Korai vetésidõ és alacsonyabb csíraszám a magasabb búzatermésért - elméleti alapvetések és dalmandi tapasztalatok

Klasszikus szakirodalmi adatok szerint a búza vetésének optimális ideje Magyarországon október elsõ két dekádja. A korábbi vetés erõteljesebb õszi fejlõdést eredményezhet, ami csökkentheti a búza áttelelési esélyeit. A késõbbi vetés ugyanakkor a legtöbb esetben nem teremti meg az átteleléshez szükséges 3-5 leveles állapotot. Gyakori, hogy a búza nem kel ki õsszel. Amennyiben egyéb körülmény nem gátolja, legtöbbször mag állapotban telel át (vernalizálódik) majd tavasszal kelve képes teljes értékû állományt fejleszteni. Elõfordulhat, hogy a késõn kikelõ, fejletlen növényekkel a kora tavaszi vagy a talajmenti fagykár végez. A búza állománysûrûségét a vetett tõszám nagymértékben befolyásolja. Általában 5-5,5 millió életképes csírát kell hektáronként vetni. Kivétel a vetõmagtermesztés, vagy minõségi búza termesztése, amikor mintegy 10%-kal kevesebb csírázó magot vetnek el. Empirikus adatok szerint a búza állománysûrûségének szélsõ értékei 2,8-7,5 millió tõszámnál vannak.

Elõbbi esetben fejlett lehet az állomány, de veszélybe kerülhet a termésképzés és a produktivitás, utóbbi esetben viszont a sûrû állomány saját életfolyamatait gátolja, mintegy állományon belüli kompetíciót indukálva. Szükséges elem a tõtáv, a sortáv és a vetésmélység optimumának biztosítása is. A tõtáv és a sortáv kialakításának klasszikus alapelvei vannak, amelyek országonként eltérõek lehetnek. A Kárpát-medence viszonyai között általában az ún. „gabonasortáv” használatos, amely a vetõgép mûszaki megoldásától függõen 10-15 cm. A búza vetésmélysége általánosságban, megfelelõ termõtalajban 4-6 cm. Ennél mélyebbre vetve csökken a csírázó mag fejlõdésének esélye, míg sekélyebbre kerülve a kiszáradás, illetve télen a kifagyás fenyegeti.

Nyilvánvalóan a legtermészetesebb és egyben a legjobb térkihasználása a szórvavetésnek lehetne, amennyiben biztosítani tudnánk az egyenletes vetésmélységet. Ennek hiányában viszont nem tudunk lemondani a pontos sorbavetés alkalmazásáról. Az állománysûrûség lényegi eleme a megfelelõ víz- és tápanyagellátás. Értelemszerûen a jó élettani alapokon fejlõdõ állományban kisebb tõszámmal is megfelelõ eredményeket lehet elérni, ennek azonban szigorú technológiai elõfeltételei vannak. Nem szabad elfelejtenünk továbbá hajdani jeles professzorunk, Penyigei Dénes búzával kapcsolatos, két kissé tréfás, de szakmailag megalapozott aranyszabályát: „A búza a legcsodálatosabb növény. Lényegében egy fontos szabálya van: nem szabad elfelejteni, elvetni. Másik jeles „penyigeiáda” az optimális vetésidõrõl: „igazából a novemberi vetésû búza lenne a legjobb, ha biztosak lehetnénk benne, hogy túléli.”

A modern, jól bokrosodó fajták intenzív termesztéstechnológiájában egyre gyakrabban alkalmazzák a korábbi és alacsonyabb csíraszámmal történõ búzavetés technológiáját. A Dalmand Zrt. tapasztalatai azt mutatják, hogy így jelentõs mértékben növelhetõk a termésátlagok. A Dalmand Zrt. tevékenységét a precíziós tápanyag-gazdálkodási technológiák kapcsán már bemutattuk a májusi Agro Naplóban (Benedek Sz. 2011. Precíziós tápanyag-gazdálkodási technológiák alkalmazása Dalmandon. Agro Napló XV:5:45-46.). Ebbõl megismerhetõ a tápanyag-gazdálkodási gyakorlat is, amely elegendõ nitrogént, foszfort, káliumot és mikroelemeket juttat a növény számára és szintén elengedhetetlen a magas termésátlagok eléréséhez.

A technológiai újítás meghonosítása 2002-2003-ban Dalmandon Macháty Béla akkori vezérigazgató-helyettes nevéhez köthetõ, aki ma a Bóly Zrt.-ben tölti be ugyanezt a pozíciót. Kiindulópontja egy jól bokrosodó búzafajta a hagyományosnál korábbi, szeptember 25. és október 1. közötti, és alacsonyabb csíraszámmal történõ vetése volt. Az újítás sikeresnek bizonyult, ezért ma a Dalmand Zrt. teljes, közel 2.000 hektáros õszi búza vetésterületén alkalmazzák.

Macháty Béla vezérigazgató-helyettes, Bóly Zrt.

Az aktuális tapasztalatokat Tóth Szabolcs növénytermesztési ágazatvezetõ mutatta be. Legmegfelelõbb búzafajtának a szegedi GK Élet bizonyult, mellyel üzemi szinten 7-8 t/ha termésátlagot tudtak realizálni, de voltak táblák, melyeken 9 t/ha feletti volt a betakarított termés mennyisége. Ez a fajta vethetõ a legalacsonyabb, 2,8 milliós csíraszámmal. Összehasonlításképpen, ugyanazzal a fajtával, de magasabb, 4,5-5 milliós csíraszámmal 6-7 t/ha körül alakult a termésátlag.

Tóth Szabolcs növénytermesztési ágazatvezetõ, Dalmand Zrt.

Használják továbbá a szintén szegedi GK Csillag, GK Petur és GK Fény fajtákat is. A Csillag esetében 3,2 millió, a Petur esetében magasabb, 3,8 millió a legmegfelelõbb csíraszám, míg a Fény esetében nincs lényegi különbség a csíraszám tekintetében. A Dalmand Zrt. 2011 évi kísérleti eredményeit az alábbi táblázat tekinti át.

Õszi búza betakarítás Dalmandon

Az alacsonyabb csíraszámon akkor sem emelnek, ha késõbbre nyúlik a vetés. Fontos tapasztalat továbbá, hogy a korábbi vetés nem változtat a betakarítási idõn, így összességében hosszabb idõ áll rendelkezésre a növény fejlõdéséhez, melyen belül az a legjelentõsebb, hogy az idõelõnybõl kifolyólag erõteljesebb a kora tavaszi bokrosodás és így hamarabb megkezdõdnek az intenzív növekedési és termésképzési szakaszok a növény életében. Kézenfekvõ, hogy az alacsonyabb csíraszám azért szükséges, hogy nagyobb legyen az egyes búzanövények térállása, elég hely jusson tehát az oldalhajtásoknak, melyek megfelelõ fejlõdése nagyobb termést eredményez.

Az új technológiában egyetlen probléma a – termést nem elhanyagolható mértékben csökkentõ – búzatörpülés megjelenése volt. A búzatörpülés vírusos megbetegedés, a beteg növény levelei elsárgulnak, kanalasodnak. Jellemzõ tünet továbbá a törpülés és a hiányos kalászolás. A perzisztens vírus tetvekkel és kabócákkal, mint vektorokkal terjed. Mind az imágók, mind a különbözõ fejlõdési stádiumban lévõ vektorok képesek a vírus átvitelére, melyek ellen védekezni szükséges. Ebben a tekintetben a rovarölõ komponenst is tartalmazó szerrel végzett csávázás bizonyult tökéletes megoldásnak. A csávázás célzott növényvédelmi beavatkozás, a csávázószerek a magot vonják be védõréteggel, így segítenek a talajlakó és fiatalkori kártevõk, valamint a csírakori betegségek elleni védekezésben. A mag felszínérõl a gyökérzónába jutó inszekticid hatóanyagokat a gyökerek felszívják, azok gyakorlatilag együtt nõnek a csíranövénnyel, belülrõl védve azt a vektorok támadásától.

Benedek Szilveszter – Jolánkai Márton

Szent István Egyetem, Gödöllõ