Termelõi tapasztalatok a levéltrágyázásról

Ugyancsak levéltrágyázás útján pótolhatóak a vegetációs idõszak valamely fenofázisában hiányban lévõ tápelemek, hiszen az így kijuttatott tápelemek rögtön hasznosulnak. Elmondható tehát, hogy a levéltrágyázás kiválóan alkalmas a növény életfolyamatainak kedvezõ irányba terelése által a talajon keresztül végzett tápanyagellátás hatékony kiegészítésére. A megfelelõ idõpontban és megfelelõ tápanyagmennyiségekkel végzett levéltrágyázás segít a környezeti stresszel, kórokozókkal és károsítókkal szembeni ellenállóképesség növelésében. Ahhoz, hogy közelebbrõl megismerjük a levéltrágyázás gyakorlatát, jelen riportunkban Hegedûs József és Pájtli József tapasztalatait mutatjuk be, akik saját gazdaságukban folytatnak levéltrágyázást, és érnek el vele példaértékû eredményeket.

Termelõk tapasztalatai



Hegedûs József Bácsbokod térségében gazdálkodik, vele az õszi búza és cukorrépa levéltrágyázása során szerzett tapasztalatairól beszélgettünk. A levéltrágyázás jelentõségét a tápanyagellátás mikroelemekkel történõ kiegészítésében és az általános kondíció javításában összegezte. Ezek pozitív hatásai fõleg szélsõséges idõjárási viszonyok esetén, így pl. aszálykor jelentkeznek. Mindennek azonban két nagyon fontos alapfeltétele van: a megfelelõ talajtrágyázás és növényvédelem. A talajvizsgálat, ill. tápelemmérleg-számítás alapján végzett alaptrágyázást Hegedûs József mikroelemekkel dúsított NPK mûtrágyákkal végzi, így már az alaptrágyázáskor gondoskodik a mikroelemek egy részének pótlásáról. Az õszi búzában beállított 160 kg/ha-os nitrogén- szint azonban igényli a levéltrágyázás során kijuttatásra kerülõ tápelemeket is. Ez a nitrogénmennyiség alapját képezi a magas termésnek, nagy biomassza termelést tesz lehetõvé, mely azonban a növény tápelemfelvételét is megnöveli. Termesztett növényeink tápelemigénye a vegetációs idõszak alatt folyamatosan változik, a levéltrágyázás idejének helyes megválasztásához elengedhetetlen tehát az adott növény tápanyagfelvételi dinamikájának ismerete. Ennek megfelelõen Hegedûs József a tavaszi vegetációs idõszak folyamán kétszer, bokrosodás végén gyomirtással egybekötve, majd a zászlóslevél megjelenésekor juttat ki nitrogén, kálium, réz, vas, mangán, cink és molibdén tartalmú levéltrágyát.

Ezáltal a növényi vegetáció két jelentõs stádiumában egészíti ki a talajon keresztül végzett tápanyagellátást. Egyrészt fokozza a makroelem-ellátottságot (N, K), másrészt számos, a növényi életfolyamatok stimulálásában fontos szerepet játszó mikroelemmel (Cu, Fe, Mn, Zn és Mo) trágyázza a növényállományt. Ez azért is fontos, mert ezek a tápelemek amúgy csak korlátozottan vehetõk fel a talajból. A cukorrépában a levéltrágyázás elsõdleges szerepe a bór pótlása. Ez a mikroelem – a többihez hasonlóan – szintén csak korlátozottan áll a talajban a növény rendelkezésére, ugyanakkor nagyon fontos szerep jut neki a cukorrépa megfelelõ fejlõdésében, sõt ez a növénykultúra kifejezetten magas bórigényt támaszt. Az alkalmazott levéltrágya emellett borostyánkõsavat is tartalmaz, mely pozitívan hat a hasznos cukortartalom alakulására. Az elsõ levéltrágya adag kijuttatására növényanalízis alapján kerül sor, amennyiben szükséges a bór pótlása. Második alakalommal abban az esetben kerül sor levéltrágyázásra a cukorrépában, ha olyan szélsõséges idõjárási körülmények adódnak, amelyek megkívánják a növényállomány általános kondíciójának javítását. Hegedûs József tapasztalatait összegezve elmondható, hogy az intenzív talajtrágyázás és növényvédelem mellett a levéltrágyázás pótolja azt a mikroelem mennyiséget, amely egyébként egy magas termésszintre beállított tápanyagellátás mellett limitáló tényezõként jelentkezhetne, mint azt a minimumtörvénybõl ismerjük. A mikroelemeknek fontos szerepe van az élettani folyamatok stimulálásában, ennek köszönhetõ, hogy javítják a növények általános kondícióját és ellenálló képességét (pl. szárazsággal szemben). Ha adott a megfelelõ növényegészségügyi állapot, a levéltrágyázás hozzájárul tehát a növény genetikai potenciáljának nagyobb kihozatalához.

Pájtli József Tamási térségében gazdálkodik és rendszeresen folytat levéltrágyázást õszi búzában, elsõsorban foszforral, magnéziummal és rézzel. Bár talajainak AL oldható foszfor-ellátottsága nem alacsony, ennek egy jelentõs része nem felvehetõ a növény számára (kémiai formájából adódóan, hiszen lúgos kémhatású talajokon rossz a kalcium-foszfátok felvehetõsége), ezért levéltrágyázás útján juttat foszfort az állományba. A növény fejlõdésének intenzív szakaszaiban, ill. a késõ tavaszi fagyok, böjti szelek, szárazság okozta vízhiány esetén nagyobb mennyiségû tápanyagot igényel. Ilyenkor, ill. a fejlõdést leginkább befolyásoló idõpontokban (õszi kelés, kelés utáni, ill. kora tavaszi bokrosodás) jó hatású a közvetlenül felvehetõ foszfort tartalmazó levéltrágyázás.

A magas mûtrágyaárak miatt ez az eljárás rentábilisabb az alaptrágyázásnál, továbbá – szemben a talajjal – felvehetõségét sem korlátozzák gátló tényezõk. Pájtli József nagyon fontosnak tartja továbbá a mezo- és mikroelemekkel történõ levéltrágyázást. Magas termésszintek esetében ezen elemekbõl sem elegendõ a talaj természetes tápelemszolgáltató képessége útján feltárt mennyiség. Ezúton is utalni kell a minimumtörvénye, elkerülve, hogy relatív hiány lépjen fel ezen tápelemekbõl, csökkentve a termés mennyiségét és minõségét. A mezoelemek közül különös jelentõséget tulajdonít a magnéziumnak, mely elem a fotoszintézisben játszik meghatározó szerepet. Így az asszimiláció egyik legfontosabb tápeleme, de a gyökéren keresztül nem biztos, hogy rendelkezésre áll a növény számára szükséges teljes mennyiség. Ebbõl kifolyólag a magnéziumos levéltrágyázás két-három héttel meghosszabbíthatja a vegetációs idõszakot, így növelve a termés fejlõdéséhez rendelkezésre álló idõt.

A levélen keresztüli tápanyag-utánpótlásra a növénynek olyan fenológiai stádiumaiban van szüksége, amikor valamilyen tápelem iránt fokozottan megnõ az igénye. Ilyen stádium a szárba indulás, amikor nagy mennyiségû magnéziumot igényel a növény. A szükséges tápanyagokat azonban már bokrosodás végén ki kell juttatni, hogy a növény idõben fel tudja venni a zavartalan fejlõdéshez szükséges mennyiséget. A magnézium egy speciális keserûsó formájában kerül kijuttatásra, ez pedig ként is tartalmaz, amely a fehérjék szerkezetének kialakításában betöltött szerepén keresztül pozitívan hat a búza sütõipari tulajdonságaira. Tartalmaz továbbá cinket és mangánt, melyek fontos mikroelemek a búza esetében. A mikroelemek közül továbbá a réz az egyik leghangsúlyosabb, melynek szerepe enzimaktivátorként jelentõs. Kijuttatása levéltrágya készítmények, de réztartalmú fungicidek alkalmazásán keresztül is megoldható. A levéltrágyázás idõpontját a növényi fejlõdés intenzív szakaszaihoz érdemes idõzíteni, amikor az így kijuttatott tápelem többlet tovább tudja fokozni a növekedést. Pájtli József tapasztalatai alapján õszi búzában a bokrosodáskori levéltrágyázás bizonyult a leghatásosabbnak. Nagyon fontos azonban leszögezni, hogy a levéltrágyázás nem ítélhetõ meg helyesen önmagában, csakis a növénytermesztés komplex rendszerének részeként. A levéltrágyázás csak akkor lehet tehát sikeres, ha figyelembe veszi a fajtajelleget, az évjárathatást, az agroökológiai jellemzõket és a többi agrotechnikai mûveletet (így a talajon keresztüli trágyázást és a növényvédelmet), és ezek függvényében juttat a megfelelõ idõben plusz tápelemeket a növénynek. Így elérhetõ az a termésnövekedés, amely a szakszerû levéltrágyázás sikerét jelenti.

Az alacsony jövedelmezõség miatt a szántóföldi növények tápanyag-utánpótlása gyakorta csupán a nitrogéntrágyázásra korlátozódott. Ennek negatív következményeként alacsony termésátlagok jelentkeztek. A magasabb termések eléréshez több ráfordítás (többek között trágyázás) szükséges, ez pedig egy adott szintig meg is térül. Egyik lehetséges eszköz a levéltrágyázás, mely útján mind makro-, mind pedig mezo- és mikroelemek kijuttathatók a növény számára könnyen hozzáférhetõ formában. Egy helyesen alkalmazott agrotechnikai rendszerben ez hozzájárulhat termesztett növényeink potenciálisabb termésének jobb kihozatalához.

A Liebig-Sprengel féle minimumtörvény



Nem véletlen, hogy a tapasztalatairól beszámoló mindkét gazdálkodó a minimumtörvénnyel támasztotta alá a levéltrágyázás alkalmazását. Ez a törvény – mely eredetileg Liebig-törvényként terjedt el, de mára bizonyossá vált, hogy Sprengel már Liebig elõtt leírta azt – kimondja, hogy a növény termését mindig a minimumban lévõ tényezõ fogja limitálni. A tápanyag-gazdálkodásban mindezt úgy szemléltethetjük, hogy hiába kielégítõ az ellátottság minden tápelemre nézve, ha egy tápelembõl hiány van, az terméscsökkentõ hatással fog jelentkezni. Ezt fejezi ki a hordómodell (ábra).

Ebben az összefüggésben rejlik a levéltrágyázás lényege is: a magas termést lehetõvé tevõ nitrogénszint mellett limitáló lehet a többi tápelem hiánya, ha ezek pótlásáról nem gondoskodunk megfelelõ mennyiségben. Levéltrágyázás útján egyrészt megoldható az intenzív fejlõdési szakaszokban a tápelemhiány elkerülése makroelmek esetén (pl. foszfor), másrészt a mezo- és mikroelemek (pl. magnézium, cink, mangán, réz) pótlása, melyek talajból való felvehetõsége sokszor erõsen korlátozott.

Benedek Szilveszter