Felelõsségvállalás és szakmai igényesség a köztermesztés szolgálatában

A nagyságrend, melyet a hazai napraforgó termesztésben képviselünk, a siker mellett természetesen, szakmai felelõsségvállalást is ró ránk. Készen állunk viselni ezt a megtisztelõ terhet, hiszen termékeinken túlmenõen szakmai tapasztalataink, és a hozzánk érkezõ, folyamatosan növekvõ számú hazai termelõi észrevételekbõl származó termelési tudással gazdagodva megbízható alapot nyújthatunk a hazai napraforgótermesztés mindenkori problémáira. 2011-ben talán még nagyobb szüksége lesz mindenkinek a bizalomra, és az õszinte, megbízható szakmai válaszokra.

A hazai napraforgótermesztés talán eddigi legeredményesebb évében, 2008-ban közösen örültünk a Syngenta hibridek kimagasló rekordterméseinek országszerte. 2010-ben azonban sok minden nem úgy történt, ahogy azt vártuk, illetve ahogy azt korábban megszoktuk.



A bevált napraforgóhibridek és technológiák nem minden esetben az ígért és egyben megszokott viselkedést és teljesítményt produkálták. Szakmai igényességünktõl és tudásvágyunktól fütve számos szántóföldi bejárással, termelõi konzultációval, belsõ és külsõ tudományos vizsgálatokkal folyamatosan kerestük a válaszokat a szokatlan problémákra. Célunk a problémák hátterében álló valós okok meghatározása volt, melyeket úgy gondoljuk minden esetben sikerült megtalálnunk. Azokat csokorba szedve szakmai állásfoglalásunkkal, következtetésekkel, tanácsokkal kiegészítve számos szakmai médiumban publikáltunk a közelmultban. Nem volt viszont célunk a felelõsség elhárítása más ágazatok irányába, továbbá a mindenkinek ártalmas riadalomkeltés sem. Tisztán és õszintén az igazat kerestük, és korrekt szakmai tájékoztatást kívántunk nyújtani. Hozzáállásunk a jövõben is hasonló lesz, melyben kizárólag a hazai napraforgótermesztés iránti felelõsségvállalásunk, valamint szakmai igényességünk fog vezérelni bennünket.

A 2010-es év problémái, okok és következtetések



A problémák alapja, kiváltó oka a szokatlanul csapadékos és hûvös évjárat volt. Minden egyéb, elsõdlegesen másnak gondolt, vélelmezett probléma is feltétlen erre vezethetõ vissza. A mai köztermesztésben lévõ hibridek és gyomirtó szerek – néhány veterán kivételt leszámítva – ilyen szélsõséges idõjárási körülmények között talán még soha nem voltak használva országnyi, nagyüzemi keretek között.



A jól bevált és megbízható genetikák, és növényvédelmi technológiák számos esetben sajnos nem az eddig megtapasztalt viselkedést és eredményt nyújtották országrészektõl függõen. Mindezt tetézte, hogy a válaszreakciók komplex folyamatokká váltak, melyekkel eleddig, s esetlegesen csak külön-külön találkozhattunk, így nehezebb volt a szakmai következtetéseket azonnal megállapítani. A következõkben röviden elemezzük az általunk vizsgált problémákat.

- Káros, komplex herbicidhatások

Országszerte különbözõ mértékben, de találkoztunk elsõre megmagyarázhatatlan hasonló tünetegyüttesekkel különbözõ genotípusú napraforgóállományokban. Ezek most már nagy bizonyossággal megállapíthatóan a káros herbicidhatások szélsõséges évjárattal összekapcsolható komplex következményei voltak. A kifejezõdés foka az alkalmazott gyomirtási technológia, valamint konkrétan meghatározható környezeti tényezõk (talaj szervesanyag tartalma, bemosócsapadék mennyisége, topográfiai heterogenitás) függvényében változott. A tünetek a következõk voltak: korai csírapusztulás; jól ismert és tipikus fitotoxikus tünetek korai fenológiai fázisban; egyenetlen, fejletlen állományok késõi fenológiában; felsõ elágazások; abnormális morfológiai fejlõdések. A kifejezõdés mértéke az alapgyomirtáson felül az állományban is gyomirtott területeken – az alkalmazott alapgyomirtó szer és a korábban felsorolt környezeti tényezõk függvényében – fokozódott, melynek oka elsõsorban az alapgyomirtó szer által okozott tökéletlen enzimatikus mûködésnek róható fel. A probléma feltárása után az alábbi következtetést fogalmaztuk meg az állományban imidazolinon hatóanyaggal gyomirtható termesztéstechnológiával kapcsolatosan:

- Negatív növényélettani válaszreakciók

A szélsõséges évjárat, a hûvös és extrém csapadékos tavasz természetesen nem csak az alkalmazott technológiákban, hanem magában a napraforgóban, mint növényi szervezetben, is válaszreakciókat indított el. A reakciók természetesen ebben az esetben is komplexen indukálódtak, és különbözõ kifejezõdési mértékben jelentkeztek a környezeti feltételektõl és az alkalmazott gyomirtási technológiától függõen. A tünetek a gyenge gyökérképzõdéssel indultak, és a hormonháztartás felborulásának következményeként ismert növényélettani válaszreakciókkal zárultak (alvó, /hónalji/ rügyek aktiválódása, felsõ elágazódások). Leglátványosabban a felsõ elágazódások voltak megfigyelhetõek, melyek vagy tisztán környezeti stressz következményeként (víznyomás és/vagy hidegstressz), vagy kizárólag a már tárgyalt fitotox tünetként, vagy pedig a kettõ komplex hatásaként jelentkeztek. Korábbi évek tapasztalatai alapján, valamint az idei állami regisztrációs kísérletek konkrét eredményei alapján – ahol szintén voltak elágazódások – azonban kijelenthetõ, hogy a Syngenta hibridek vonatkozásában a tisztán környezeti stressz okozta elágazódás nem jár termésdepresszióval, feltéve, ha ezen környezeti stressz nem extrém, pl. a napraforgó vízben áll.

- Peronoszpóra fertõzések, új patotípus a láthatáron

A szélsõséges évjáratnak kórtani következményei is voltak, melyek közül talán legérdekesebb a megszaporodott peronoszpóra fertõzések ténye. Elsõsorban az ország keleti régiójában volt megfigyelhetõ, hogy a táblák forgójában a közelmúltban nem látott mennyiségû primer fertõzési tüneteket mutató egyedek jelentek meg. Néhány esetben a táblán belül is komoly fertõzési mértékeket tapasztaltunk, mely mindenképpen magyarázatra szorult. Elsõ körben saját belsõ genetikai kontrollvizsgálatokat végeztünk, amibõl kiderült, hogy a konkrét vetõmagtételek a szabványoknak megfelelõen hordozzák a Magyarországon hivatalosan elismert 5 patotípussal szembeni rezisztenciát: 100 (1); 330 (9), 700 (3), 710 (8), és 730 (4) (Virányi és Gulya 1995, Virányi és Walcz 2000). Következésképpen a fertõzött területekrõl származó mintákból rassz azonosítást indítottunk el, melynek eredményeként, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy ezek a minták egy Magyarországon hivatalosan még nem detektált patotípust (704) tartalmaztak.



A problémát az adja, hogy a jelenleg köztermesztésben lévõ hibridekben alkalmazott rezisztenciagén nem ad védettséget ezen újként megtalált patotípus ellen. Az INRA (Francia Nemzeti Mezõgazdasági Kutató Intézet) által azonban ez a patotípus már ismert.



Az intézet kötelezi a nemesítõ cégeket Franciaországban az új rezisztenciával rendelkezõ hibridek kialakítására. Ennek köszönhetõen ezen új patotípussal szembeni rezisztenciát hordozó gén be lett építve néhány meghatározó Syngenta hibridbe. Többek között az NK Brionak is létezik új peronoszpóra- rezisztens változata NK Oktava néven, mely Franciaországban a peronoszpórával erõsebben fertõzött részeken már néhány éve köztermesztésben van. 2011-ben lehetõségünk van korlátozott mennyiségben ugyan, de ezzel a hibriddel megoldást nyújtani azon napraforgótermelõknek, akik érintve vannak, illetve lehetnek ebben a problémában.

Az elõzõekben tárgyalt mindhárom probléma kialakulásában a talajon, illetve annak bizonyos rétegeiben feleslegesen felgyülemlett víznek komoly szerepe volt, amibõl végkövetkeztetésként azt az általános érvényû szabályt kell megfogalmazzuk, miszerint a lehetõ legtöbbet meg kell tenni a talaj tökéletes fizikai állapotának, és a talajban történõ szabad vízmozgás elérése és fenntartása érdekében! Természetesen az optimális állapot csak akkor tartható fenn, ha a mezõgazdasági felszíni vízelvezetõ rendszerek is tökéletesen mûködnek, ami sajnos a jelen kialakult állapot alapján egyáltalán nem kijelenthetõ.

Napraforgóhibridek

- Generatív tulajdonságok és adaptáció (ökológiai és termesztési)

Talán ez az a két legfontosabb pillére a Syngenta napraforgó genetikának, amely a siker mögött áll. A gyakorlatra lefordítva ez magas terméspotenciált, és kiváló termeszthetõséget jelent a hazai környezeti feltételek és meglévõ termelési gyakorlat mellett, mely tulajdonságokat a termelõ komplexen vizsgál, és egyszerûen csak a „legjobbat” választja. Az egyszerûen megfogalmazható kritérium mögött azonban egymással szorosan összefüggõ összetett folyamatok mûködnek, melyek koordinálása komoly nemesítõi feladat, és melyben a végcél egy adott környezetben kiválóan adaptálható, produktív genetika létrehozása.



A Syngenta Seeds jelenlegi napraforgó portfóliója, a hagyományos gyomirtású, a poszt gyomirtású (imidazolinon) és a magas olajsavas szegmensben is szinte tökéletesen lefedi az elvárásokat a honi környezeti feltételek mellett. A Syngenta napraforgóhibridek a köztermesztésben való meghatározó jelenlétük következtében versenyzõ termelõi igényeket indukálnak, valamint meghatározó szerepük van továbbá az állami regisztrációs folyamatban is a magas követelményrendszer felállításában.

- Magas és stabil terméspotenciál, olajtartalom

A Syngenta hibridek elsõszámú ismérve a kiemelkedõen magas, stabil terméspotenciál, valamint olajtartalom, melyet leghitelesebben egy független kísérleti rendszer tud igazolni. Szerencsés helyzetben vagyunk e tekintetben, mivel a napraforgó állami regisztrációs kísérletekben szinte az összes köztermesztésben lévõ Syngenta hibrid standardként, illetve kontrollként szerepel a különbözõ kísérleti csoportokban. A standardok kijelölése az MGSZH részérõl hivatalosan történik, melyeknek feladata a hazai regisztrációs termésküszöb meghatározása. Tehát csak azon új hibridek kapják meg az állami regisztrációs minõsítést, amelyek a standard hibridek termésszintjét elérik, illetve meghaladják több év távlatában. Éppen ezért standard hibridként olyan hibridek alkalmazhatóak, amelyek egyrészt a legmagasabb terméspotenciállal rendelkeznek, másrészt pedig a köztermesztésben meghatározóak. Tehát önmagában már a standard hibridként való szereplés kitüntetett szerepet kölcsönöz az adott hibridnek, másrészt pedig kiváló lehetõséget nyújt számunkra az új versenytársakkal történõ folyamatos megmérettetésben. A standardként való szereplés legfontosabb olvasata pedig talán az, hogy a független és hivatalos eredmények transzparenssé, átláthatóvá teszi hibridjeinket a köztermesztés számára, még hitelesebbé téve azokat. Természetesen a versenytársak részérõl is vannak kijelölt standard hibridek a különbözõ kísérleti csoportokban, melyek szintén hasonló kitüntetett szereppel rendelkeznek.

Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy hibridjeink nem csak egy-egy évben érnek el kimagasló eredményt, hanem évrõl évre folyamatosan ez elsõ helyen szerepelnek kimagasló stabilitást mutatva országosan 10–12 kísérleti hely átlagában. 2010-ben is a jelenlegi 8 köztermesztésben lévõ napraforgó fajtánk közül 6 csoportelsõként végzett: NK Kondi; NK Brio; NK Neoma; NK Sinfoni; NK Ferti, Tutti. (1. táblázat).

A kisparcellás abszolút eredmények természetesen nem tükrözik a szántóföldi terméseket, arra viszont tökéletes választ nyújtanak, hogy egy adott évjáratban milyen környezeti hatások érvényesültek a különbözõ hibridekben relatív összehasonlításban.

- Kiváló termeszthetõség, átfogó betegség ellenállóság, fajtaadaptáció

A kísérletek által igazolt terméspotenciálok összetett mutatószámok, melyek komplexen adnak információt egy adott fajta termeszthetõségére és potenciáljára. A kontrollált technológiai keretek között kivitelezett kísérletek összehasonlítva a nagyüzemi szántóföldi technológiával –az idõjárási és környezeti tényezõk vonatkozásában – teljesen megegyeznek, ezért a termõképesség agrotechnikai hiba nélkül ugyan, de az évjárati sajátosságoknak megfelelõen nyilvánul meg.



Az egyes hibridek által elért terméseredmények tehát nem csak a genetikai potenciálokra adnak információt, hanem azon felül a termeszthetõség, tenyészidõ, betegség ellenállóság stb. komplex eredõjét mutatják. Egy-egy ponton természetesen lehet hiányossága egy fajtának, de az adott évben elért terméseredménye valószínûen tökéletesen tükrözi ezen hiányosság gazdasági értékére gyakorolt átlagos hatását. Éppen ezért fontos a hosszú távú vizsgálat, hiszen a különbözõ évjáratok különbözõ stresszt (2009 – szárazság, 2010 – hideg és víz okozta stressz) és betegségeket (2008 – Sclerotinia; 2009 – Macrophomina, Alternaria, Phoma; 2010 – Alternaria, Diaporthe, Sclerotinia) jelenthetnek. Fontos tehát kiemelnünk, hogy a Syngenta hibridek folyamatosan stabil és magas termõképességgel rendelkeznek, amelyek egyértelmûen jelzik, és bizonyítják kiváló hazai adaptációs képességüket, termeszthetõségüket.



Fajtaválasztásunkkor azonban a terméspotenciál mellett, mint egyik legfontosabb döntési kritérium mellett, feltétlenül mérlegelnünk kell a területünkön elõfordulható negatív környezeti feltételeket is (2. táblázat), melyek befolyásolhatják fajtaválasztásunkat.

Kovács Attila • termékfejlesztõ mérnök, olajos növények



Bíró János • termékfejlesztési és marketing vezetõ