A klíma és a növénytermesztés kapcsolata

Az éghajlat erõforrás, mégpedig az egész emberiség legjelentõsebb erõforrása, amelyet hasznosítani lehet, de egyúttal az éghajlat magába foglal olyan tényezõket is, amelyek többféle szempontból is kockázati elemet jelenthetnek. A globális klímaváltozás egy folyamat, amelynek részesei vagyunk. Lényegében az utolsó Würm glaciálistól, kb. 30000 éve egy kisebb-nagyobb ingadozásokat mutató felmelegedés tapasztalható. Tudományos, politikai és laikus viták folynak arról, hogy a jelenség oka természeti, a bio-geokémiai ciklus része, avagy részben vagy egészében antropogén eredetû. Szakmai szempontból mindez közömbös. A növényi produkció, a mezõgazdasági termelés, valamint a társadalom életfeltételeinek biztosítása érdekében az alkalmazkodás fenntartható élettani és mûszaki-technikai kereteit szükséges meghatározni.

Az IPCC A2 szcenáriójának Magyarországra vetített adatai szerint (lásd ábra) hazánkban 3–3,5°C hõmérséklet-emelkedéssel, amely a Dunántúlon kisebb, az Alföldön nagyobb mértékû, illetve csaknem változatlan –5–+5%-os csapadékmennyiséggel lehet számolni. Összességében a hõmérséklet növekedése és a lényegében változatlan csapadék együttesen szárazodást jelent a mezõgazdasági termelés számára. A növénytermesztés jövõbeni lehetõségeit nagy valószínûséggel a klimatikus változásokhoz való alkalmazkodás szintje fogja bõvíteni, vagy korlátozni. Az alkalmazkodás elsõsorban a vízzel való hatékonyabb gazdálkodásra kényszerít.

A talajhasználat



A talajhasználat hatása kedvezõ, ha a termõhelyhez és a közgazdasági körülményekhez adaptált növények termesztése során a környezet hosszabb idõszak alatt sem károsodik. A termesztési rendszer termõhelyi viszonyokhoz – különösen a talajhoz és a klímához – való alkalmatlansága a gazdálkodási veszteségek mellett környezeti kárhoz vezet. A növénytermesztés biztonsága a klimatikus vagy az edafikus tényezõk romlása esetén is megrendül, ha a talajhasználat nem alkalmazkodik a változásokhoz. Ezért nem maradhat ki a talajhasználat a klimatikus szélsõségekkel összefüggõ károk vizsgálatából.



A Magyarországon alkalmazott talajhasználati módok elkülönítésére választott tényezõk (növény, termeszthetõség, termés, trágyázás, gyomirtás, kémiai terhelés, eszközszint, energiaráfordítás, szakértelem, talajmûvelés, környezeti kár) közé tartozik a környezeti hatás értékelése is. A termesztési, gazdasági és környezeti tényezõk alapján, a kezdetektõl hét talajhasználati mód különíthetõ el, idõrendben is, úgymint korai extenzív, hagyományos, korai intenzív, modern intenzív, integrált, modern extenzív, és ökológiai. A kedvezõtlen klimatikus hatások bizonyos termesztési módszerekkel való enyhítése, bár különbözõ szinten, a négy utóbbiban mutatható ki.

A száraz idõszakok hatása



Az aszály a csapadék hiányával összefüggõ agronómiai jelenség, amelyben a tartós vízhiány válik a növénytermesztés elsõdleges korlátozó tényezõjévé. A hidrometeorológiai szélsõségek gyakorisága folytán több az aszályos év, mint az átlagos, vagy a csapadékos. A csapadékhiány arányának, idejének és tartamának adatai alapul szolgálnak a várható kár becsléséhez és a kárenyhítés módszereihez. Ha az októbertõl a következõ szeptemberig lehullott csapadék összege legalább 20%-kal kevesebb a sokévi átlagnál, aszályos évrõl beszélünk.



A termésveszteség ekkor bármely vetésidejû növénynél jelentkezhet. Ugyanakkor a mûvelési idényekben, ha a kevesebb csapadék eloszlása nem szélsõséges, a talaj elõkészítése csak szakszerûtlenség esetén nehezebb. Ilyenkor a mûvelési hiba eredetû talajállapot kár keletkezésének is kisebb a valószínûsége.

Az aszálykár és a talajhasználat összefüggései



Az aszálykárok okai között a csapadékhiány az elsõdleges tényezõ. A kár mértékét azonban a talaj nedvességtartalmán és nedvességforgalmán keresztül befolyásolja a talaj használata. A vizsgálandó tényezõk a következõk:

1. A talajok fizikai és biológiai állapota,

2. Növény és állománysûrûség;

3. Növényi sorrend, vetésváltás;

4. A talajok tápanyag-ellátottsága, trágyázás;

5. Kémiai talajhibák, melioráció;

6. Gyomok, elgyomosodás, gyomkorlátozás;

7. Kártevõk, kórokozók, növényvédelem; 8. Eszközválaszték, alkalmazkodóképesség.

A belvíz kialakulása – közvetlen és közvetett károk



Magyarország a Föld egyik legzártabb medencéje legmélyén helyezkedik el, emiatt a lefolyástalan vagy elöntésnek kitett területek aránya nagy, a nagy folyók vízjárása az országon kívüli hidrometeorológiai körülményeknek megfelelõen szélsõséges. Hidrológiai kutatási adatok szerint az ország területének 52%-át veszélyeztetik változó mértékû és gyakoriságú belvizek.



A szántóföldeket sújtó vízkárok természeti, és mesterséges (talajhasználattól függõ) eredetûek. A szántóföldi növénytermesztés igényeinek a talajok vízgazdálkodása akkor felel meg, ha a talajra jutó csapadékvíz nagyobb hányada a talajba jut anélkül, hogy hosszabb utat tenne meg, vagy pangana a felszínen. Ezen túl, a vízkapacitáson felüli, a növénytermesztés szempontjából káros felszíni és felszín alatti nedvesség többlet kialakulása megelõzhetõ, vagy a növények tûrõképességén belül megszüntethetõ.

Terményminõség



A klimatikus viszonyok és a termõhely szerepe a terményminõségben klasszikusan az õszi búza példáján tanulmányozható. Magyarország lényegében a XIV. századtól, Zsigmond korától folyamatosan exportál búzát. A magyar búza piacképességét, jó hírnevét minõsége alapozta meg, amely elsõdlegesen a termõhely talaj-klimatikus viszonyainak volt következménye. Általánosságban megállapítható, hogy a terményminõség – természetesen csökkent mennyiség mellett – az aszályosabb években jobb. Extrém idõjárási viszonyok között azonban a minõség is romlik, sõt akár maga a betakarítás is veszélybe kerül, mint pl. az idei évben.

Élelmiszerbiztonság



Az élelmiszerbiztonság kérdésköre kettõs: egyrészt a megtermelt élelmiszerek mennyiségét, a termésbiztonságot és stabilitást, másrészrõl a megtermelt és elõállított élelmiszerek minõségét, egészségi és hygiénés állapotát, szállíthatóságát és tárolhatóságát jelenti. A klímaváltozás körülményei között mindkét terület kutatása, annak alapján alkalmazkodási stratégiák és módszerek kialakítása szükséges.

Öntözés



Magyarországon a szántóföldi öntözéses gazdálkodás sohasem látott mélyponton van. Ennek oka kettõs: egyrészt gazdasági eredetû, hiszen az öntözés nagy beruházásigényû és egyszersmind nagy forgótõke igényû tevékenység, ami az adott agrárgazdasági viszonyok között nem áll a termelõk rendelkezésére. Magyarországon ma, számos ok folytán elõtérbe került a kalászos gabonák termesztése, ami technológiailag akár szerencsésnek is mondható lenne, azonban aránytalanná teszi a vetésszerkezetet. A gabonanövények közül egyedül a kukorica az, amelynek kiváló öntözési reakciója van. A többi jó reakciójú szántóföldi kultúra, pl. a burgonya és a cukorrépa termelése az elmúlt évtizedben nagymértékben visszaszorult. Magyarországon az öntözhetõ terület felsõ határa mintegy 300 ezer ha-ra tehetõ. Ehhez képest öntözõberendezéssel ellátott, vagy legalábbis öntözésbe esetlegesen bevonható terület mindössze 120 ezer ha körül volt az országban.

Természetvédelem, környezetvédelem



A klímaváltozás esetleges következményei számos olyan problémát vetnek fel, amelyek megoldására országosan is, regionálisan is megoldást kell keresni. Hazánk nemzeti parkjai, Natura 2000 védettségû területei, illetve egyéb jogszabályi védelmet élvezõ természeti területei a klímaváltozás által veszélyeztetettek. A problémák megoldásában a legnagyobb lehetõsége a mezõgazdaságnak, ezen belül is a növénytermesztésnek van. Abból a ténybõl kiindulva, miszerint a magyarországi ökológiai területek 83%-a egyúttal agroökológiai terület is, így azok védelme szorosan kapcsolódik a növénytermesztési, és részben az erdészeti tevékenységhez.

A növénytermesztés feladatai 



- A gazdálkodó szintjén szükséges intézkedések

A gazdálkodó szintjén szükséges intézkedések, amelyek képesek megelõzni, vagy enyhíteni a klímaváltozásból fakadó kedvezõtlen hatásokat – fontossági sorrend nélkül – a következõek: a birtokviszonyok rendezése, a földnyilvántartások ellenõrzése, karbantartása; gazdálkodók számára világos és legalább középtávon stabil gazdaságpolitika (állami prioritások megfogalmazása, mûködtetési rendszerek kialakítása); országos szaktanácsadási és monitoring hálózatok üzemeltetése, és a gazdálkodók azokba történõ integrálása.



Ezen a szinten számos biológiai, termesztési és technológiai fejlesztést lenne célszerû elvégezni. Ezek: a klimatikus viszonyokhoz jobban alkalmazkodó stressztûrõ növényfajták használata, víztakarékos és talajvédõ földmûvelési módszerek alkalmazása, a gazdaság természeti adottságainak megfelelõ erõ- és munkagépek vásárlása. 

- Regionális fejlesztési koncepciók klímaváltozással kapcsolatos tényezõi

Megyei és regionális agrárszervezetek megerõsítése és azok állami koordinációja. A helyi gazdálkodók és önkormányzatok kezdeményezéseinek támogatása. A fejlesztések során szükséges a természeti, a környezeti, a gazdasági és a társadalmi tényezõk egyensúlyban tartása. Fokozottabb szükség lenne a helyi növénytermesztési hagyományok figyelembevételére, a hagyományos növényi kultúrák és vetésszerkezetek alkalmazására. Javítani kellene meglévõ regionális intézményeink: növény- és talajvédelmi hálózatunk, fajtakísérleti hálózatunk, vízügyi és meteorológiai stb. szervezeteink mûködési feltételeit.



A regionális tényezõk közé tartozik a Kárpát-medence klimatikus szempontból Magyarországhoz hasonló régiókkal történõ egyeztetés, és a teendõk, stratégiák összehangolása is.

- Szakképzés, szaktanácsadás, felvilágosító munka

Magyarországon a növénytermesztés oktatási, szaktanácsadási vertikuma létezik, azonban annak koordinációja, mûködési feltételei esetenként problematikusak. A legnagyobb gondot az alap- és középfokú szakképzés, valamint a teljes vertikumot érintõ gyakorlati képzés, szaktanácsadás és tájékoztatás jelenti.



Szükség lenne a régiók középfokú intézményeinek megerõsítésére, azok helyi és speciális szakmai funkcióinak rehabilitálására. Ugyancsak szükség lenne a felsõfokú képzés racionalizálására is. Az egyetemek feladata csak részben a felsõfokú képzés. Másik, talán ennél fontosabb feladata a tudományos kutatás, és ennek eredményeinek közzététele. Valójában az egyetemeknek kellene az oktatás, a szaktanácsadás és az ismeretterjesztés központjaivá válni.



Fontos szerepe lehetne az agrárkamarának, valamint a társadalmi szervezeteknek, és természetesen az elõzõ szakaszban is ismertetett országos hálózatok regionális szerveinek. Ugyancsak szükséges lenne a szakmai ismeretekkel ellentétes, populáris és gyakran militáns, anarchista szemléletek revíziójára, az ilyen nézeteket terjesztõ szervezetek és intézmények állami támogatásának felülvizsgálatára.

- Az agrártámogatás prioritásai

Az agrárpolitika célkitûzéseinek meghatározása, befolyásolása nem feladata e rövid áttekintésnek. Mindazonáltal célszerû lenne, ha e néhány gondolat hozzájárulhatna az agrártámogatási rendszer prioritásainak kialakításához. Kulcsszavakban: Magyarországon ma támogatást kellene élveznie mindannak a tevékenységnek, amely hozzájárulhat a klímaváltozás, illetve az idõjárási anomáliákból fakadó termelési bizonytalanság megelõzéséhez, vagy csökkentéséhez. Támogatásra volna szükség az ország jelentõs részén folytatott növénytermesztési tevékenység szakmai alapjainak erõsítéséhez, az oktatás, kutatás, szaktanácsadás és ismeretterjesztés intézményeinek fenntartásához.

dr. Jolánkai Márton – dr. Birkás Márta