MENÜ

ADJ EGY JÓ SZERT!

Oldalszám: 87
Kiss Barnabás 2014.02.04.

Irtószer forgalmazókhoz gyakran fordulnak azzal a kéréssel, hogy adjanak valami „jó szert” madártetûatka (Dermanyssus gallinae), illetve alombogár (Alphitobius diaperinus) ellen.

 

A probléma forrását a kártevõk életmódjában és biológiájában kell keresni. Mindkét kártevõ rejtett életmódot folytató rovar. A baromfi istállók többsége (ismerve istállóink átlag életkorát és mûszaki állapotát) kiváló terep a rejtõzködésre, mikroklímája kiválóan alkalmas a rovarok szaporodására és folyamatos táplálékot biztosít mindkét fajnak. A nem megfelelõ hatékonysággal elvégzett rovarirtás után az istállóban maradó rovarok populációja a termelési periódusban így igen gyorsan felszaporodik. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a gyors generációváltás miatt, hamar kialakul a rovarirtó szerekkel szembeni rezisztencia.

Madártetû atka (Dermanyssus gallinae): vöröses szürke, 0,7-1,0 mm hosszú tojásdad testû, élõsködõ rovar. Kifejléssel szaporodnak, a nõstények által lerakott petékbõl 2-3 nap alatt kel ki a lárva, ami késõbb nimfává alakul. A nimfák vérszívás után, egy második nimfa stádiumba alakulnak, majd további vérszívás után fejlõdnek kifejlett rovarrá. A teljes fejlõdési ciklus 7-12 nap. Életük nagy részét apró résekben repedésekben megbújva töltik, csak táplálkozás céljából, az esti éjszakai órákban keresik fel a madarakat. Nagyfokú fertõzöttség esetén „telepei” megjelennek nem rejtett felületeken is. Kártételük elsõsorban a madarak nyugtalanításában nyilvánul meg, súlyosabb fertõzöttség esetén viszont vérszívásuk a madarak vérszegénységét okozza. Nagyon súlyos esetekben az atka a telepi dolgozókat is „megtámadja”, egyeseknél allergiás bõrreakciókat kiváltva. A kifejlett atka táplálkozás nélkül közel 1 évig életben marad.

 


 

Alombogár (Alphitobius diaperinus): A kifejlett alombogár kb. 5-7 mm hosszú, színe a vörösesbarnától a feketéig terjedhet. A kifejlett bogarak élettartama a 3-12 hónapot is eléri. Megtermékenyítés után a nõstény 6-10 napon belül 2000 peténél többet is rakhat a trágyába vagy az alomba. Teljes átalakulással fejlõdnek. A petékbõl kikelõ lárvák elõszeretettel bújnak el a dilatációs hézagokba, illetve a baromfi épületek szigetelésébe, melyet rágásukkal teljesen tönkre tehetnek. A bábokból kibújó imágók, a különbözõ kórokozók (pl. Salmonella) terjesztésével okozzák a legtöbb kárt. 28°C feletti hõmérsékleten a bogarak képesek a repülésre.

 


 

 

Ennél fogva nem elég az állományt gyéríteni, hanem mentességet kell elérnünk a szervizperiódusban, hogy meggátoljuk, hogy a termelési idõszak alatt a rovarok újra szaporodásnak induljanak. Ezért rendkívül fontos az épületek folyamatos karbantartása, felújítása, hézagmentes, mosható felületek kialakítása, ezzel a rejtõzõ helyek megszüntetése, és a hatékony mosás-takarítás feltételeinek megteremtése.

A rovarirtó szerek használatakor törekednünk kell a szer rotációra. Sajnálatos módon az európai Biocid Direktíva miatt az alkalmazható hatóanyagok száma csökkent, túlsúlyba kerültek a különbözõ piretroidok, amelyek között a keresztrezisztencia jelensége egyre gyakoribb. A rovarirtó szerek alkalmazásakor fontos szempont a kijuttatás módja, ideje és helye is. Mint mindig, a védekezést felméréssel kell kezdenünk. Rovarcsapdák kihelyezésével kell megállapítanunk a fertõzöttség mértékét, a gócpontokat. A felmérés alapján kell nagy alapossággal elvégeznünk a védekezést. Az elsõ permetezést már kitrágyázás elõtt el kell végeznünk, hogy a trágya bolygatásakor elmenekülõ, rejtekhelyet keresõ rovarokat elpusztítsuk. A larvicideket – célzottan – a lehetséges búvóhelyek közelében kell alkalmazni. Mivel a permetezés alkalmazása önmagában nem biztosítja, hogy az irtószer mindenhová eljusson, ezért a tartós méregmezõ létrehozása mellett légtértelítéses (köd- vagy füstképzés) eljárást is kell alkalmaznunk. Megjegyzendõ, hogy ezen eljárásnál az istálló légmentes lezárása (megfelelõ mûszaki állapot) alapvetõ feltétel. Betelepítés elõtt újabb tartós méregmezõ létrehozásával a felmelegedõ istállóban elõbújó rovarokat tudjuk irtani. Fontos, hogy csapdák kihelyezésével megállapítsuk, hogy az újrafertõzés honnan indul el.

A rovarirtás sikeressége szempontjából igen fontos a megfelelõ trágyakezelés. Az istállóból kihordott trágyát lehetõleg azonnal, több kilométeres távolságba szállítsuk el. Ha azonban helyben kell egy ideg tárolnunk, akkor fontos, hogy a trágyát úgy rakjuk össze, hogy abban melegedés induljon el, elpusztítva ezzel a benne rejtõzõ kártevõket. Mivel a trágyahalom széle nem tud felmelegedni, ezért azt és környékét rovarirtó szerrel kell kezelni megakadályozandó a kártevõk szétterjedését.

A hatékony mentesítés a kártevõk életmódja miatt csak alapos és szakszerû irtással érhetõ el. Mivel az alkalmazható rovarirtó szerek nagy részének alkalmazása szakképesítéshez kötött, ezért nem tudjuk elkerülni szakember bevonását. A megfelelõ tapasztalattal rendelkezõ szakember által végzett hatékony rovarirtás a zavartalan termelési ciklusban azonban többszörösen megtérül.

Kiss Barnabás