Mérlegszemléletû foszfortrágyázás - amikor találkozik az elmélet és a gyakorlat

Foszforhiány megjelenése kukoricán: jellegzetes antociános elszínezõdés

1. táblázat. A fõbb termesztett növények foszfor (P2O5) igénye és annak aránya nitrogén (N) igényükhöz viszonyítva 1 t terméshez (Buzás és mtsai, 1979 és KTBL, 2009 alapján)

A foszfortrágyázás jelentõségének hazánk esetében szomorú aktualitást ad, hogy az 1990 óta drasztikusan lecsökkent mûtrágya-kijuttatás következményeként országos átlagban napjainkban is alacsony a tápanyag-utánpótlás mennyisége. Mivel a tápanyag-utánpótlás sokszor egyoldalú nitrogéntrágyázásként nyilvánul meg, halmozottan vonatkozik mindez a többi tápelemre. Napjaink hazai mûtrágya-felhasználási adatai azt mutatják, hogy különösen a 2000-es évek elején a foszfortrágyázás csak a nitrogéntrágyázás ötöde volt, noha a növények majdnem fele annyi foszfort, mint nitrogént igényelnek. Ennek következményeként a fenntartható tápanyag-gazdálkodás elveinek ellentmondva negatívak a foszformérlegek, melybõl egyenesen következik a talajok foszforellátottságának csökkenése is (2. táblázat). E tekintetben kiemelendõ, hogy 2000-re az azt megelõzõ 13 év alatt jelentõs mértékben csökkent a jól ellátott területek aránya, megnõtt viszont a gyenge ellátottság.

2. táblázat. Magyarországi talajok foszforellátottságának alakulása 1960-2000 között a terület százalékában (Kovács és Csathó, 2005)

A trágyaszükséglet számítása

A fenntartható tápanyag-gazdálkodás filozófiája szerint trágyázás útján annyi tápelem juttatandó a talajba, amennyit a termés betakarításával elviszünk a tábláról. Ennek viszont elõfeltétele a közepes tápelem-ellátottság elérése, hiszen ellenkezõ esetben talajzsarolásról lenne szó. A tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadási rendszerek mérlegelven nyugszanak, ami azt jelenti, hogy a termésekkel a talajból elvont tápelemeket részben, vagy egészben pótolnunk kell. Ezen összefüggés értelmében a Magyarországon használt mûtrágyázási szaktanácsadási rendszer – több évtizedes kísérleti adatok alapján – a talaj foszfor-ellátottsága függvényében növényfajonként és termõhelyenként megadja az egy tonna termés elõállításához szükséges foszfor mennyiségét. Ez az 1. táblázatban közölt adatok korrekcióját jelenti a talaj ellátottsága függvényében. A rendszer lényege azon túl, hogy fajonként eltérõ a növények tápelemigénye, az, hogy rosszul ellátott talajon több tápelem kerüljön kijuttatásra, mint amennyit a növények felvesznek, jól ellátott talajon pedig kevesebb. A közepes tápanyag-ellátottságú talaj tekinthetõ optimálisnak, ebben az esetben annyi tápelemet kell trágyázás útján a talajba juttatni, mint amennyit a növények felvesznek. A talajok foszfor-ellátottságát az ammónium-laktát (AL)-oldható foszfortartalom és mésztartalmuk alapján ítéljük meg (lásd 3. táblázat).

3. táblázat. A talajok AL-oldható foszfortartalmának (P2O5 mg/kg) határértékei az ellátottság megítéléséhez (Buzás és mtsai 1979, Füleky 1999)

A Simon Kft. foszfortrágyázási gyakorlata

A Simon Kft. a Mezõföldön, a Fejér megyei Hantoson és környékén 2900 hektáron folytat szántóföldi növénytermesztést, melybõl 1900 ha saját maguk által mûvelt terület, 1000 ha pedig integráció. Fajtaszerkezetük összetevõi õszi búza, õszi káposztarepce, rozs, zab, tritikálé, árukukorica, csemegekukorica, napraforgó, cukorrépa és borsó. Üzemi termésátlagaikat az elmúlt években 7 t/ha õszi búza, 10 t/ha árukukorica, 3 t/ha vetõmag borsó, 3-4 t/ha napraforgó és 4-5 t/ha repce jellemzi.

Simon László, a Simon Kf . ügyvezetõ igazgatója

A mûvelt területeket legnagyobb részben mészlepedékes csernozjom talajok alkotják, de kevés réti- és homoktalaj is elõfordul. A talajok morzsás szerkezetûek, humusztartalmuk 2-3 százalék között alakul, kémhatásuk semleges-enyhén lúgos, ami összefügg a mészlepedékek által felszínre kerülõ kalciummal. A térség csapadékviszonyai alulmaradnak a dunántúli átlagnak, az alföldi klímát idézik, aszályos idõszakok is gyakran elõfordulnak. A cég tapasztalatait Simon László ügyvezetõ igazgató összegezte, aki a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem elvégzése után az akkori Mezõfalvai Mezõgazdasági Kombinátban kezdte szakmai pályafutását, majd 1993-95 között fogott önálló gazdálkodásba a korábban a Nagylók-Hantosi Termelõszövetkezet, ill. a Mezõfalvai Kombinát által mûvelt területek bérbevételével.

Amikor a Simon Kft. megkezdte mûködését, a területek foszfor-ellátottsága közepes és jó között alakult, a megelõzõen a TSZ által mûvelteken alacsonyabb volt a tápanyagszint, általában közepes ellátottságot mutatva, míg a kombinát területein az intenzív mûtrágyázásnak köszönhetõen általában jó kategóriát mutatott a foszfor-ellátottság. Kezdetben az anyagi források szabta korlátok miatt csak mérsékelten tudtak foszforral (és ugyanígy káliummal) mûtrágyázni, 45-45 kg/ha mennyiségben juttatták ki ezeket a tápelemeket amellett, hogy a növény igénye szerint 70-170 kg/ha közötti adaggal végeztek volna nitrogéntrágyázást.

1995 óta ötévi rendszerességgel végeztetnek talajvizsgálatot és az eredmények a foszfor-ellátottság csökkenését mutatták az induláshoz képest. A növényeken nem észlelték a foszforhiány megjelenését, ezt csak a repce esetében lehetett száraz õszökön feltételezni. Fontos célnak tekintették és tekintik ma is azonban a talaj optimális foszfortartalmának fenntartását, ettõl vezérelve alakították ki a már több, mint tíz éve folyó foszfortrágyázási gyakorlatukat. Eszerint õszi búza, tritikálé, zab, repce és borsó esetében minden évben õsszel 96kg/ha mennyiségben juttatnak ki foszfort (és ugyanennyit káliumból is). Az árukukorica megosztva kapja a 96 kg/ha foszforadagot: õsszel csak 72 kg-t juttatnak ki ebben az esetben, a fennmaradó 26 kg tavasszal a sor mellé kerül starter mûtrágya adagként. Ez jól feloldódik 7-10 cm mélyen a gyökérzónában, intenzív tápanyagellátást biztosítva a növény számára. Napraforgó esetében 72 kg/ha a foszfor hatóanyag mennyisége. A cukorrépát pedig a 96 kg/ha õszi adag mellett 40 kg/ha tavaszi mûtrágya dózisban is részesítik 7-10-30-as komplex mûtrágya formájában. Ha a példa okáért megnézzük, hogy õszi búza, árukukorica és napraforgó esetében hány tonna terméssel levitt foszfor hatóanyagot pótol a mûtrágya-kijuttatás, láthatjuk, hogy a 96 kg hatóanyag 12 t õszi búza, ill. árukukorica, a 72 kg hatóanyag pedig 4,5 t napraforgó terméssel tábláról levitt foszfort jelent. Ilyenkor nem a melléktermékek tápanyagfelvételét is magában foglaló adatokkal kell számolni, hiszen azok nem kerülnek le a tábláról, amennyiben nem hordjuk le a szármaradványokat (lásd 1. táblázat). Példánk esetében megállapítható, hogy a kijuttatott foszfor mûtrágya igen nagy termések hatóanyag-szükségletét is kielégíti, így amikor ezen szint alatt vannak a termések, plusz tápelem mennyiséggel is gazdagítják a talaj tápanyagtõkéjét.

Az alaptrágya kijuttatás az õszi búza kivételével szántással történik, 30 cm mélyre. Az alkalmazott mûtrágya egy 8-24-24-es komplex, amely ként, bórt, rezet, vasat, mangánt és cinket is tartalmaz. A komplex tápanyagellátás jelentõségét az adja, hogy az intenzív növekedés idõszakában a növény nitrogénigénye mellett egyéb makro- és mikrotápelem igénye is megnõ, melyet az így biztosított folyamatos és egyenletes tápanyagellátás képes kielégíteni. Az ilyen formán végzett tápanyag-utánpótlás költségeit elbírja a technológia, kivételt csupán a 2008-as év jelentett, amikor a mûtrágya árak jelentõs emelkedése miatt csak a 15-15-15-ös komplex mûtrágya kijuttatása volt megoldható 45 kg/ha foszforellátást biztosítva. Érdekességként megemlítendõ továbbá, hogy a növényvizsgálati eredmények a cink relatív hiányát mutatták kukorica esetében. Régóta ismeretes, hogy a foszfor és a cink egymással antagonizmusban álló elemek, így a jó foszfor-ellátottság a cink relatív hiányához vezethet ezáltal, hogy gátolja annak növényi felvételét a talajból. Ennek kezelésére a levéltrágyázás a megfelelõ megoldás, hiszen a két elem antagonizmusa a talajban áll fent, melyet el is végeztek, de a beavatkozás nem hozott átütõ sikert. Ezzel kapcsolatban valószínûsíthetõ, hogy nem volt különösen erõs a cinkhiány fellépése.

Simon László a következõkben foglalja össze az évente alkalmazott foszfortrágyázás elõnyeit: fontos cél a közepes-jó tápelem-ellátottság fenntartása, hiszen ez a termésbiztonság alapja, a szélsõséges klíma, különösen a szárazság okozta stresszhatásokat csak a jó tápláltsági állapotú növényállomány képes kivédeni. A talajt szavai szerint egy bankhoz lehet hasonlítani, amelybe vissza kell juttatni, amit kivettünk onnan. Az évente végzett alaptrágyázásnak komoly elõnye továbbá a friss trágyahatás megjelenése is, amely a növények intenzívebb tápanyagellátását teszi lehetõvé. Konklúzióként pedig fontosnak tartjuk megjegyezni az alábbiakat: a talajvizsgálatok elsõsorban két fontos dologról nyújtanak tájékoztatást. Egyrészt arról, hogy az elõzõ vizsgálathoz képest nõtt, vagy csökkent a talaj ellátottsága egy adott tápelem, így pl. a foszfor tekintetében. Utóbbi esetben több tápelemet szükséges visszapótolni, mint amennyit a növényi terméssel kivonunk, különösen, ha az ellátottság a közepes szintû, vagy az alatti. A másik fontos információ magának az elõbb említett tápanyag-ellátottságnak a megismerése. A trágyaadagok hatóanyag-tartalmának tervezésekor elsõdlegesen azt a tápelem mennyiséget kell figyelembe venni, amely a betakarítással lekerül a szántóföldrõl. Ezzel összefüggésben érdemes tápelem-mérleget készíteni, amelyben elõbbiek kerülnek a kiviteli oldalra, a kijuttatott tápelemek mennyisége pedig a beviteli oldalra. A fenntartható tápanyag-gazdálkodásnak – az optimális tápelem-ellátottságú talajokon – nulla körüli mérleg elérése a célja.

Benedek Szilveszter