Elõretekintés néhány fontos kora tavaszi technológiai elemre az õszi kalászosok gyomszabályozása és a repcetermesztés tekintetében

Az õszi kalászosok aktuális gyomszabályozási kérdései – elméleti alapvetések és a szarvasi Misa Farm Kft. tapasztalatai

A mai intenzív mezõgazdasági termelés szerkezetének alapvetõ elemét jelentik a gabonafélék. Magyarországon mintegy 4,6 millió hektáron termesztett növények közül a kalászosok körülbelül 1,5 millió hektárt foglalnak el. Szinte minden gazdaság foglalkozik termesztésükkel, és így az állományban elvégezendõ gyomszabályozási feladatokkal is. Az õszi és tavaszi vetéseknek egyaránt kedvezõ elõveteménye, mert állományban és/vagy tarlójukon a más kultúrákban nehezen irtható gyomnövények (pl. évelõ kétszikûek) ellen is kellõ hatásfokkal védekezhetünk. A kalászosokat elõszeretettel alkalmazzák az agrárszakemberek, mert ismeretlen gyomflórájú területeken is megfelelõ mértékû gyomirtás végezhetõ el az állományban, így érzékenyebb kultúrák (pl. napraforgó) jó elõveteménye. A gabonatermesztés növényvédelmi technológiájának egyik alappillére a megfelelõ hatékonyságú gyomirtás, ugyanis a gyomok a kalászos kultúrákban okozott közvetett (tápanyag, fény, nedvesség, élettér elvonása) kártételükkel némely esetben drasztikus terméscsökkenést okoznak. Ebbõl kifolyólag büntetlenül nem hagyhatóak el egy vegetációban sem.

A kalászos táblák leggyakoribb gyomnövényei a T1-es T2-es életformacsoportba, vagyis az õsszel kelõ, áttelelõ egyéves, valamint a G3-as csoportba tartoznak. Célszerû a tarló gyomnövényzetét a növényállományétól elkülönítve említeni, ahol az évelõk mellett a T4-es életforma tagjai dominálnak.

Magról kelõ egyszikûek: nagy széltippan (Apera spica venti), fedélrozsnok (Bromus tectorum), egynyári perje (Poa annua), héla zab (Avena fatua), ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides).

Magról kelõ kétszikûek: ragadós galaj (Galium aparine), szarkaláb (Consolida) fajok, pipacs (Papaver rhoeas), kék búzavirág (Centaurea cyanus), konkoly (Agrostemma githago), tyúkhúr (Stellaria media), mezei árvácska (Viola arvensis), pipitér (Anthemis) fajok, füstike (Fumaria schleicheri), vetési hérics (Adonis aestivalis), veronika (Veronica) fajok, árvakelésû napraforgó (Helianthus annuus).

Évelõ kétszikûek: apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei acat (Cirsium arvensis), útszéli zsázsa (Lepidium draba), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus), szeder (Rubus caesius).

Évelõ egyszikûek: nád (Phragmites australis), tarackbúza (Elymus repens).

Az alkalmazandó gyomszabályozási technológia agrotechnikai és kémiai növényvédelmi elemekbõl együttesen épül fel. A technológiai lépéseket betartva lesz a legjobb esélyünk arra, hogy jól gyomirtott kalászos kultúránk legyen.

Az agrotechnikai elemek a következõk:



- terület-kiválasztás,

- vetésváltás illetve vetésforgó,

- talajmûvelés, magágykészítés minõsége,

- optimális vetésidõ,

- megfelelõ csíraszám.

A terület-kiválasztás és a megfelelõ növényi sorrend betartása elsõsorban nem a megfelelõ gyomszabályozási hatékonyság miatt, hanem az egyéb növényvédelmi károsítók (kórokozók, kártevõk) kártételének alacsonyabb szinten tartása szempontjából fontos. A talajmûvelés, magágykészítés minõsége nagyon lényeges a gyomirtásban. Vannak olyan hatóanyagok és készítmények, melyeknek optimális hatásuk kifejtéséhez „asztallap” simaságú talajfelszínt kell biztosítani. (Ez a preemergensen alkalmazott szereknél szükséges.) Emellett a magágy minõsége nagymértékben befolyásolja az elvetett mag fejlõdését is. Rossz magágy esetén elhúzódó és nem egyöntetû keléssel kell számolni, aminek következményeként a kultúrnövénnyel együtt csírázó gyomok fejlõdésbeli elõnyre tesznek szert, és ezáltal fokozódik kártételük. Az optimális vetésidõ betartásával szintén a növények megfelelõ kezdeti fejlõdését segíthetjük elõ, ami a gyomnövényekkel vívott küzdelemben elõnyünkre válik. A jó idõben elvégzett vetés mellett az alkalmazott csíraszámra is kellõ figyelmet kell fordítani. A következetesen megválasztott csíraszámmal alakítjuk ki a megfelelõ állománysûrûséget, amely kihat a bokrosodás mértékére, amivel ugyancsak a gyomosodással szembeni védelmet fokozzuk.

A kalászosok kémiai gyomszabályozásában a kelés utáni (posztemergens) kezeléseket alkalmazza a termesztési gyakorlat, melyeket végezhetünk õsszel és/vagy tavasszal. Az õszi kezelések Magyarországon ritkák, de mégis mellette szól, hogy a gyomkonkurenciát korán kikapcsolhatjuk, a kultúrnövény gyomoktól zavartalanul fejlõdhet, megfelelõ szerválasztás esetén az õszi kalászos gyomirtásával tavasszal már nem kell foglalkozni (csökken a tavaszi munkacsúcs), ezenfelül a kései, szárba szökkenés után elvégzett herbicides védelem hatékonysága gyakran elmarad a kívánatostól. Ez egyrészt a kultúrnövény árnyékoló hatásának köszönhetõ. Másrészrõl a megerõsödött gyomnövények ellen a gyomirtó szerek kevésbé hatásosak, illetve ugyanazon hatás elérése érdekében a dózist meg kell emelni, ami plusz költséget jelent és akár a kultúrnövény károsodásával jár. Õszi gyomirtási kezelésre meleg, csapadékos õsz esetén szokott sor kerülni, amikor már õsszel számottevõ mértékû a gyomok fejlõdése. A tavaszi állománykezelések elõnye viszont, hogy ekkor tudunk csak olyan gyomnövények ellen védekezni – mint az évelõk (mezei acat, apró szulák) – melyek tavasszal hajtanak ki, így az õsszel kijuttatott herbicidek hatástalanok ellenük. Gyomirtó szerek széles skálája áll jelenleg a termesztõk rendelkezésére, ebbõl kifolyólag ebben az idõszakban végzett kezelések hatékonyan és költségtakarékosan végezhetõk el. A szerek kiválasztásánál figyelemmel kell lennünk a fajták eltérõ herbicid-toleranciájára, mert a helytelen dózisú és kijuttatási idejû herbicid fitotoxikus hatásokat válthat ki. Az egyik jelentõs probléma a kalászosok gyomirtásával kapcsolatban, hogy a termesztõk jelentõs része évrõl évre ugyanazt a technológiát alkalmazza, ugyanazt a herbicidet juttatja ki, és nem veszi figyelembe a tábla és az évjáratok hatásait.

A témával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatait a lentebb még részletesebben bemutatásra kerülõ szarvasi székhelyû Misa Farm Kft. osztotta meg. A termesztéssel kapcsolatos növényvédelmi folyamatokat Lestyan-Goda Zsombor irányítja, aki ezen kívül még 6000 hektáron végez növényvédelmi szaktanácsadást. A vállalkozás által kalászosokkal hasznosított területeken nagyobb egyedszámban fordulnak elõ a magról kelõ kétszikûek közül a ragadós galaj, a veronika fajok, az árvakelésû napraforgó, magról kelõ egyszikûek közül a vadzab, a rozsnok fajok, az ecsetpázsit, az évelõ kétszikûek közül az apró szulák és a mezei acat.

Búza betakarítása Szarvason. (Fotó: Lestyan-Goda Zsombor)

A gyomok elleni védekezési technológiát ebben az esetben is az agrotechnikai és kémiai elemek együttes alkalmazása alkotja. Az agrotechnikai elemek (talaj-elõkészítés, vetésidõ, csíraszám) elvégzése után a kémiai védekezést minden esetben az adott év viszonyainak figyelembe vételével tervezik meg és végzik el. Lestyan-Goda Zsombor szerint: „…a pontos védekezési eljárásnál és annak idõzítésénél az adott évjáratbeli gyomfertõzöttség mértékét és a gyomok fenológiai állapotát egyaránt figyelembe kell venni”. Az elméleti alapvetésekben és leírtakkal összhangban a tavaszi posztemergens kezelés az, amiben a jó kalászos gyomirtási lehetõségét látja a növényvédelmi tevékenység irányítója. Megjegyzendõ azonban, hogy vetõmagbúza termesztésben meleg, csapadékos õszön õszi kezelésre kerül sor, hogy idõben megfékezhetõ legyen az ilyenkor nagy mértékben fejlõdõ gyomkonkurencia. Tavasszal a gyomirtó szerek kijuttatását általában a bokrosodás kezdetére idõzítik. Ez azonban az idõjárási tényezõk miatt kitolódhat egy késõbbi fenológiai stádiumra is. Ilyen helyzet alakult ki 2011 tavaszán is, amikor a nagy szárazság miatt késõbbre, a búza szárbaindulására tolódott a védekezés.

Lestyan-Goda Zsombor

Ekkor már nemcsak a kultúra, de a gyomnövények is fejlettebb állapotban vannak, ezért olyan szereket választott a szakember, ami megfelelõ hatásspektrummal rendelkezik a gyomok szempontjából, ugyanakkor a búzán nem okoz fitotoxicitást. E szempontok figyelembe vételével egy hármas hatóanyag-kombinációra (tribenuron-metil + metszulfuron-metil + fluroxipir) esett a választás. Ezt a kombinációt a zászlóslevél megjelenéséig ki lehet juttatni, így lehetõség van egy késõbbi eredményes kezelést végezni. A három hatóanyag összetétele biztosítja, hogy hatékony legyen a kétszikû gyomnövények széles skálája ellen. Ennek eredményeként jól irtható többek között a termesztés során gondot okozó ragadós galaj, a veronika fajok, valamint az évelõ mezei acat is. (Ha egyéb évelõ is elõfordul, mint apró szulák, akkor hormon hatású szereket alkalmaz a cég.) A növényvédõ szakember jó választását bizonyítja az a tény, hogy a gyomirtó szer tartamhatása következtében az egyszeri védekezés elégségesnek bizonyult, akár a csapadékos 2010. évi vagy a 2011. évi szárazabb tavaszi idõjárási viszonyok között végzett kezelések eredményességét vizsgáljuk.

A vetõmagtermesztés esetén a növényvédelem irányítójának fokozottabb figyelmet kell fordítania az egyszikû gyomokra, közülük is a rozsnokra és a vadzabra. Ezeket ugyanis a vetõmag tisztítása során nem tudják kirostálni. Ezért a szakember ebben az esetben olyan szereket választott, amelyek az említett kétszikû gyomok mellett az egyszikûek ellen is megfelelõ hatással rendelkeznek. A hatásspektrum mellett a kijuttatás idõpontjára is oda kell figyelni, hívja fel a figyelmet a tapasztalt szakember, mert ezeket a szereket a bokrosodás végéig ki kell juttatni. Ilyen tulajdonsággal rendelkezik a jodoszulfuron + mefenpir-dietil kombináció. Lestyan-Goda Zsombor tapasztalatai szerint az említett hatóanyag-kombináción kívül az olcsóbb amidoszulfuron + jodoszulfuron + mefenpir-dietil kombinációnak is van valamennyi hatása az egyszikû gyomok ellen. Sajnos vetõmagtermesztésben ez az egyszikûek elleni hatás nem mindig elég, így elõfordul, hogy amikor a vadzab a búza fölé nõ, kézi munkával kell azt eltávolítani. 2010-ben erre nem volt szükség, mert a gyomirtó szerek hatása érvényesülni tudott, viszont a 2011-es száraz évjárat miatt nem volt realizálható a szer hatásspektruma, ami miatt az egyszikû gyomok kártétele nagyobb mértékû volt, így alkalmazni kellett a kézzel való eltávolítást.

A 2012-es év a növényvédelmi szakember szerint sok nehézséget fog okozni. A termesztés sikerességét véleménye szerint nagymértékben befolyásolni fogja a kora tavaszi idõjárás, valamint az, hogy a gyomok elleni vegyszeres védekezést miként sikerül végrehajtani. Az aszályos õsz miatt ugyanis a növényállomány alig éri el a 4-5 cm-es magasságot, valamint az enyhe tél nagyon kedvez a gyomok fejlõdésének. A fejletlen állománynak nem jut érvényre gyomelnyomó képessége, és ha a fejlettebb gyomflóra ellen nem sikerült a megfelelõ idõben elvégezni a védekezést, akkor az idei évben jelentõs mértékû kártételre illetve az abból következõ termésveszteségre kell felkészülnünk.

A Békés megyében, Szarvas és Csabacsüd térségében 440 hektáron szántóföldi növénytermesztést folytató Misa Farm Kft. 2011 januári megvásárlása óta mûködik a jelenlegi szerkezetében. Tevékenységüket Steinmacher László tulajdonos, ügyvezetõ mutatta be. Vetésszerkezetükben a következõ növények szerepelnek: õszi búza, õszi káposztarepce, cukorrépa, kukorica és napraforgó.

Steinmacher László

Külön említést érdemel, hogy az összterület felén megoldható az öntözés lineár, ill. csévélõdobos öntözõrendszerrel. A földrajzi adottságokból kifolyólag a Körös-holtágak jól hozzáférhetõ vizet jelentenek az öntözéshez. A cukorrépa, a vetõmag búza és a kukorica kerül öntözésre a termesztett kultúrák közül. A cég õszi búza termesztésében meghatározó a vetõmagtermesztés, a Sirtaki és a Farinelli II. fokú vetõmagját állítják elõ és értékesítik viszonteladók felé. Országosan több üzem is részt vesz egyébként ezen fajták vetõmagtermesztésében. Bár a Sirtaki és a Farinelli fajták nem javító minõségûek, az Euro búza osztályt általában elérik minõségben, Steinmacher László nem is a minõségi mutatók miatt ajánlja ezeket a fajtákat. Ezek a fajták magasabb hozamokat biztosítanak, így a mennyiségi többlettermés miatt jobban megérheti egy ilyen fajta termesztése, mint az alacsonyabb hozamú javító minõségûé. Ezt felerõsíti, hogy a malmi búza és a takarmánybúza közötti árkülönbség nem olyan nagy, hogy azonos szintre tudna hozni például egy 4 tonnás javító minõségû búzát egy 8 tonnás takarmánybúza terméssel.

Sirtaki állomány (Fotó: Steinmacher László)

Ezt jól mutatják a 2011. évi gabona tõzsdei árak is. A Budapesti Értéktõzsde jegyzései szerint például márciusban 77.985 Ft/t volt a malmi búza és 67.700 Ft/t a takarmánybúza felvásárlási ára, szeptemberben 49.016 Ft/t és 45.928 Ft/t, decemberben pedig 48.745 Ft/t és 45.000 Ft/t. 2011-ben a Misa Farm Kft. 10 tonnás búzatermést ért el ezekkel a fajtákkal 26% sikértartalom és 13% fehérjetartalom mellett. A búza tekintetében egy másik jelentõs újítást is végez a cég, mégpedig a durumbúza termelést, ill. termeltetést. Ismeretes, hogy ez az a búzafajta, amelybõl az olasz tészták elõállításához megfelelõ liszt készíthetõ. Egy olasz nemesítõ, a Barilla tésztagyárral együttmûködve nemesít durum búzát, amely garanciát jelent arra, hogy csak olyan fajtákat vezet be, amelyeknek biztos piaca is lesz a tésztagyár részérõl.

Három éve Magyarországon is folyik ezen fajták termesztése, 2011-ben már 130 termelõ szállította 6500 tonnányi durumbúzáját Olaszországba. A Barilla ezt a tételt a világ legjobb minõségi szintjét elérõnek minõsítette, amely azt is jelenti, hogy a Magyarországon megtermelt durumbúza kiváló piaci pozícióval rendelkezik az olasz export tekintetében. A vetõmag termeltetése ezidáig Szombathelyen folyt, amely 2012 tavaszától kiegészül Szarvason történõ termeléssel is. A hozam úgy jellemezhetõ, hogy nem marad el az adott területre jellemzõ ugyanazon évi õszi búza termés mértékétõl. A durumbúza mint tavaszi vetésû kultúra alternatívája lehet a mára már igen beszûkült piaci pozíciójú sörárpának, illetve hozzájárulhat a kukorica monokultúra diverzifikációjához.

A repcetermesztés kora tavaszi aktualitásai a nagyszénási Öt + Egy Kft. gyakorlata tükrében

Az Öt plusz Egy Kft. 1991-ben alakult, elnevezése pedig arra utal, hogy öt férfibõl és egy nõbõl állt akkor. Ma két férfi vezeti a hat alapító közül. A Békés megyei Nagyszénáson és annak 30 kilométeres körzetében 300 hektáron folytatnak szántóföldi növénytermesztést, melyhez további 450 hektár integráció társul. A szolnoki cukorgyár megszûnéséig meghatározó tevékenységüket adta a cukorrépa termelés, mai, átalakult vetésszerkezetük a következõk szerint alakul: 80–100 hektárnyi õszi káposztarepce, ill. ugyanennyi területen õszi búza, 60–120 hektár csemegekukorica, 50 hektár ipari mák, 20–40 hektár zöldborsó, a fennmaradó területen pedig árukukorica. Ezt a vetésszerkezetet az öntözés teszi lehetõvé, ugyanakkor nem csak az enélkül gyakorlatilag nem termeszthetõ csemegekukorica és zöldborsó kerül öntözésre, hanem a vetésszerkezetben a csemegekukoricát követõ repce is. Temesvári Mihály cégvezetõ kiemelte, hogy jó eredményeket, 4-5 t/ha átlagtermést hoz az öntözött repce, amely ezért egyre jobban terjed. Az öntözést lineár öntözõrendszerrel, 7 napos fordulókkal végzik, fordulónként pedig 10 mm víz kijuttatására van lehetõség.

Január közepén, beszélgetésünkkor így fogalmazott Temesvári Mihály: „lessük a repcét”. Jelentõs veszélyforrást jelenthet a repcében a mezei pocok kártétele, amely a szárazságban igen felszaporodott. Elrágcsálja a növények gyökérnyakát, amely jelentékeny növénypusztuláshoz vezethet. Hóborítás esetén nagyobb a kártétel veszélye, hiszen az nem észrevehetõ, szemben a mostani hómentes idõjárással. Szükség esetén védekezni kell, ezért fontos a folyamatos szemrevételezés. A repceállomány egyébként szép, elérte a 8-10 leveles állapotot és teljesen beborítja a sort. Ennek elõfeltétele volt, hogy az augusztus 20-ai vetést követõen öntözték a vetéseket, így sikeres volt a kelés.

Temesvári Mihály a szépen fejlõdõ repceállományban. (Fotó: Dr. Kiss Erzsébet)

Fontos és aktuális kérdést jelent a regulátorozás a repcetermesztésben. Az augusztus végén–szeptember elején elvetett repce esetében rendelkezésre áll a megfelelõ aktív hõösszeg mennyiség, hogy a növény nagy biztonsággal elérje az optimális fejlettségi stádiumot. Ezen idõszak alatt kialakulnak a termés 60–70 százalékát adó oldalelágazások kezdeményei, a szár kellõen megvastagszik, a rendelkezésre álló tápanyag zömét felhasználja a növény. Ezzel párhuzamosan fokozódik a szárbaindulás veszélye is, ami jelentõsen növeli a kifagyás kockázatát. Ennek ellensúlyozására ad lehetõséget a növekedésszabályozás, amely ún. regulátor hatású gombaölõ szerek alkalmazásával érhetõ el. Ezek fõ célja a repce túlfejlõdésének megakadályozásában foglalható össze, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kezelés a hormonális változások miatt nemcsak az áttelelésben segíti a növényt, hanem a tavaszi szárazság tûrésében és az oldalhajtások képzõdésében is. Mivel a regulátoros kezelés néhány napra mérsékli a növény fõhajtásának dominanciáját, segíti az egyidejû virágzást, amely közvetve termésnövekedést jelenthet. Mindez akkor tud igazán hatásos lenni, ha megfelelõ tenyészterület áll a növény rendelkezésére. Az Öt + Egy Kft. által mûvelt területeken õsszel már sor került regulátorozásra, a tavaszi kezelés idõzítése az idõjárás alakulása és az állomány fejlettsége függvényében kerül majd idõzítésre. A mostani viszonyok alapján február vége van megcélozva, amelynél korábban, február második hetében is került már sor ilyen kezelésre. A tavaszi regulátorozás optimális idõpontjának a növény azon állapota tekinthetõ, amikor a kezdõdõ hõmérséklet emelkedés hatására az állomány kezd megindulni a fejlõdésben. A beavatkozásra a repceszárormányos elleni rovarölõszeres védekezéssel egymenetben kerül sor, ezért is célszerû a korábbi idõzítés.

Külön kiemelendõ a Temesvári Mihály által 2011-ben a Monsanto technológiai kísérlet keretében az Excellium hibriddel realizált 6 t/ha repcetermés. A szakember szerint két oka van a kiemelkedõ termésmennyiségnek: az alkalmazott agrotechnika és a hibrid genetikai potenciálja. Az átlagosnál magasabb tápanyagszinteket alkalmaztak a kísérleti kezelésben (N: 196 kg/ha, P2O5: 41 kg/ha, K2O: 103 kg/ha, S: 28 kg/ha), továbbá minden növényvédelmi beavatkozáskor juttattak ki lombtrágyát, melynek különösen fontos szerepe van a bór utánpótlásban. Az üzemi gyakorlatban 130 kg/ha nitrogénszinttel dolgoznak, amely potenciálisan 3-3,5 t/ha termésszint elérését teszi lehetõvé. A termelés legfõbb céljaként a gazdaságos termelés fogalmazható meg, mely a cég adottságai között így érhetõ el leginkább. A nitrogén utánpótlással kapcsolatban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a növény a fejlõdése során mikor igényli a legtöbb tápelemet. A növény tápelemfelvétele nem statikus, így a tápanyag-gazdálkodási beavatkozások akkor tudnak igazán eredményesek lenni, ha a növény fejlõdésének intenzív szakaszaiban, amikor az sok tápanyagot igényel, képesek ezt biztosítani. Nagyon lényeges dologra mutatott rá Temesvári Mihály azzal kapcsolatban, hogy a március–április idõszakában esedékes elsõ tavaszi nitrogén kijuttatást követõ kb. 2 hónapban, májusig hatalmas tömegû biomasszát képez a repce, amely folyamatos, nagy mennyiségû nitrogén ellátást igényel. Ebbõl kifolyólag a tavaszi nitrogént nem ammónium-nitrát, hanem karbamid formájában juttatják ki, hogy fokozatos legyen a tápanyag-szolgáltatás. Emellett fontos kiegészítést jelentenek a lombtrágyák is. Temesvári Mihály tapasztalatai alapján úgy jellemzi a repcét, hogy az minden megnövelt nitrogéndózisra képes terméstöbblettel reagálni.

Az Öt + Egy Kft. repce fajtakísérletei. (Fotó: Dr. Kiss Erzsébet)

Benedek Szilveszter

Dunkel Krisztián