MENÜ

A Gödöllõi õsz több mint szántóföldi bemutató

Oldalszám: 45
2014.02.03.

Szeptemberben már hagyomány a Gödöllõi õsz programja, amely idén 14. alkalommal fogadta vendégei sokaságát a nyár végi ragyogó idõben, amikor igazolt mulasztásnak számított a földjeiken dolgozó gazdák távolmaradása. De elsõ alkalommal jelent meg a rendezvényen a külföldi hallgatók népes csoportja, igazolandó, hogy Magyarországnak nyitnia kell az egész világra.

 

 

Dr. Gyuricza Csaba egyetemi docens, a Szent István Egyetem Tanüzemének vezetõje köszöntõjében szólt arról, hogy ezen rendezvényükön minden alkalommal néhány olyan aktuális problémára is felhívják a figyelmet, amely a növénytermesztésre jellemzõ. Idén ez az elmúlt két hónap csapadékmentességét jelenti a szárítópusztai területen, ahol ennek következményeirõl is meggyõzõdhettek a látogatók, és a hatást a repcevetések állapotán is lemérhették.



A tangazdaságban a jelen eszközeinek felhasználásával igyekeznek a holnap számára új módszereket kifejleszteni, illetve új technológiákat és eljárásokat kívánnak bemutatni. Ezek körében a bemutatón például olyan kukoricafajták szerepeltek, amelyek hibridként újdonságnak számítanak. A cirok fajtasor és technológiai prezentáció részeként olyan új fajtákat mutattak be, amelyek az alternatív hasznosításban jöhetnek szóba (a takarmányozáson túl) a megújuló energia használatban, a biogáz és bioetanol elõállításban – de számos más olyan technológiai elemhez, növényvédelemhez, tápanyag-gazdálkodáshoz és talajmûveléshez kapcsolódó megoldást is bemutattak, amelyek között a látogatók is találnak a saját gazdaságukban alkalmazhatót.



Jolánkai Márton professzor, az egyetem növénytermesztési intézetének igazgatója a jövõ érdekében fogalmazta meg gondolatait. Véleménye szerint a korunkat teljes mértékben átható pesszimizmus és a napi gondok jellemeznek bennünket. Világszerte immáron harmadik éve beállt az az állapot, hogy az élelmiszertermelés összessége nem érte utol a népszaporulatot – következésképpen ennek az eredménye mindaz, amit láthatunk szerte a világpiacon. Magyarországon ezt még annyira nem érezzük, az agrárium iránti érdeklõdés megnövekedett, és valamelyest a piacaink visszatérése is látszik. Mindaz, amit ma az agráriumban teszünk – elsõsorban az élelmiszertermelés, -minõség és -biztonság kidolgozása, valamint az úgynevezett nem termelõ ágazatok (energetikai-, vagy a közvetlen, direkt ipari alapanyag termesztés, illetve gyepterületek) elõremutató – az ágazatnak a közeljövõben meglesz a rehabilitációja.



Ahhoz azonban, hogy eljussunk bármilyen tevékenységhez, józan észre és ismeretekre van szükség – hangsúlyozta a professzor. Az ismereteket pedig ott lehet megszerezni, ahol azok már megvannak – az egyetemek, és az azokkal szervesen integrálódott tanüzemek illetve kutatások sok lehetõséget kínálnak. A tudás birtokában pedig le tudjuk vonni a jó illetve rossz konzekvenciákat is – mit tegyünk, és mit ne tegyünk. Egy adott „rossz” év viszont kutatási szempontból rengeteg pozitív tapasztalatot is hoz, mert ilyenkor vizsgáznak azok az eljárások, talajmûvelési módszerek és növényfajták, amelyek megállják a helyüket a nehéz körülmények között is. Jó körülmények között ugyanis mindenki tud szépen és jól gazdálkodni!

 

 





Az energianövények jól vizsgáznak az egyetemen



A Gödöllõi õsz visszajáró vendégei rendszeresen kapnak információt a fás szárú energianövényekkel kapcsolatban. Idén azt is megtapasztalhatták, hogy még ebben a száraz esztendõben is, a május közepi – viszonylag késõi vetés ellenére – komoly fejlõdést produkált a fûz, (miközben a kukorica sok helyen felsült, vagy öntözéssel vált csak szép állománnyá). Ahogy Dr. Gyuricza Csaba magyarázta – ezek között a növények között ugyanis már vannak rendkívül szárazságtûrõ fajták, amelyek nagyon nehéz körülmények között is képesek fejlõdésnek indulni. S ha a következõ évben újabb aszályos esztendõ köszöntene ránk, a tapasztalatok szerint még akkor is intenzívebb fejlõdés figyelhetõ meg, hiszen ezek a növények a nedvességet a mélyebb rétegekbõl képesek felvenni és hasznosítani. A többéves állományoknál megfigyelhetõ fejlõdésre nem a magasság, sokkal inkább a hajtások megvastagodása a jellemzõ.



A tangazdaság területén az elmúlt idõszakban kialakították az ideális struktúrát, amikor is a növénytermesztés, az alapanyag elõállítása, a logisztika, a tárolás és a felhasználás egy rendszerben mûködik. A családi gazdaság méretû területen a teljes termékpályát kiépítették – így az energianövény felhasználás történhet közvetlenül aprítékként a hõenergia hasznára, vagy brikett illetve pellet formájában. A tangazdaságban brikettet készítenek, vagyis nagyobb méretû préselvényeket (ledarált vagy összeaprított szecskát) amely ily módon közvetlenül használható fel a vegyes tüzelésû kazánokban, amelyek átalakítására ehhez nincs szükség. Az apríték- illetve a pellet kazánok ma még lényegesen drágábbak a hagyományos kazánoknál – így a háztartásokban már meglévõ technológiákra alapozva az említett anyagok rögtön felhasználhatók a hõenergia elõállítására.



A tangazdaság teljes hõenergia ellátását kiváltották a biomassza tüzeléssel, ahol 90%-ban az ott nyert fûz- és nyáraprítékot, illetve az abból elõállított brikettet használják fel. Egy szezon tapasztalata alapja áll már rendelkezésükre: a közvetlenül felhasznált brikettel – miközben energiát visznek be a rendszerbe – hozzávetõlegesen 50%-os költségmegtakarítás érhetõ el a gázárakhoz képest. Kereskedelmi áron számítva egyértelmûen igazolható, hogy akár családi ház, akár intézményi vagy települési szinten lényegesen olcsóbb energiaforrásról van szó, és megéri az ebbe való beruházás. Az ehhez kapcsolódó támogatások léte viszont elengedhetetlen, amely azonban mindig kormányzati döntés kérdése.



A közeljövõben indulnak be azok a közfoglalkoztatási programok az ország 21 halmozottan hátrányos, és 6–7 hátrányos térségében kormányzati mintaprogramként, amelyeknek része lesz az állattenyésztés, a növénytermesztés, illetve hulladékkezelés és -gazdálkodás mellett a megújuló energia használata is. A teljes rendszert bevonják a közmunka programba, amely nagyon sok képzetlen munkaerõ alkalmazására kínál lehetõséget. A program a tiszafüredi és a kunszentmártoni kistérségi rendszerrel indul, de az ország 25 területe szerepel az elkövetkezõ egy év terveiben. A koncepció szerint a rendszerek intézményi és települési szinten úgynevezett szociális célú tangazdaságokként jönnek létre, majd néhány éven belül szociális szövetkezetté alakulnak át – amelyhez pályázat nélküli források vehetõk majd igénybe. A szektor fellendítésének lehetõsége rejlik abban, hogy a teljes rendszerek kialakítása és kiépítése ilyen szinten zajlik majd az elkövetkezõ években.



–Keresztes–