a jövõben a jelenleginél lényegesen nagyobb mennyiség elhelyezését teszi szükségessé. Franciaországi adatokból, valamint a hazai állatállomány-statisztikákból kiindulva számításaink szerint a takarmánycélú felhasználás akár a 190 ezer tonnát is elérhetné. A repcedara takarmánycélú felhasználása akkor növelhetõ efelett, ha az emészthetõségét sikerül javítani, illetve ha az állatállomány az elkövetkezõ években nõ (2. táblázat).

2. táblázat: a repcedara etethetõsége

Magyarországon a visontai Zöld Olaj BB Zrt.-nél speciális meleg préseléssel nyerik ki az repceolajat, amely a visszamaradó olajpogácsa takarmányértékét növeli. A terméket vizsgáló kutatók megállapították, hogy a feldolgozás révén a takarmányérték javult, de a szójadaráétól még mindig jelentõsen elmarad és már a szárazanyag-tartalom 10-20 százalékos arányában etetve visszavetette a tejtermelést és rontotta a tej minõségét a teheneknél.

Az olajos darák felhasználását több tényezõ korlátozza. A szójához képest kedvezõtlenebb aminosav szerkezetük (alacsony lizin). A Kaposvári Egyetem szerint a szója legfeljebb 50 százalékban váltható ki repce- és napraforgódarával, és csak akkor, ha az aminosav egyensúlyt szintetikus aminosavak hozzáadása biztosítja. A szintetikus aminosavak piaci ára is befolyásolja, hogy meddig érdemes elmenni repce- és napraforgódarával a keveréktakarmány-gyártásban. További szempont lehet, hogy míg az importált szójadara nagy mennyiségben és közel egységes minõségben áll rendelkezésre, addig a hazai olajos darák és fõleg az egyéb élelmiszeripari melléktermékek minõsége gyakran kiszámíthatatlan. A repcedaránál fontos a fajta, a glikozid-tartalom pontos ismerete. A napraforgó- és a repcepogácsa többszörösen telítetlen zsírsavtartalma ugyan „egészségesebb” húst eredményezhet, de a húsminõséget valamelyest ronthatja, a sütõipari veszteséget növelheti. Ezeket a szempontokat is mérlegelni kell a takarmányadag összeállításakor.

Garay Róbert és Nyárs Levente

AKI

A cikk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) TECH_09-A3-2009-0227 sz. kutatási projekt támogatásával készült.