A vetésidõ tervezése kukoricánál

A kedvezõ vetésidõ vagy vetésidõszak megállapítására többéves kísérletet indítottunk 1995-ben. A 11 év során – a lehetséges vetési idõszakon belül – naponta vetettünk, amikor azt az idõjárás engedte. Az alapozó kísérlettel az volt a célunk, hogy találjunk olyan összefüggést, ami alapján megállapítható – akár hónapokkal – a vetés elõtt a kedvezõ vetésnap, vagy vetésnapok. A pontos vetésnap – a lehetséges 2-3 szakaszból – mindig az aktuális idõjárás és a „tavasz indulásától” függõen változhat. A dolgozatban a 2007– 2009. évek eredményeit mutatjuk be. Az adatok és az összefüggések alapján megállapíthatjuk, hogy a vetésidõ – nagy pontossággal – elõre tervezhetõ. Egy-egy évben a tendenciát tudjuk meghatározni, mert az évjáratot nem lehet kiküszöbölni. Az egyes évek összehasonlítása érdekében, az évi terméseredmények átlagától való százalékos eltérésben – relatív termés – fejezzük ki a terméshozamot. Így ez a hozam mindig az adott év átlagától való +/– eltérést mutatja. Figyelemre méltó, mi szerint a különbözõ évek más és más naptári napján kaptuk a legnagyobb termést. Ezt tûnik alátámasztani, ha az évek meteorológiai adatait összehasonlítjuk, a lényeges paraméterekben nincs hasonlóság azonos dátum esetén.

A kísérlet során egy szabadelvirágzású fajtát – T jelû – és két hibridet – „B hibrid” (FAO 330) és „C hibrid” – (FAO 460, 2008. évtõl) vizsgáltunk. A szabadelvirágzású fajta vetõmagja saját kísérletbõl származott.

A 2007-ben a vetéskori talajhõmérséklet, minden vetésidõnél a kívánatos 10°C fölött volt, így a kelés gyorsan megtörtént – 11–12 nap –, és a vetésidõk között nem volt különbség. Az általunk szerkesztett görbe alapján kedvezõ vetésnapnak terveztük az április 4. és április 10. vetésnapokat, amely jóval korábbra esett a szakirodalomban található adatokhoz viszonyítva. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a 11 éves kísérletsorozat rámutatott, hogy a korai vetéseknek nincs kockázata, és ekkor a betakarításkori szemnedves-ség-tartalom 4–5 százalékponttal ala-­­­csonyabb, mint a késõi vetéseknél. Másrészt az utóbbi évek idõjárásában bekövetkezett változások – melegebb, szárazabb tavasz – lehetõvé teszik, sõt sok esetben, mint pl. 2009 év, igénylik is a korai vetést. Harmadrészt szilárd meggyõzõdésünk, hogy a korai, esetleg hidegebb talajba történõ vetés nem viseli meg annyira a csírát, mint ha „meleg” talajba vetünk, de a csíra hirtelen lehûl. A 2007-ben vetett két fajta termését szemlélteti az 1. ábra.

Az évjáratnak köszönhetõen a vetésidõk között különbség nem volt, ugyanakkor a várt tendencia igazolódott, és a két elsõ vetésben kedvezõbb a terméseredmény. Ez akkor különösen jelentõs, ha figyelembe vesszük, hogy a betakarításkori szemnedvesség 3–5 százalékponttal alacsonyabb, mint a késõbbi vetéseknél (2. ábra).

A késõi vetésidõknél egyre nagyobb nedvességtartalmat mértünk. A terméstömeg és a betakarításkori szemnedvességben jól érzékelhetõ a T fajta és a hibrid közötti különbség. Figyelemre méltó az a tendencia, mely szerint az értékek párhuzamosan futnak. Ez azt jelenti, hogy a vetésidõ hatása azonosnak mondható a különbözõ fajtáknál.

2008-ban három fajtát vetettünk, öt vetésidõben. Ebben az évben is – minden vetésnél – 10°C fölött volt vetéskor a talaj hõmérséklete, mégis több nap telt el a kelésig, mint az elõzõ évben. Különösen szembetûnõ az elsõ két vetésidõnél a közel kétszeres – 18–22 nap – kelésidõ, mint a késõi vetéseknél. Kiemelt jelentõsége volt az elsõ vetésnek valamint jónak terveztük a 3. és az 5. vetésidõt. A kedvezõ mennyiségû és eloszlású csapadéknak köszönhetõen a késõbbi vetések is nagy termést adtak. Így az elsõ vetés – téli csapadék jobb hasznosítása – nem érvényesült annyira, ugyanakkor különösen jó volt a 3. vetésidõnél a termés (3. ábra)

A betakarításkori szemnedvesség ebben az évben 4–5 százalékponttal nagyobb, mint az elõzõ évben (4. ábra).

Kedvezõ – 10°C feletti – talajhõmérsékletnél történt a vetés 2009-ben. Leggyorsabban – 9–11 nap – keltek ki a növények. A szántóföldi kelés százaléka a két késõi vetésidõ növényeinél alacsony volt. Azt vártuk, hogy a második vetésidõ – április 9. – kivételével, az elsõnél és harmadiknál átlagos termést kapunk, míg a két késõi vetésnél az átlag alatti terméstömeget. A bekövetkezett termésalakulás – alacsony termés – a száraz talajnak és a kevés esõnek köszönhetõ. Különösen a késõi vetés hatására jelentõs a csökkenés mind a három fajtánál. A három fajtára a vetésidõ azonos módon hatott, a fajta adta – természetes – különbségek mellett (5. ábra).

A késõi vetésidõknél a terméscsökkenés mellett jelentõsen magasabb a betakarításkori nedvességtartalom is a korai vetésekhez képest (6. ábra).

A különbség ebben az évben volt a legnagyobb, több mint 10 százalékpontnyi a korai két vetésidõhöz képest.

A vetésidõ vizsgálatát – mint pénzben kifejezett ráfordítást nem igénylõ elemet – azért tartjuk fontosnak, mert a sablonos vetésidõ meghatározás helyett jelentõs elõnyt és biztonságot adhat a gazdának, ha ismeri a „jó vetésnapokat”. A jó idõben elvégzett vetés terméstöbblete elérheti a 15–25%-ot. A korai vetéskor a növények jobban hasznosítják a téli csapadékot. Korábbi betakarításra számíthatunk, lényegesen alacsonyabb – évjárattól függõen 5–10 százalékpont – betakarításkori nedvességtartalommal. Egy 7 t/ha terméstömegnél nem mindegy, hogy 20 vagy 25% a betakarításkori nedvességtartalom. Ha egy tonna kukorica 1%-os vízelvonása 700 Ft, akkor ebben az esetben az 5% plusz víz szárítási költsége 24 500 Ft/ha. Könnyen belátható, hogy nagyobb gonddal és fõleg jó idõpontban történõ vetéssel növelhetõ a jövedelem.

Dr. Pap János