A mikotoxinok súlyos károsodásokat idézhetnek elõ az azokkal szennyezett takarmányt fogyasztó sertések szervezetében. A takarmányok mikotoxin szennyezettsége, illetve annak hatása azonban megfelelõ eljárásokkal csökkenthetõ, illetve mérsékelhetõ.
Hazánkban napjainkban a tejtermelõ szarvasmarhák takarmányozása csaknem kizárólag kukorica, illetve kukorica-cukorcirok szilázsra, lucernaszenázsra és/vagy szénára – mint tömegtakarmányokra – alapozott. Az alapkoncepció, nevezetesen, hogy a kukoricaszilázs fehérjehiányát lucernával, illetve a lucerna energiahiányát kukoricaszilázzsal kompenzáljuk jónak tûnik, de nem az! Egyik takarmány sem tartalmaz elegendõ mennyiségû, könnyen emészthetõ cellulózt. A bendõben található mikroorganizmusok zömének ugyanis cellulózbontónak kellene lennie. A gyakorlatban azonban ez nem így van. Elsõsorban ennek eredménye a tehenek szervezetének diszfunkciója, amely egészségügyi-, valamint szaporodásbiológiai problémákhoz, valamint a tejelõ tehenek hazai átlagos 2,5 laktáció utáni selejtezéséhez vezet.
Együttműködés segítette a takarmányelőállítás fejlesztését
