MENÜ

Szármaradvány-bontás és nitrogéntrágyázás a mezõkeresztesi baktériumtrágyázási tapasztalatok tükrében

Oldalszám: 35
Benedek Szilveszter 2014.02.04.

A tápanyag-gazdálkodás rendszerén belül fontos és összetett kérdést jelentenek a növényi maradványoknak (gyökér és szár, de egyszerûen csak szármaradványokról beszélünk, hiszen ez jelenti a nagyobb mennyiségû biomasszát) a talaj szerkezetére és tápanyag-szolgáltató képességére gyakorolt hatásai. A növényi maradványok nagy mennyiségû szerves anyagot tartalmaznak és ez jelentõs mértékben befolyásolja a talajban lejátszódó fizikai, kémiai és biológiai folyamatokat.

 

 

A bevitt szerves anyaggal azonban csak abban az esetben javítható a talaj szerkezete és tápanyag-szolgáltató képessége, ha adottak a lebomláshoz szükséges feltételek. Az optimális feltételek megléte esetén egyrészt feltáródnak a szármaradványokban lévõ tápelemek és felvehetõvé válnak a következõ növényi kultúra számára. Itt elsõsorban a nitrogéntartalomra kell utalni, de nem elhanyagolható egyéb tápelemek feltáródása sem, pl. a kukoricaszár jelentékeny mennyiségû káliumot tartalmaz, ez pedig szintén felvehetõ formába kerül majd a lebomlást követõen.

 




Másrészt a lebomló szármaradványok a szervesanyag-tartalom növelésén keresztül javítják a talaj szerkezetét, víz- és tápelemszolgáltató képességét. Az el nem bomlott szerves anyag viszont rontja a talaj szerkezetét, fizikai tulajdonságait, mûvelhetõségét és vízháztartását. A talajban a nem kellõen aprított, megmaradt szárrészeken túl üregek maradnak, ez rontja a vetés minõségét és ilyen körülmények között az elvetett mag is nehezebben, alacsonyabb hatékonysággal csírázik. A lebomlás megindításához kiemelt fontosságú az idõben és jó minõségben végzett tarlóhántás. Ennek során a megfelelõen aprított és a talajfelszínen egyenletesen terített maradványokat keverjük a talajjal. Ezzel alapozzuk meg a lebontási folyamatokat, magát a lebontást azonban már a talajban lévõ mikroorganizmusok végzik. Jelentõsen gyorsítható a lebomlás folyamata olyan baktériumtrágyák kijuttatásával, amelyek szárbontó baktériumtörzseket tartalmaznak. Magukkal a baktériumtrágyákkal részletesen foglalkozik a múlt havi lapszámban megjelent cikkünk (Benedek Sz. és Bákonyi N. 2011. A baktériumtrágyázás, mint az egészséges élelmiszer elõállításának része Mezõfalván. Agro Napló 6:31-32.), így most csak visszautalunk a témával kapcsolatban ott leírtakra.

 

A mezõkeresztesi Aranykalász 1955 Mezõgazdasági Kft. már régóta használ baktériumtrágyákat, tapasztalataikról Petõ István növénytermesztési fõágazatvezetõ számolt be. Ezek két fõ területet érintenek, úgymint a szármaradványok lebontásának gyorsítását és a légköri nitrogén megkötését, ezáltal hasznosítását a növénytermesztésben. A szármaradványok lebontását gyorsítandó õszi káposztarepce, illetve õszi búza vetés elõtt juttatnak ki baktériumtrágyát. A repce elõveteménye általában búza. A búzaszalmát lehordják a területrõl, mert alomanyagként felhasználásra kerül az állattenyésztésben, de a messzi fekvésû táblákról gazdaságilag nem éri meg a szalma behordása, így ezeken a területeken lezúzásra kerül. Ebben az esetben különös hangsúlyt kap a szármaradványok lebontásának gyorsítása, hogy megfelelõ vetõágy legyen készíthetõ a repce számára. E célból a vetés elõtti talajmunkák során a Carrier talajmûvelõ eszközzel végzett mûveleti sorral egy menetben baktériumtrágyát is kijuttatnak.

 

A kijuttatás egy erre a célra kifejlesztett, a talajmûvelõ eszközre szerelt permetezõ szerkezet segítségével történik. Az alkalmazott készítmény nagyobb részben szárbontó baktériumtörzseket tartalmaz, de nitrogénkötõ baktériumok is vannak benne. A gazdaságban egy 200 hektáros táblán táblafelezési kísérletet is végeztek repcével, melynek eredményei alapján a következõ két fõ tapasztalatot lehet levonni: a baktériumtrágyával kezelt táblarészen két héttel a készítmény kijuttatása után már barnás volt a szalma, ami a folyamatban lévõ bomlásra utal, míg a kezeletlen részen nem volt érdemben észlelhetõ változás. Már ez elõrevetíti, hogy a kezelés hatására gyorsabban végbement a lebomlás. Másik fontos megállapítás, hogy a kezelt területen õsszel duplája volt a repce gyökere a kezeletlen táblarészhez képest. A búza esetében három növényfaj szokott elõveteményként elõfordulni: repce, napraforgó, vagy silókukorica. A repce szármaradványok esetében elég idõ áll rendelkezésre ahhoz, hogy a búza vetéséig lebomoljanak, napraforgó és kukorica esetében azonban rövidebb az idõ, ill. maguk a szármaradványok is nehezebben bomlanak, különösen a szemeskukorica, ami esetenként szintén elõ szokott fordulni elõveteményként.

 


 

 

Ezért utóbbi esetekben a fentebb leírtakkal megegyezõ módon baktériumtrágyát juttatnak ki, így gyorsítva a lebomlást. Szemeskukorica elõvetemény esetében 34 kg/ha körüli nitrogén adag kijuttatására is sor kerül, a többi esetben viszont nem végeznek õsszel nitrogén mûtrágyázást. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó az õszi vetésû növények õszi nitrogéntrágyázása kapcsán Mezõkeresztesen alkalmazott gyakorlat. Csak kivételes esetben juttatnak ki õsszel nitrogén mûtrágyát, viszont tavasszal a törvényileg engedélyezett február 15-ei idõpont után a lehetõ leghamarabb nagy mennyiségû nitrogénnel trágyázzák meg mind a repcét (sorrendben elsõként), mind pedig a búzát, hogy idõben meginduljon a növény növekedése. Az õszi nitrogén-kijuttatás mellett két érvet szoktak felhozni: a pentozán hatás ellensúlyozása, ill. a kezdeti növekedés megindítása. Az ún. pentozán hatás alatt azt értjük, amikor a lebomló folyamatok hatására átmenetileg nitrogénhiány lép fel. Ha azonban baktériumtrágya készítményekkel gyakorlatilag plusz mikroorganizmusokat viszünk be a talajba, gyorsabban megkezdõdnek a lebontó folyamatok és a növényi növekedés kezdetén már nincs pentozán hatás. Összefoglalóan az alábbi következetéseket fogalmazhatjuk meg a szármaradványok bontása során szerzett tapasztalatokról: a szár- és gyökérmaradványok a legjelentõsebb szervesanyag-visszapótlási lehetõséget jelentik talajaink számára, ha nem áll rendelkezésre istállótrágya. A kedvezõ hatások azonban csak szakszerû agrotechnika alkalmazásával érhetõk el. Ma már rendelkezésre állnak a szármaradványok felaprításához és bedolgozásához szükséges eszközök. Elérhetõek továbbá olyan készítmények, mint a cikkben bemutatott baktériumtrágya is, amelyek a talaj természetes mikrovilágát kiegészítve felgyorsítják a lebomlási folyamatokat. A rendelkezésre álló eszközök termelési viszonyokhoz adaptált, egymásra épülõ, szakszerû alkalmazásával sokat tehetünk a talajaink termékenységének jobb kihasználása, sõt növelése érdekében.

 


Petõ István a repceállományban

 



Bár rövidebben, de áttekintjük még a baktériumtrágyák egy másik alkalmazási területét, nevezetesen a légköri nitrogén megkötését. Ismert, hogy a pillangósvirágúak a gyökérgümõikben élõ szimbionta baktériumok által képesek a légköri nitrogént megkötni, így kevesebb nitrogént szükséges számukra ásványi trágya formájában kijuttatni. A nitrogénkötõ baktériumtörzsek trágyaként való alkalmazása lehetõvé teszi a nem pillangósvirágú növényi kultúrák esetében a légköri nitrogén megkötését. Napraforgó és kukorica esetében tavasszal, vetéssel egy menetben juttatnak ki nitrogénkötõ baktériumokat tartalmazó baktériumtrágyát (a fentebb említett permetezõ szerkezet vetõgépre helyezésével) a kb. 34 kg/ha nitrogénadag mellett. Itt a légköri nitrogén megkötésén van a hangsúly, hiszen ennek mennyiségével csökkenthetõ a mûtrágyaadag. Petõ István számításai szerint olcsóbb a baktériumtrágyát kijuttatni, mint mûtrágya formájában a baktériumok által megkötött mennyiséget (kb. 34 kg/ha, így pl. 100 kg ammónium-nitrát).



A továbbiakban ismerjük meg közelebbrõl a baktériumtrágyázás során szerzett tapasztalatait megosztó gazdaságot: az Aranykalász 1955 Mezõgazdasági Kft. Mezõkeresztes térségében folytat szántóföldi növénytermesztést és állattenyésztést. Állattenyésztési ágazatukat egy 580 darabos Holstein fríz tejelõ tehén állomány és 300 anyajuh alkotja. A mélyalmos tartástechnológiának köszönhetõen szervestrágya keletkezik, mely kijuttatásra kerül a szántóterületeken. A vetésszerkezet a következõk szerint alakul: 1100 ha õszi búza, 800 ha napraforgó, 700 ha kukorica (250 ha silókukorica és 450 ha szemes kukorica), 700 ha õszi káposztarepce, 100 ha õszi árpa, 50 ha tavaszi árpa és 250 ha lucerna. Ezenkívül 900 ha gyep is tartozik a növénytermesztési ágazathoz. A területek talajai három típus, a csernozjom, a réti csernozjom és a réti talaj között oszlanak meg, jellemzõ fizikai féleségük pedig agyag és agyagos vályog között alakul. Tápanyag-gazdálkodási vonatkozásban megemlítendõ továbbá, hogy az Aranykalász Kft. ötévente végeztet talajvizsgálatot és erre alapozva készíttetnek tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadást. Az ebben fontosnak jelölt foszfor- és káliummennyiségeket mindig kijuttatják alaptrágyaként, egy adott területre általában három éves rotációban, rendszeresen végeznek tehát foszfor- és káliumtrágyázást. A nitrogénadag számítása részben az Nmin módszer, részben pedig a humusztartalom alapján történik. Az így számított mûtrágyaadagot értelemszerûen csökkenti a nitrogén-trágyázási céllal kijuttatott baktériumtrágya.



Benedek Szilveszter





Források:

Kismányoky T. 2008. N cycle in long-term crop rotation at different organic and inorganic N supply. Cer. Res. Comm. 36:535-538.

Schnieder E. 1984. Die Dauerversuche in Thyrow. In: Körschens, M. (Ed.): Dauerfeldversuche der DDR. Akademie der Landwirtschaftswissenschaften der DDR, Berlin. 230. p.