Rejtett tartalékok: vetésváltás

A nehézségek ellenére szükségszerû egy „biológiai minimum” megvalósítása, amely jelenti egy adott faj maximálisan beilleszthetõ koncentrációját a vetésforgóban, ezáltal biztosítva a nagy termést és a termésstabilitást. A fenntartható fejõdés koncepciója nem nélkülözheti a vetésváltás alkalmazását, mert általa lehet mobilizálni a természetes erõforrásokat a talajtermékenység fenntartásához és szervezni az integrált növényvédelmet. A növények évenkénti váltása jelentõsen korlátozza a kórokozók és kártevõk (gyökér és szártõ betegségek, nematódák, rovarok) elterjedését csakúgy, mint az egyes kultúrákban domináns gyomok elszaporodását. A monokultúrákban tapasztalható terméscsökkenés a búza esetében elsõsorban a növénybetegségekre vezethetõ vissza, míg kukoricában a vízháztartási problémákkal és a gyomok elterjedésével hozható összefüggésbe. A vetésváltás jelentõségét a fenntartható növény-­­­­termesztés kutatása a jövõben is szükségszerûnek ítéli meg. A vetésforgó és a biológiai diverzitás hoszszú idõ óta sarokköve volt a ha-­­­gyományos és sikeres növényter-­mesztésnek. Fontos a jövõben is, hogy a rotációkban rejlõ potenciált, mint természeti erõforrást minél teljesebb mértékben a fenntarthatóság javára fordítsuk.

Az alábbiakban az Országos Mûtrágyázási Tartamkísérletek eredményeibõl mutatunk be néhány kutatási eredményt, amelyek igazolják és számszerûsítik a vetésváltás jelentõségét. Az OMTK szabadföldi parcellás kísérleteket 1967-tõl hozták létre az ország (jelenleg 9) eltérõ ökológiai tájegységein és különbözõ talajtípusokon. A kísérleteket két vetésforgóban állították be 20 NPK mûtrágyázási kombinációban, 4 ismétlésben. Vetésforgó A: õszi búza – kukorica – kukorica – borsó, vetésforgó B: õszi búza – kukorica – kukorica – õszi búza.



A búza- és kukoricatermések elõvetemény hatásait az NPK trágyázatlan és a mûtrágyázási kezelések, továbbá a kísérleti helyek (talajtípusok) és évek átlagában mutatjuk be. (1968–2001)

Az 1. és 2. táblázatokból néhány alapvetõ megállapítás tehetõ: 



- A borsó pozitív elõvetemény hatása minden kísérleti helyen igazolódott, a kontroll parcellákon a búza elõveteményhez képest 900 kg/ha, a kukoricához viszonyítva 1500 kg/ha többlettermést eredményezett. 



- A mûtrágyázás nélküli kontroll kezelésekben az elõvetemény-hatás kifejezetten érvényesül, magasabb tápanyagszinten ezek a hatások mérséklõdnek.



- Az elõ-elõvetemény hatása is következetesen megnyilvánul, ezért nemcsak az elõveteményt, de az egész vetésforgó teljesítményét kell értékelni. 



- A búza elõvetemények hatásának sorrendje a terméstöbblet alapján BO>BU>KU, a kukorica elõveteményeinek sorrendje BU>BU/BU>KU>­KU/KU, a két év kukorica elõvetemény hatása az itt nem szereplõ monokultúra hatásával megegyezõ. 



- A mûtrágyázás hatása búzánál a jó elõveteményeknél kisebb, gyenge elõvetemény-hatás esetében nagyobb, kukoricánál ugyanez a tendencia kisebb mértékben nyilvánul meg.

Eredményeink azt igazolták, hogy a jó elõvetemény szerepe a búzánál alapvetõ jelentõségû, kukoricánál kevésbé meghatározó, de nem elhanyagolható. A mûtrágyázás nélküli kontroll kezelésekben az elõvetemény-hatás kifejezetten érvényesül, magasabb tápanyagszinten ezek a hatások mérséklõdnek. A kísérleti adatok feldolgozásából kitûnik az, hogy az elõ-elõvetemények hatása is következetesen megnyilvánul. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy nemcsak egy elõveteményt, de az egész vetésforgót kell értékelni. A vetésváltást jelenleg, de a jövõben is meghatározó agronómiai tényezõként kell figyelembe venni, fõként a patogén tényezõk és a vízfogyasztás tekintetében. Az elõveteménybõl származó 10–30% termésnövekedés külsõ energia input nélkül érhetõ el, a fenntartható mezõgazdasági fejlõdés koncepciójának megfelel.

Kismányoky Tamás • PE-GK • egyetemi tanár