Víz-kvíz

 

 

A korai szemnedvesség vesztés lehetõvé teszi az õszi gabonák idõben történõ elvetését. Sõt, esetenként a KWS õszi káposztarepce hibridjeink flexibilis vetésidejének köszönhetõen, azok késõ szeptemberi vetését is.

 

A vízleadás dinamikájára ható abiotikus és biotikus tényezõk:

- Az idõjárási feltételek, elsõsorban a csapadék, valamint a napi hõmérséklet, ami közvetlenül befolyásolhatja a HU (Heat Unit), az elegendõ akkumulált hõösszeg eléréséhez szükséges napok számát.

- A növény morfológiája (levelek száma és annak szöge, a levélfelület nagysága, a növény magassága, csõeredés szintje, csuhélevelek mennyiségi és minõségi jellemzõi).

- A nagy lapos frakció aránya és helye (a kúpos alsó, vagy csúcsi részen található-e).

- A korai éréscsoportba tartozók gyorsabban (rövidebb idõ alatt) képesek a vízvesztésre.

- A kései éréscsoportba tartozók viszont lassan (hosszabb idõ alatt) érik el ugyanazt.

- A helyesen megválasztott tõszám, pl. a túlsûrített állomány egy bizonyos szintig a csõeredés magasabb szintjét vonja maga után, a tõszám sûrítése és a csõeredés szintje között közepesen erõs pozitív korrelációt adtak az idei kísérletek, amihez egy vontatottabb vízleadási dinamika társult.

A kukoricaszem nedvességtartalma fokozatosan csökken a megtermékenyülést követõ idõszakban

- A megtermékenyülést követõ másfél, két hét múlva ~85% nedvességtartalmú (1),

- a megtermékenyülést követõ 18–24. napon ~80% nedvességtartalmú (2),

- a megtermékenyülést követõ 25–30. napon ~70% nedvességtartalmú (3),

- a megtermékenyülést követõ 35–45. napon ~55% nedvességtartalmú (4),

- és végül a fiziológiai érettségben az élettani futamidõ végén ~35–40% nedvességtartalmú (5).

 

 

 

A fiziológiai érettség bekövetkeztéig a tényleges vízveszteség párolgás formájában elenyészõ, a szemek szárazanyag-tartalma, a vízben oldódó fehérjék és zsírok mennyisége változik, míg a víztartalom fokozatosan csökken. A fiziológiai érettség végét a fekete réteg megjelenése teszi láthatóvá. Ezek után beszélhetünk valójában vízleadásról, annak kezdetérõl és ez után érdemes vizsgálni annak dinamikáját.

Az idõjárási feltételek, anomáliák, amelyek befolyásolhatják a vízleadás sebességét



A szemek nedvességtartalmának elvesztése lehet nagyon gyors, illetve nagyon lassú. Attól függõen, hogy a hõmérséklet, páratartalom, napfény, csapadék hogyan befolyásolja ezt a periódust. Amikor azok a feltételek kialakulnak, hogy meleg, napos, szeles, száraz idõ van, akár napi 1,2–1,5%-os vízvesztést is elérhetnek a KWS fajták.

A termelõkben gyakran felvetõdik az a kérdés, hogy a vízleadás folyamata ugyanúgy zajlik-e egy olyan kukoricaállományban, amit szélsõséges idõjárás okozta stressz ért (pl. súlyos szárazság és hõstressz, jégesõ, vagy a korai fagy), mint egy „normálisnak mondható” kukoricatáblában. A válasz: „igen”.

Egy elhúzódó stressz, úgymint az aszály okozta lombozat sérülése, vagy az elfagyás, jégesõ, akár a nem megfelelõ tápanyag visszapótlása (pl. a nitrogénhiány a szemkitelítõdési fázisában) okozhat kisebb csõátmérõt és kisebb szemeket, de a fekete réteg korábbi kialakulásáért is felelõs lehet. Ez az utóbbi két tényezõ is eredményezheti a korábbi vízleadás megkezdését. A szemek nedvességtartalma a megviselt területeken általában szárazabb betakarításkor (az alábbi kép bal oldala), mint a kevésbé érintett területen.

 

 

 

A KWS fajtákról elmondhatóak, hogy a kiváló hidegtûrésüknek köszönhetõen akár alacsonyabb talaj­hõmérsékletnél is vethetõek. A versenytársakénál korábbi kelésnek, korai fejlõdési erélyének köszönhetõen hamarabb kezdõdik el az asszimilációs folyamat és az a ciklus, ahonnan a napi hõösszegek számolása kezdõdhet, vagyis amikortól az folyamatosan akkumulálódik a magok beérésének pillanatáig.

A növény, a csõ habitusa és a mag morfológiája hogyan befolyásolhatja a vízleadást?



A KWS szántóföldi kísérletekben már régóta vizsgálja ezt a kérdést, a nemesítõk, valamint a kutatásban dolgozó kollégák az alábbi tulajdonságokat tartják a legfontosabb tényezõknek a szemtermés vízleadásáért.

A növény leveleinek állása

1. A KWS újgenerációs hibridjei rendelkeznek azzal az erektív levéltípussal, aminek köszönhetõen a napfény az érés idején is akadálytalanul le tud jutni a csövekhez, mintegy fizikailag melegítve azt a zónát.

 

    

 

 

2. A KWS újgenerációs hibridjeire jellemzõ, hogy erektív levélállásuknak köszönhetõen a vegetatív fázisban a lombozat teljes felülete napfényhez jut, míg az õszi idõkben a sorok közét átjárhatja a szél, így a száradást akadályozó párás közeg hamarabb megszûnik.

 

 

    

 

 

A csõállás és habitus

3. A KWS újgenerációs hibridek csõállása lehetõvé teszi, hogy a csapadék ne juthasson be a csuhélevelek alá, viszont nem akadályozza a csuhélevelek alóli kipárolgást.

4. A KWS újgenerációs hibridek csõalakja és formája lehetõvé teszi, hogy a nagy, lapos frakció aránya a legjobb legyen a csövön belül.

5. A KWS hibridekre jellemzõ a hosszúkás „torpedó alakú” csõtípus, aminek 80–90%-át is kitöltheti a nagy lapos szemtípus: KERBEROS, KRABAS, KINEMAS, AMANDHA.

6. A KWS újgenerációs hibridek csuhéleveleinek mennyiségi és minõségi paraméterei is elõsegítik a gyors vízleadást.

 

Melyek ezek a tulajdonságok?

- A csuhélevelek nyitottsága,

- a csuhélevelek száma,

- a csuhélevelek vastagsága,

- a csuhélevelek leszáradásának sebessége,

- a csuhélevelek csõhöz való tapadása.

További a vízleadást befolyásoló tényezõk:

- a maghéj vastagsága,

- az endospermium képezte csatorna szélessége az embryo feletti tartományban,

 

 

 

- a magok tapadási mélysége a csutkán (tapadási felület a szemek csúcsi részén),

- a nagy lapos frakció aránya a csövön.

 

 

 

 

A nagy lapos frakciójú szemek zónája a legkevésbé kitett része a nedvesség ingadozásának, hiszen a kúpos oldalon a legnagyobb a nedvességtartalom, a csúcsi részen pedig, ami már csuhélevelek által nem védett, a felületi nedvességnek van kitéve.

Ahhoz, hogy a további okok megismerésében elõbbre tudjunk jutni, meg kell állapítanunk azt, hogy hol van az a határ az egyes fajtáknál, ahol a vegetatív részek fejlõdése véget ér, és ahol a termésképzõdés folyamata kezdõdik. Meg kell határoznunk, mi az a mérhetõ dimenzió, amivel legjobban lehet egy kukorica életének hosszát jellemezni. Erre alkalmas módszer a napi hõösszegek (GDD) halmozásával nyerhetõ akkumulált hõösszeg (HU) kiszámítása.

Growing Degree Days = ((Tmax + Tmin) / 2) – 10°C képlettel számítható ki. Ennek a módszernek a CV%-a 6,1 körüli, míg a FAO érték számítása 10,2 értéket adott. Ezen tényezõk ismerete után érdemes a fajták várható élethosszának, és ezen belül az egyes periódusok vizsgálatához hozzálátni.

 

Pintér János

termékmenedzser