MENÜ

A fajtaválasztás jelentõsége szélsõséges termesztési feltételek között

Oldalszám: 21
2014.02.06.

Hazánkban évtizedek óta a legnagyobb szántóföldi körülmények között termesztett kultúra a kukorica. Megközelítõleg 1-1,2 millió ha-on vetjük évrõl évre. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a kukorica termésbiztonsága és jövedelemtermelõ képessége nagy mértékben ingadozik. Részben a klímaváltozás és az egyre inkább fellépõ idõjárási anomáliák tehetõk ezért felelõssé, valamint a kiszámíthatatlan, tervezhetetlen terménypiaci ármozgások.

 

 

Mivel idõjárásunkat befolyásolni nem tudjuk, ezért a termelés sikerének érdekében technológiánk fejlesztése jelentheti az egyik utat a jövedelmezõség felé, valamint a helyes fajtaválasztás, amely önmagában 20–25%-ban határozza meg a termesztés eredményességét. Célszerû ezért áttekinteni a kukorica legfontossabb értékmérõ tulajdonságait:



Termõképesség, termésstabilitás



A kukoricahibridekkel szemben támasztott legfontosabb követelmény a magas termõképesség és termésstabilitás. Napjainkban a 300-as éréscsoportú kukoricák a legelterjedtebbek. Magas terméspotenciáljuk, jó vízleadás dinamikájuk, tág vetésspektrumuk széles körû felhasználásukat teszi lehetõvé. Az elmúlt évben mégis sok csúcshibrid nem tudta hozni a tõle elvárt normákat, mivel a csapadékos, hûvös, párás idõjárás hatására tenyészidejük megnyúlt, vízleadásuk lelassult. Az új nemesítésû, nagyrészt kétvonalas KWS hibridek közül a KRABAS (FAO 310) termõképessége kiemelkedõ a többi piacvezetõ 300-as hibridhez képest. 2010-ben is a FAO 300-tól elvárható gyors vízleadásnak köszönhetõen már október elején 17%-os szemnedvességgel tudtuk betakarítani. Az elmúlt években is mind az elismertetés folyamán, mind a üzemi kísérletekben kimagasló termõképességével felhívta magára a figyelmet. 

- 2007 – MGSZH: 115,3% 

- 2008 – MGSZH: 114,5%

- 2009 – KWS üzemi kísérletek: 10,175 t/ha (114 hely átlaga)



A legújabb nemesítésû, legjobb hibridek minden évjáratban – száraz és csapadékos években is – változó talajadottságok és technológiai szintek mellett is kiegyenlítetten, megbízhatóan teremnek: KRABAS (FAO 310), KINEMAS (FAO 360), KESSOS (FAO 440), AMANDHA (FAO 440).





Kezdeti fejlõdés, stressztûrés



Nagy jelentõsége van a vetésidõnek és az ezt követõ kezdeti fejlõdésnek a végszám kialakulásában. A korai vetéseknél a megfelelõ kukoricafajta kiválasztása különösen fontos, hiszen a hideg talajban is tudnia kell csírázni, fejlõdni. Jól ismert háromvonalas kukorica fajtánk az AMANDHA (FAO 440), amely már 7–8 fokos talajban is sikerrel vethetõ. Korai vetéssel (március) elõrébb tudjuk hozni a betakarítás idõpontját is, és így esetleg egy hosszabb, nagyobb termõképességû hibridet is vethetünk, melynek esetenként vízleadás dinamikája még jobb, mint egy kései 300-asé, (KESSOS). A háromvonalas AMANDHA 2007-ben és 2009-ben bebizonyította, miért a KWS egyik legkeresettebb hibridje. Ebben a két aszályos évben is képes volt 10 t/ha fölötti termésátlagot produkálni az aszály által leginkább súlytott dél-keleti országrészben is (Csanádpalota: 112 q). 2010-ben az özönvízszerû esõzések hatására megkéstek a gyomirtások, levegõtlen körülmények alakultak ki, de ezen kedvezõtlen körülmények ellenére is képes volt 10–12 t/ha termést produkálni a KWS új FAO 440 bajnoka, a KESSOS. Kiváló stressztûréssel és termõképességgel került több gazdaságba üzemi körülmények között az AMANDHA (FAO 440) kétvonalas változata, a KESSOS (FAO 440).





Vízleadás



A dráguló energiaárak mellett és a növekvõ szárítási költségek miatt egyre nagyobb jelentõséget kap a kukorica vízleadása, vízleadás dinamikája. A biológiai éréskor mérhetõ 30–40%-os szemnedvesség fokozatosan csökken elméletileg az egyensúlyi (légszáraz) állapotig, ami legtöbbször nem következik be, mivel megérkeznek az elsõ fagyok. A korai hibrideknek több idõ áll a rendelkezésükre az õsz folyamán a vízleadáshoz, mint a késõbbi genotípusoknak. Optimális körülmények között egy átlagos hibrid 0,5% vízleadást produkál egy nap alatt. Az AMANDHA (FAO 440) a 2006. októberében mért Bácsbokodi fajtasorban 10 nap alatt 15,2% vízleadást produkált. Természetesen számos tulajdonság befolyásolja a kukoricaszemek vízleadását, melyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, de ezek nagy részét csak a hibridek alaposabb elemzésével ismerhetjük meg.

 


 

 

A kukoricaszemek belsõ szerkezete és a maghéj vastagsága jelentõsen eltér, a keményebb kompakt állományú szemek vízleadása lassúbb a lófogú fajtákéhoz képest, viszont a Fusariummal szembeni ellenállásuk jobb: KLADDUS (FAO 310). A csuhélevelek típusa nagyban segítheti az éréskori vízleadást. A rövid, csõ végét nem fedõ, lazán felnyíló csuhélevelek gyorsítják a vízleadást: KORNELIUS (FAO 380).



A zöld száron érõ kukoricafajták szintén jobb vízleadók a gyorsan felszáradó típusokhoz képest, mivel az intenzív fotoszintézis a gyorsabb vízleadást segíti. A túlzott nitrogénadagolás rontja, a harmonikus káliumtrágyázás javítja a kukorica vízleadás dinamikáját. A vetett tõszám is jelentõsen befolyásolja a betakaritáskori szemnedvességet.



A szemnedvesség mindig egyensúlyban van a környezet nedvességtartalmával és az éppen uralkodó csapadékviszonyokkal, ezért a száraz szemek jelentõsebb csapadék után visszanedvesethetnek.





Nehéz ilyen szélsõséges idõjárási körülmények között megtalálni azt a kukoricahibridet, amely termesztéstechnológiánkban a legoptimálisabb, de remélem, a fajtaválasztás tekintetében rámutattam néhány olyan kritériumra, amely megkönnyíti a döntést.





Sikeres gazdálkodást kívánva:

Kiss Levente

Regionális értékesítési vezetõ (Dél-Alföld)

www.kws.hu