MENÜ

Talajmûvelési technológiák a repcetermesztésben

Oldalszám: 35
Bottlik László 2014.02.04.

Sokunk keserû szájízzel beszél a nemrég betakarított õszi káposztarepce terméseredményeirõl, az aszályos tavasz következtében nem sikerült javítani az elmúlt évek termésátlagain. A legtöbb termõhelyen alulmúlta a várakozásokat a termésmennyiség, ami elgondolkodásra készteti a földmûvelõt.

 

 

Az egyre inkább jellemzõ klimatikus szélsõségek kiszámíthatatlanná teszik a termesztéstechnológia elemeinek biztonságát, eredményességét. Nem csak a vegetációs idõ alatt hulló csapadék mennyiségérõl van szó – bár ez a legfontosabb – hanem az azt megelõzõ idõszak idõjárási viszonyairól is. Gondoljunk csak bele, hogy a nyári–kora õszi idõszak csapadékossága mennyire meghatározza az alkalmazható talajmûvelési technológiákat és azok eredményességét. Jól emlékszünk még a 2010-es nyár hektikusságára. Akkor a gyakorta lezúduló, heves zivatarok, a nedves talajállapot nehezítette meg a gondos mûvelés elvégzését. Visszatekintve megállapítható, hogy helyesebb volt augusztus utolsó napjaira idõzíteni a vetést, mintsem szeptember elsõ két hetére tolni. Szent István havának utolsó napjainak szárazabb idõjárása lehetõvé tette a középmély lazítást is, kíméletes mélyítésre nyílt lehetõség. Szerencsés volt, aki élt e lehetõséggel, biztonságosabb talajmûvelési technológiát tudhatott be repcéje számára. E kedvezõ idõszak csupán néhány napig tartott, a hónap fordulóján újra leszakadt az ég, sok helyütt gyöngyözött a víz a lehengerezett repcevetések felszínén.



Egyes termõhelyeken elgondolkodtató a repcetermesztés létjogosultsága. Az elmúlt néhány év ún. „repce-boom” jelensége nem kell, hogy törvényszerûvé tegye a gyengébb adottságú területek erõltetett repcetermesztését. A növénytermesztés mögötti szigorú ökonómiai számítások segítenek mérlegelni az eredményességet és segítenek a döntéshozatalban. Mint ismeretes, az õszi káposztarepce igényes a talajminõségre és állapotra, a klimatikus viszonyokra, valamint magas szintû elvárásokat támaszt a szakmai felkészültséget és anyagi lehetõségeket illetõen is. Bármely elõbb felsorolt elem nem megfelelõsége esetén a termesztés eredményessége finoman szólva is kétséges. Hiába tehát a szakszerû inputanyag-felhasználás (vetõmag, mûtrágya, növényvédõ szer), ha a termõhelyi tényezõk gátat szabnak a növényben rejlõ genetikai potenciál realizálódásának és korlátozzák a termésmennyiséget. Úgy tûnik tehát, hogy repcét termeszteni – az elvárt kiemelkedõ haszonnal – a kedvezõbb talajadottságú termõhelyeken megalapozott. A vetésváltásban betöltött kiváló kalászos elõvetemény szerepe miatt persze ez nem ennyire egyértelmû, de mindenképp szükséges, hogy termõhelyi adottságokhoz illeszkedõen alakítsuk ki a termesztési technológiát.



A repcetermesztés technológiájának sarkalatos eleme a talajmûvelés, hiszen a kialakított talajállapot valamennyi inputanyag hasznosulását befolyásolja és alapvetõen meghatározza a növény fejlõdését. Mint az jól ismert, a repce mélyre hatoló, erõteljes fõgyökérzetet nevel, ha képes rá. Ugyanis a gyakorlat igazolja, hogy tömörödött, mûvelõtalpas talajon a gyökérzete elágazik vagy elhajlik, oldalirányban keresi a nedvességet és a tápanyagokat. Ily módon korlátozott számára az élettér és ami a legfontosabb, az esetleges nedvességhiány elõbb okoz fejlõdési nehézségeket, majd terméscsökkenést.



A repce talajmûvelési technológiájának alapvetõ feladata a gyökérzóna mûvelõtalp-mentesítése, lazítása. Ennek megfelelõen 35-45 cm mélységû középmély lazításos alapmûvelés javasolható, de a mûvelet elõtt szükséges meggyõzõdni a tömörödési állapotról. Ezt legegyszerûbben egy fémpálca leszúrásával tehetjük meg. A mûvelet mélységét igazítsuk az így feltérképezett mûvelõtalpak elhelyezkedéséhez. Ne maradjon tárcsa- vagy eketalp a termõrétegben, de feleslegesen mélyen se lazítsunk! Igyekezni kell a szerkezetkímélõ mûvelésre, ez leginkább hántott, beéredett tarlón valósítható meg. Ne feledjük, hogy a lazító hatás csak száraz és enyhén nyirkos talajállapot esetén érvényesül, keressük ezen idõszakokat a nyár végi idõszak során. Lehetõség szerint lezáró elemmel (pl. tüskés henger) kombinált lazítót járassunk, így egy menetben visszazárható a felszín, nem vész el a talajnedvesség (1. kép). Egyéb esetben kapcsolhatunk gyûrûshengert az eszközhöz, elfogadható a munkája.

 


1. kép: lezáróelemmel ellátott középmélylazító (Fotó: Bottlik, 2011)

 

 



Gyakorta alkalmazott alapmûvelési mód a szántás. Sokan ragaszkodnak e technológiához, leginkább a rendelkezésre álló vetõgép kialakítása miatt vagy a remélt kisebb gyomosodás végett, esetleg csak megszokásból. A szántásos alapmûvelés alkalmazása esetében is akkor járunk el helyesen, ha a talajban található mûvelõtalpakhoz igazítjuk a munka mélységét. Ne feledjük, nem maradhat a repce fõgyökérzetét megállító tömörödés a termõrétegben! Tartsuk szem elõtt, hogy a talaj aktuális nedvességi állapota meghatározó a szántás minõségét illetõen. Károkozás (eketalp képzõdés) nélkül csak a mûvelési mélységben enyhén nyirkos talaj szántható.



A sekélymûveléses technológiák a repce esetében nem elterjedtek, mert nem nyújtanak kellõ biztonságot. Így a tárcsás alapmûvelés nem javasolható. Egyre inkább terjed viszont a nehéz szántóföldi kultivátorok alkalmazása (2. kép). Mellettük szól, hogy széles talajnedvesség tartományban kedvezõ minõségû munkát végeznek. Így amikor nem lehet lazítani – túl száraz vagy épp nedves talajon – eredményesen bevethetõ munkaeszközök. További elõny a középmély lazításhoz és a szántáshoz képest, hogy a grubberek hatékonyabban munkálják el a bolygatott felszínt, általában könnyebb a magágykészítési munka.

 


2. kép: nehézkultivátoros alapmûvelés

 

 



A repce magágykészítési munkálataihoz irányadó, hogy a pontos vetéshez kellõen ülepedett (elõtömörített), morzsás talajfelszín szükséges. Mindezt úgy kell kialakítani, hogy e közben a lazult alsóbb réteg ne tömörödjön vissza, tehát a menetszámot minimalizálni szükséges. Egymenetes magágykészítés a legkedvezõbb, erre leginkább a kompaktorok vagy nehéz kombinátorok alkalmasak. A munkálatok során kiemelt figyelemmel ügyeljünk a talajnedvesség megóvására, a kelés sikere múlhat rajta.



Bottlik László

Szent István Egyetem – Növénytermesztési Intézet