MENÜ

Tejelõ tehenek fehérje- és aminosav-ellátásáról

Oldalszám: 81
Dr. Gergácz Zoltán 2014.02.05.
A jelenlegi magas fehérjeárak és a folyamatos gazdasági nyomás folyamatos igényt támaszt a kutatók fele, a tejtermelõ tehenek fehérje emésztésének jobb megismerésére. Ezek a kutatások – a monogasztrikus állatokhoz hasonlóan – az aminosav-ellátással, felszívódással kapcsolatos kérdésekre és a jelenlegi rendszerek hibáinak kiküszöbölésére fókuszálnak.


A tejelõ tehén meglehetõsen kicsi hatékonysággal alakítja át az étrendi nitrogént tejfehérjévé. Ez az átalakítási hatékonyság az NRC (2001) szerint megközelítõleg 25%. A hatékonyságot korlátozó tényezõ a bendõ mûködése, de az NRC modellben több terület is van, ahol javítani kell a „becslés” pontosságát. A fehérje emésztés sematikus modelljét az 1. ábra mutatja.
















A bendõben termelõdõ
ammónia-felesleg a májba kerül, ahol az energiaigényes karbamid (ornitin) ciklus során alakul karbamiddá. A helytelen takarmányozás miatt keletkezett túlzott mennyiségû karbamid így terheli a máj mûködését. A karbamidtól történõ „megszabadulás” energiaigénye, többlet- energiát von el egy olyan szervezettõl, ami amúgy is energiadeficittel küzd a laktáció elején. Az NRC (1989) szerint tejelõ teheneknél minden feleslegben adott gramm nitrogén 7,2 kcal metabolizálható energiaelvonást eredményez. A vérbõl a karbamid a veséken keresztül távozik. A vérben mérhetõ értéket a májbéli szintézis és a vesén keresztüli filtráció és reabszorbció egyensúlya határozza meg. Ez a takarmányozási hiba feleslegesen terheli a májat és erõteljesen gátolja a szaporodási folyamatokat.



A vérplazma karbamid koncentrációjának fiziológiás értékhatára 3,3–5,0 mmol/l. A vérplazma karbamid koncentrációjából következtethetünk a tehén fehérjeellátására, a bendõben könnyen oldható fehérjék, és a bendõben jól oldható szénhidrátok bevitelének mennyiségére és arányaira. Abszolút mennyiségük és arányuk nagymértékben befolyásolja a normális bendõfermentációt. Hazánkban is gyakori takarmányozási hiba a könnyen oldható fehérjék túlzott etetése. Ezt szemlélteti a 2. ábra amelybõl látható, hogy az ellés utáni valamennyi csoportnál a vérkarbamid értékek meghaladták a fiziológiás értékeket (barna pontozott vonal). A kondíciópontok (piros vonal) görbéje jól mutatja a termelésbe „lendülés” idején, a szárazanyag-felvétel alacsony szintje miatti energiahiányt tovább súlyosbítja a karbamidürítés energiaigénye.


















Amerikai kutatók (M. D. Hanigan and J. Cyriac, Virginia Polytechnic Institute and State University) szintén arra hívják fel a figyelmet tanulmányukban, hogy a jelenleg megadott igény szintek a bendõben lebomló fehérjékre, túl magasak. Ennek csökkentésével alacsonyabb lehetne a takarmánnyal felvett fehérjeszint és növekedne a felszívódás hatékonysága.



Az állat aminosav igényére alapozott ellátás, azonban számos hibával terhelt eljárás még napjainkban. A vékonybélben keringõ aminosavak mennyiségének mérésével pontosabb szükségleti értékeket kapunk, feltéve, hogy az etetett adag bendõben oldható fehérjeszintje a jelenlegi NRC ajánláson belül van. Az aminosavak felszívódása azonban nem konstans a bél lumenébõl az NRC feltételezése szerint. Így a felszívódás mind pontosabb becslését kell elérni.





Schmidt szerint a bendõbaktériumok a metionin kivételével valamennyi esszenciális aminosavat kellõ mennyiségben elõ tudják állítani. Az újabb eredmények azonban már bizonyos körülmények esetén, 10 olyan esszenciális aminosavról tesznek említést, amelyek mennyisége limitált lehet. Ezek: arginin, histidin, isoleucin, leucin, lizin, metionin, fenylalanin, threonin, tryptofán és valin. A tejtermelés nagysága mellett az energiaellátottság, a bendõ passzázs sebessége, különbözõ szinergista és antagonista hatások is nagyban befolyásolják a folyamatokat.





Amennyiben
az etetett adagok az állat szükségletének megfelelõ aminosav-szinteket tartalmaznak, minimalizálni lehet a bevitt nitrogén mennyiségét. További kísérletekre és adatgyûjtésre van azonban szükség az aminosavak emészthetõségével és felszívódás utáni beépülésével kapcsolatban. Aminosav-emésztési együtthatókat kell megadni minden felhasznált alapanyagra. A kutatások eredményeként azonban mind pontosabbak azok a modellek, amelyek az aminosav ellátásra alapoznak a nagytejû tehenek gazdaságos termelésének eléréséhez.





Dr. Gergácz Zoltán



Felhasznált irodalom:

1. Hanigan, M. D. and J. Cyriac: 2010.: Current Status of Amino Acid Requirement Models for Lactating Dairy Cows. The Dairy Site- Articles July 19, 2010

2. Schmidt János. Szerk., 2003.: A takarmányozás alapjai.

22–23. oldal. Mezõgazda Kiadó, Budapest.