A magágykészítés-vetés egy menetben történõ végrehajtásának számos indoka lehet, amelyek közül mindig az éppen aktuális szempont kerül hangsúlyozásra.
A mûvelet-kapcsolásos eljárások azért népszerûek, mert általuk:
- kedvezõbbé válik a gép hasznosulása és a gép hatásfoka,
- a munkacsúcsok kitolhatók, illetve lényegesen mérsékelhetõk,
- mód nyílik a csapadékvíz jobb tárolására és hasznosulására,
- hatékonyan csökkenthetõ a víz- és szélerózió,
- a magágy-elõkészítés szempontjából fontos mûveletek összekapcsolhatók, több munkafolyamatot egy mûveletben egyesítõ talajmûvelést a talaj jó, sok esetben pedig optimális állapotában lehet végrehajtani,
- a gépek és eszközök járatszámának lényeges csökkentése következtében mérséklõdik a talajnyomás és a talajt érõ káros behatások mértéke,
- a helyesen értelmezett gépkapcsolásos talajmûvelés lehetõvé teszi a talaj jó szerkezeti tulajdonságainak kialakítását, illetve a kedvezõvé tett fizikai-kémiai, biológiai tulajdonságok fenntartását,
- egységnyi növényi termék elõállításához kevesebb munkaidõ és fajlagos ráfordítás szükséges,
- az önköltség alakulása kedvezõbb, kisebb a területegységre vonatkoztatott ember-, gép- és energiafelhasználás.
Nehéz magánykészítõ-vetõgép kombinációk:
1., Felszínegyengetés rugós ujjakkal
2, Felszínegyengetés hengerboronával
3, Mechanikus adagolásúsorvetõgéppel kombinált magágykészítõgép
4, Pneumatikus sorvetõgéppel kombinált magágykészítõgép
Az elmúlt évtizedekben a talaj-elõkészítõ és vetõgépek olyan mértékû átalakuláson mentek át, hogy az irodalom a minimális mûvelés fogalomkörébe – a kapcsolt és kombinált talajmûvelõ gépeken túlmenõen – a vetéssel egy menetben végzett talaj-elõkészítést is beleérti. Voltak és helyenként vannak olyan állásfoglalások is, amelyek a minimális mûvelés egyes eljárásait non, no, null és zéró tillage néven szerepeltetik. Mások igen találóan úgy vélekednek, hogy ez az elnevezés képtelenség, mivel a traktorkerék tömörítõ hatása és a magágy-nyitás már önmagában is mûvelést jelent.
A talaj-elõkészítés és vetés egymenetes módszereinek csoportosítása eltérõ az USA-ban és Európában.
Az USA-ban leginkább használatos csoportosítás a következõ:
1. A szántással egyidejû vetés. A szántást és a vetést egy munkamenetben végzik el. A vetõgép a traktor, vagy az eke oldalára szerelve, illetve az eke után kapcsolva dolgozik.
2. Keréknyomba vetés. Ezt a módszert kukorica vetésénél, õszi vagy tavaszi szántás után alkalmazzák. A vetõcsoroszlyák elõtt a talaj tömörítésére és rögzítésre egy-egy kereket járatnak. A tömörítõkerék lehet a traktor kereke is.
3. Kapcsolt talajmûvelés és vetés. Akár õszi, akár tavaszi szántás után végrehajtható. A vetõgép elõtt ez esetben magágykészítõ gép halad.
A munkamenetek száma csökken, de az elvégzett mûveletek száma nem. A leggyakrabban alkalmazott ilyen gépkapcsolások:
3.1. Vontatott kétsoros tárcsa, vagy szántóföldi kultivátor és vontatott vetõgép, esetleg mûtrágya és vegyszerszóró stb. adapterekkel.
3.2. A traktorra függesztett kultivátor, kombinált magágykészítõ, rotációsborona, talajmaró stb. és vontatott vetõgép.
3.3. A traktor elejére, vagy törzse alá szerelt kultivátor és vontatott vagy függesztett vetõgép.
4. Vetés mély vetõbarázdába. Az eljárás során a vetõmagot egy, a vetõelem elé szerelt barázdanyitó eketest által nyitott vetõbarázda aljára helyezi a vetõgép.
5. Talajtakarásos mûvelés. Kapásnövények, elsõsorban a kukorica termesztésekor alkalmazható. A módszer lényege, hogy az elõzõ évi termésnek a területen visszamaradt szármaradványa felszecskázott állapotban a talajon szétterítve marad. Az ennek következtében fellépõ árnyékoló hatás lassítja a gyomnövények fejlõdését, megóvja a talajnedvességet, védelmet nyújt a szél- és vízerózióval szemben. A vetõágyat a vetõelemek elõtt járó V alakú lazítószerszám, tárcsa, vagy sávosan dolgozó talajmaró elem alakítja ki.
6. Tarlóba vetés. A legelõk felújításánál és a kukorica közvetlenül tarlóba vetésekor terjedõ módszer. A magot éles hasítótárcsa, vagy keskeny talajmaró elem által kihasított vájatba vetik, a vetéssel egyidejûleg a terület felszínére gyomirtó vegyszert szórnak.
Az Európában használatos csoportosítás a következõ:
1. Magágykészítéssel egyidejû vetés. Az alapmûvelet továbbra is a szántás, az eljárás a szántás utáni magágykészítést és a vetést kapcsolja össze. (Megfelel az elõbbi osztályozás 3. pontjának.)
2. Szántással egyidejû vetés. Az alapmûvelet továbbra is szántás, amellyel a vetés egy munkamenetben történik. (Megfelel az elõbbi osztályozás 1. pontjának.)
3. Közvetlen vetés. A szántás elmarad, a teljes terület a vetéssel egy munkamenetben, a vetési mélységnél mélyebben, valamely kiegészítõ talajmûvelõ géppel megmûvelésre kerül. (Az elõbbi osztályozásban ilyen módszer nem szerepel.)
4. Sávos, közvetlen vetés. A szántás elmarad, a vetéssel egy munkamenetben csupán a vetés sávjait mûvelik meg. (Részben megfelel az elõbbi osztályozás 5. és 6. pontjainak.)
Az elõzõek alapján belátható, hogy a magágykészítés-vetés egymenetes eljárásai igen változatosak. Ebbõl következik, hogy a termesztendõ növény igényeitõl, a talaj-, a tábla az üzemi, az éghajlati, a közgazdasági és egyéb viszonyoktól függõen kell mérlegelni a bevezetendõ optimális eljárást.
A magágykészítés-vetés kapcsolt, illetve egymenetes eljárásait, valamint a gépi megoldásokat áttekintve megállapítható, hogy alapvetõen eltérõ rendszerek alakultak ki az õszi, ill. a tavaszi vetésû növények számára.
A különféle technológia, ill. mûszaki variációk elterjedését és elfogadottságát tekintve azonban két fõ irányzat található. A kisméretû gazdaságok alapgépeként szinte egyeduralkodó a függesztett rotációs borona-vetõgép kombináció. A rövid építésû és ezért könnyen kombinálható rotációs boronák – a fordulatszám-váltó hajtómûvek bevezetésének eredményeként – a felhasználási terület változásait (eltérõ talajféleség-állapot-elõkészítés) egyszerûen-gyorsan követhetõvé tették. Különféle elmunkáló egységgel (hengerborona, henger) és vetõgéppel egybeépített, vagy kapcsolt változatai a kisméretû gazdaságok (5–50 ha) igen hatékony alapgépeivé váltak.
A nagytáblás gazdaságoknál, amelyek természetszerûleg nagy teljesítményû traktorokkal dolgoznak a vontatott, ill. féligfüggesztett magágykészítõ-vetõ gépkombinációk, valamint ezek modernebb változata a talajelõkészítõ-vetõgép megoldások terjednek. Ezekben a talaj-elõkészítõ (magágykészítõ) gépekben meghatározóak a rugós szárú kultivátorok és a különféle rögtörõ, tömörítõ henger elemek.
A következõ fejlesztési lépcsõ egy olyan új kombinált gép, amelyben mind a talajelõkészítõ egység, mind a vetõgép egység cserélhetõ az adott igények szerint. Az ismert konstrukciók döntõ többsége Nyugat-Európában már bizonyított. A hazai körülményeket tekintve a Lemken (Smaragd + Solitar), az Amazone (Cirrus, Citan, Primera), a Horsch (Pronto, Sprinter), a Kverneland (MSC), Rabewerk mulch-drill és a Väderstad (Rapid, Spirit) típusok elterjedésére számíthatunk.
Említést kell tennünk azokról a vetõgépekrõl is, amelyek általában nem igényelnek külön menetes talajelõkészítést (kivételnek tekinthetõk az extrém üzemeltetési körülmények), a vetõágy nyitást a kombinált gépen elhelyezett talajmûvelõ elemek – általában tárcsás borona levelek – végzik. Ez a fejlesztési törekvés a magágykészítõ-vetõ gépkombinációk rendkívül széles választékában testesül meg. A ma már hagyományosnak tekinthetõ rotációs borona-vetõgép kombinációk mellett nagy számban készülnek a mulcs-vetõgép változatok. Ezekben a kombinációkban a kultivátor mellett mindinkább meghatározók lesznek a kompakt tárcsák.
A talajmûvelõeszköz-vetõgép kapcsolások/ kombinációk mellett már egy-két éve találkozhatunk a fejlõdés következõ generációját képviselõ talajelõkészítõ-vetõ géppel. Ezek az új gépcsodák tulajdonképpen olyan vetõgépek, amelyeknek talajmûvelõ részegységük is van, de ezek szerves részei a vetõgépnek. A nagy mennyiségû (>30%) növényi maradvánnyal borított területek számára olyan vetõgépeket alakítottak ki, amelyeknél a tárcsás vetõcsoroszlyák elõtt szintén tárcsás (gömbsüveg, vagy sík) talaj-elõkészítõ egység dolgozik esetleg sorterelõ-tisztító elemmel kiegészítve.
Ez utóbbi megoldások fõleg Észak-Amerikában népszerûek, ahol az ilyen módszereknek már sikeres hagyományai vannak. A JD-750 No-Till Drill gabonavetõgép mulcsba vetésnél és direkt vetésnél is jó eredményeket ért el.
Végül néhány szót kell ejtenünk az extenzív gabonatermesztés másik tengeren túli technológiáját lehetõvé tevõ vetõ kultivátorokról is. A termesztési költségek csökkentését lehetõvé tevõ vetõkultivátoros technológia alapgépét (SX mulcs vetõgép) a hazai tapasztalatok felhasználásával fejlesztették ki oly módon, hogy az kielégítse az európai szállítási követelményeket.
A magágykészítés és vetés egymenetes technológiáinak és gépi megoldásainak vázlatos áttekintése azt mutatja, hogy a korábbi elvi megoldások után, napjainkban már széles körû a gyakorlatban is jól használható gépválaszték áll a felhasználók rendelkezésére. Agrotechnikai, mûszaki szempontból mind a hazai, mind az import gépek általában megfelelõek, a konkrét kiválasztást a felhasználó területi, technológiai és gazdasági lehetõségei határozzák meg.
Jóri J. István-Rádics János Péter, BME GT3
Kapcsolódó cikk: Tapasztalatok a szántóföldrõl