Évbúcsúztató növénytermesztési, talajmûvelési gondolatok

Az évszázad aszályát éltük meg 2011-ben. Sok helyütt alig hullott több kétszázötven milliméter csapadéknál. Ez tehát azt jelenti, hogy az átlagos évi csapadékmennyiség fele vagy kevesebb, mint fele hullott. A mennyiség mellett az eloszlás is rendkívül szélsõséges volt, hiszen egyes régiókban két-három hónap is eltelt csapadék nélkül. A csapadékhiány és a gyakori, hosszú ideig tartó légköri aszály valamennyi szántóföldi növénykultúra terméseredményén meglátszott. Az egyes növények eltérõ mértékben sínylették meg az idõjárási anomáliákat, különbözõ szintû termésdepresszió mutatkozott. Általánosságban elmondható, hogy a nyári betakarítású kultúrák jobban bírták a csapadékhiányt, számukra még juthatott a mélyebb talajrétegekben elraktározott nedvességbõl. A napraforgó legendás szárazságtûrése kiválóan megmutatkozott, míg az aszályt egyértelmûen a kukorica szenvedte meg leginkább. A hüvelyes növények, fõként a borsó és a szója termesztése az idei évben – öntözés nélkül – gazdaságtalan volt.

Országos viszonylatban kedvezõ volt az õszi árpa termésszintje. Az elmúlt évek átlagaihoz képest egyértelmû emelkedés mutatkozott. Rövid tenyészideje minden bizonnyal hozzájárult a legnagyobb nyári aszályok elkerüléséhez, de nem hanyagolhatjuk el a termesztéstechnológia fejlõdését sem.

Az õszi búza országos viszonylatban rendkívül változatos eredményekkel került betakarításra. A csapadékhiány a gyengébb talajadottságú területeken jelentõs termésdepressziót okozott. A nedvességet jobban megtartó talajokon – intenzív termesztési körülmények között – kiemelkedõ termésmennyiségek is elérhetõk voltak. A talajnedvesség-forgalmat javító és nedvességmegõrzõ mûvelés mellett a tápanyag-utánpótlásnak is kulcsszerepe volt a kalászos termesztéstechnológiában. A harmonikus tápanyagellátás és a lombtrágyázás némileg segített átvészelni a hosszan tartó aszályos periódusokat. Évrõl évre visszatérõ problémakör az õszi búza minõsége. A mikotoxin-tartalommal kevésbé volt probléma, mint az elõzõ évjáratokban, viszont a sütõipari minõség változatos képet mutatott. A július második felében megérkezett csapadék két részre osztotta a betakarítást. Az esõk elõtt learatott termések jó minõségben kerültek a magtárakba. A csapadék lerontotta a kint maradt gabona beltartalmát, az már csak takarmánybúza lett. Nagy tanulság, hogy az idõjárásban bízva növényt termeszteni szerencsejáték!

Minden növénykultúra termesztéstechnológiájában megmutatkozott a talajmûvelés alapvetõ, termésbiztonságot meghatározó szerepe. A nedvességmegõrzõ és nedvességforgalmat elõsegítõ mûvelési eljárások bizonyították klímavédelmi funkciójukat. Még ebben a rendkívül aszályos évjáratban is érezhetõ és számokkal alátámasztható jótékony hatása volt a középmély lazításnak. A lazítózott területeken jobban elraktározódott és hasznosult a tavalyi évben hullott rendkívül sok csapadék. A gondos talajmûvelés eredményeként a tavalyról elraktározott csapadékból gazdálkodhattunk. Ellenpéldaként hozható fel az erõsen letömörített területeken tapasztalt folyamatos nedvességhiány. A tömörödött talajban a nedvesség-forgalom kétséges, így az alsóbb rétegek nem képesek nedvességet visszaszolgáltatni.

Talán az ehhez hasonló tapasztalatok miatt, az átlagosnál nagyobb felületen végeztek középmély lazítást a gazdák. A munkaminõség rendkívül változatos volt, de a korszerû gépek terjedésével növekszik a szakszerû munkavégzés aránya. A sekélyen végzett, mulcsolt nyári tarlómûvelés nyomán – az aszály ellenére is – beéredett a talaj és kedvezõ minõségben lehetett lazítani. A száraz idõjárás lehetõséget adott a középmély lazításos õszi alapmûveléshez is. Sokan kihasználtuk e lehetõséget és a tavaly tömörített, degradált területeket igyekeztünk orvosolni. Az õszi kalászosok alapmûveléseként – bekeverõ tarlóhántást követõen – lazításos vagy nehézkultivátoros mélyítõ munkát végeztünk. Nem túlzás azt állítani, hogy 2011 õsze a forgatás nélküli mûvelések idõszaka. A száraz talajon sok helyütt lehetetlen volt szántani, helyette középmély lazítóval és grubberrel (képen) igyekeztek megoldani az alapmûvelést, sikerrel.

Nehézkultivátoros alapmûvelés száraz talajon

A jövõ évet illetõen még csak kérdések vannak. Hullik-e majd téli feltöltõ csapadék, lesz-e hótakaró? Hogyan telelnek majd az õszi vetések, kibírják-e a repcék a fagyokat? Vajon mikor indul a talajmûvelési szezon? A szárazság vagy a nedvesség lesz a meghatározó tényezõ a kora tavaszi munkák során? E kérdésekre nem tudjuk a válaszokat, de jó, ha gondolkozunk rajtuk, mert az elmúlt évek bizonyították, hogy sablonos hozzáállással nem lehet sikeres növénytermesztést folyatatni.

Bottlik László

Ph. D hallgató

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet