Óvjuk a talajállapotot magágykészítéskor is!

A régebbi tanítások az aprómorzsás szerkezetet emelik ki és helyezik egyéb tulajdonságok elé, mint például az ülepedett és nyirkos állapot, a gyommentesség. Felületesen gondolkodva ez elegendõ is lehet. Az 1970-80-as évek fordulójától mondhatni divatszavakká váltak a fenti jelzõk… A gyakorlat igyekezett ennek eleget tenni, mindenáron az aprómorzsás szerkezet kialakítása vált a fõ szemponttá. Kevesen gondoltunk arra abban az idõszakban, hogy a több munkamenettel nem ártunk-e a talajnak, csak a szinte hamuvá mûvelt vetõágy lebegett a szemünk elõtt. Ettõl vártuk akkoriban a nagyobb termést, a több hasznot. Nem volt ritka, hogy addig járatták egy néhány tízhektáros darabban a Rau kombinátort, míg lekopott az összes lándzsahegy a rugós kapákról, meggyõzõdéssel, hogy így lesz jó a magágy a cukorrépának. Az eredmény az lett, hogy a beton keménységûre tömörödött és kiszáradt, elporosodott magágyba alig lehetett a magot belevetni és a tömörödés az egész tenyészidõszakra rányomta bélyegét. De nem volt szerencsésebb az IH könnyûtárcsákkal való tavaszi elmunkálás és magágykészítés sem, hiszen lerontotta a szántással létrehozott lazultságot. Vége nincs a példáknak, amik jól szemléltetik, mi mindent lehet elkövetni a talajállapot ellen a mechanikai szemléletû mûveléssel.





Az újragondolt magágyminõség



Felismervén a talajállapot hibákat és az azokat kialakító szakszerûtlen mûvelési eljárásokat, újragondolásra került a magágy fogalma. A 2000-es évektõl – nem pusztán a növény igényeit tartva szem elõtt – a magágy morzsás szerkezetû. Nem aprómorzsás… Apró kis különbségnek tûnhet, de alapvetõen két különbözõ ún. agronómiai szerkezeti kategóriáról beszélünk. A morzsa frakció 2,5–10 mm nagyságú aggregátumokat definiál, míg aprómorzsa alatt 0,25–2,5 mm közötti részek értendõk. Mindkét kategória megtalálható a talajszerkezetben, de kedvezõ minõséget az eredményez, ha a morzsa frakció van túlsúlyban. Ugyanis e méret jobban ellenáll az idõjárás szerkezetkárosító hatásainak. Tartósabb szerkezetet eredményez, ellentétben az apróbb frakciókkal, amelyek könnyen leiszapolódnak az esõ nyomán, majd a felszín cserepessé válik. Régebbi nézetekkel ellentétben nem hiba, ha a felszínen rög méretû talajrészek is megtalálhatók. Kis mennyiségben talajvédõ funkciót töltenek be.



A csírázás beindulásához és csíranövény fejlõdéséhez nedvesség mellett levegõre is szükség van, ami a morzsás magágy stabilabb pórustérfogatában biztosított. A leülepedésre kevésbé hajlamos felsõ réteg hamarabb képes átmelegedni, ami szintén jótékony a csírázást és kezdeti fejlõdést tekintve.



A jó magágy – a szerkezetesség ellenére – ülepedett és gyommentes. Fontos, hogy a vetési mélység alatt megmaradjon a lazultság, lehetõvé téve a gyökérzet akadálytalan növekedését. A talaj mechanikai összetétele és nedvességállapota valamint a szaporítóanyag mérete konkrétan befolyásolják a magágykészítést.





A magágykészítés technológiája



Ahhoz, hogy a fenti ismérvekkel rendelkezõ vetõágyat tudjunk létrehozni, el kell szakadnunk a mechanikai szemléletû mûveléstõl és a növény igénye mellett a talajállapot védelmét is szem elõtt kell tartanunk. A talajkímélõ szemléletben elvégzett korábbi mûveletek nyomán kialakult kedvezõ talajállapotot nem ronthatjuk le a magágy elkészítésekor.



Kiemelt figyelmet kell fordítani a mûvelet idõzítésére, amiben a talaj nedvességi állapota ad támpontot. Nedves talajt ne gyúrjunk, tömörítsünk le, várjunk a munkával, amíg szikkad, nyirkossá válik. Ügyelni kell, mert a tavaszi idõszakban egyenetlen lehet a felszáradás (1. kép).













A mûszaki technológia fejlõdésével ma már rendelkezésre állnak korszerû munkagépek, amelyekkel még nehéz adottságok mellett is egy menetben kialakítható a kívánt magágy. A lazult állapot megtartásának záloga a talajon járás minimalizálása, az egymenetes munkavégzés. Hasonló meggondolásból mindig a lehetõ legkönnyebb munkagépet célszerû járatni. Ne kompaktort válaszszunk, ha egy könnyû kombinátor is kedvezõ minõséget eredményez (2. kép).















A mûvelési mélység beállításakor a vetési mélységet vegyük alapul. Ha a korábbi szántáselmunkálás miatt tömörödöttebb a talaj, elfogadott a kissé mélyebb munkavégzés. Hasonló módon kell eljárni egyenetlen felszín esetében is. Mint ahogy más mûveleteknél, a vetõágy készítése során is óvni kell a talajnedvességet. Ennek megfelelõen igyekezzünk csak annyi területet elõkészíteni, amennyit rövid idõn belül el tudunk vetni.



A korszerû munkaeszközök kellõen visszatömörítik a megnyitott felszínt, nem szükséges korábban mûvelni az ülepedés céljából.





Összefoglalva, a magágykészítés akkor lehet egyszerre funkcionális és talajkímélõ, ha a növény igényeit és a talajállapot védelmét egyaránt szem elõtt tartva történik. E szemléletet alapul véve ajánlott eljárni szélsõséges viszonyok esetén is.





Bottlik László