MENÜ

Klór-dioxid (ClO2) a tõgyhigiéniában is!

Oldalszám: 79
Pásztor Szilvia 2014.01.27.

 

Felhasználási területei



A klór-dioxid az emberiség létezése óta az egyik leghatékonyabb fertõtlenítõszer. Eredményesen száll szembe a baktériumokkal, vírusokkal, gombákkal, parazitákkal és minden betegséget okozó mikroorganizmusokkal egyaránt. Gáz halmazállapotú, zöldessárga színû, vízben jól oldódó vegyület, mely ásványi keverékbõl, nátrium-kloritból és egy aktivátor szerves savból képzõdik. 1811-ben fedezték fel, de a 20. században vált csak ismertté. Legnagyobb mennyiségben a papíriparban használják a cellulóz fehérítésére, kiszorítva ezzel a klórt, mely karcinogén hatású.



A második legfontosabb felhasználási területe az ivóvíz higiénia. Elõszeretettel alkalmazzák a víz fertõtlenítésére, mivel sokkal elõnyösebb a klórral szemben. Az ivóvíz klórozása során képzõdött vegyületek az egészségre nézve nagyon károsak. Így azokon a területeken, ahol a víz szerves anyag tartalma igen magas – ha drágább is a klór-dioxid –, érdemes inkább azt alkalmazni. A klór-dioxidot már 70 éve használják a vízmûvek az ivóvíz fertõtlenítésére anélkül, hogy ezzel elpusztítanák a hasznos baktériumokat.



A tapasztalatok szerint megbízhatóan irtja a kórokozókat, a kórházi folyósokon, az orvosi gyakorlatban, a fogorvoslásban, gyümölcs- és zöldségtárolókban, húsüzemekben, vágóhidakon, és az utóbbi idõben a szarvasmarha telepeken is. A tõgyhigiéniában is törekedni kell az új hatóanyagok bevetésére a rezisztencia elkerülése miatt. A klór-dioxid hatóanyagú készítmények kiválóan alkalmazhatók a szarvasmarhákat fertõzõ kórokozókkal szemben. Kijelenthetjük, hogy a masztitisz elleni stratégia szerves része.

 

 

Hatásmechanizmusa



A klór-dioxid egy nagyon erõs oxidatív hatású anyag, úgynevezett akceptor, melynek molekulái folyamatosan igyekeznek elektronokat szerezni, és feltölteni a saját elektromos struktúrájukat. Szerencsére a kórokozók (beleértve a baktériumokat, élesztõ- és penészgombákat, parazitákat) felületét a klór-dioxid nagyon könnyen tudja oxidálni.



Tulajdonképpen a klór-dioxid a mikroorganizmusok felületén úgy mûködik, mint egy robbanószer, repedést, lyukat okozva a sejtfalon. Feltehetõen a kórokozók külsõ rétegében lévõ egyedi proteinek miatt tudja megvalósítani mindezt. A résen keresztül a klór-dioxid behatol a mikroorganizmusok belsejébe, és megsérti azok metabolikus funkcióit, megzavarva a sejtek belsõ egyensúlyát. A klór-dioxid „tiszta munkát végez”, mert minden „ellenfele”, a kórokozók népes serege és a méreganyag is megsemmisül.



A klór-dioxid egyike azon két erõs szernek, amelyeket az immunrendszerünk maga állít elõ, hogy legyõzze a fertõzéseket, és semlegesítse a különféle mérgeket.

 

 

Elõnyei



Elõször is a ClO2 valamennyi mikroba – tehát a baktériumok, gombák, vírusok és protozoonok – ellen bevethetõ, és jóval hatékonyabb, mint más fertõtlenítõszerek.



A táblázatban látható néhány fertõtlenítõ hatóanyag ppm (tömeg/tömeg) mértékegységben kifejezve, mely ahhoz kell, hogy 2,5 perc alatt megmutatkozzon a fertõtlenítõ hatás. A táblázat 5 különbözõ mikroorganizmusra hasonlítja össze a különféle fertõtlenítõanyagok hatásosságát.



A táblázat jól mutatja, hogy míg a klór-dioxidból gyakran 1 ppm-es koncentráció is elegendõ, addig más fertõtlenítõszerekbõl ennél nagyságrendekkel többre van szükség, ugyanolyan hatás eléréséhez. Mindezek alapján, az alábbi fertõtlenítõszerek közül a klór-dioxid a leghatékonyabb.

 

 




 

 



A ClO2 második rendkívül elõnyös tulajdonsága az, hogy az emberre nem veszélyes, persze ha „ésszerûen” használjuk. Ahogy azt említettük, a klór-dioxidot ivóvíz tisztítására használják, ezért elõször állatkísérletekben – elsõsorban patkány – igazolták, hogy az emlõsökre relatíve veszélytelen. Fontos továbbá elmondani, hogy az Atlantai Toxikológiai Központ jelentése (lásd: forrás) leszögezi, hogy a klór-dioxid nem rákkeltõ, és allergiát sem okoz.



A harmadik elõnyös tulajdonság, hogy a klór-dioxiddal szemben a mikrobák nem képesek rezisztenciát kifejleszteni. Ezt a már említett toxikológiai jelentés kísérletekre hivatkozva állapítja meg. Ennek különösen napjainkban lehet nagyon nagy jelentõsége, hiszen egymás után jelennek meg a különféle hatóanyagokkal szemben rezisztens törzsek, mint pl. a nevezetes MRSA (Meticillin Rezisztens Staphylococcus Aureus). Ilyen probléma a klór-dioxiddal kapcsolatban nincsen és nem is várható.



A kereskedelmi forgalomban kapható, klór-dioxid hatóanyagú, fejés utáni szerek fontos jellemzõje még – a fertõtlenítõ hatás mellett – a jó tapadóképesség, és az élénk szín. A tapadóképesség a tejutak lezárása miatt lényeges, az élénk szín az ellenõrizhetõséget teszi lehetõvé. Ha ezeknek a tulajdonságoknak megfelelnek a használatban lévõ készítmények, akkor kitûnõ segítség lehet a telepvezetõk számára, a magas szomatikus sejtszám lecsökkentésében.

 

 


 

 

Pásztor Szilvia



Forrás:

ATSDR (Agency for Toxic Substances & Disease Registry ).

Toxicological profile for Chlorine Dioxide and Chlorite,

September 2004,

az interneten is elérhetõ