MENÜ

Mezõgazdasági területek erdõsítése Európai Uniós támogatással

Oldalszám:
Pápai Tamás 2014.02.07.

 

Az utóbbi évtizedekben az egész világon megnõtt az erdõk társadalmi jelentõsége. Magyarország erdészei már múlt század eleje óta tudatosan törekedtek az erdõvel szemben felmerült társadalmi igények kielégítésére. Nagy változást jelentett az Európai Unióhoz való csatlakozásunk.

Az erdõvel kapcsolatos szakmapolitikai célokat az EU Erdészet Cselekvési Terve, nálunk a Nemzeti Erdõprogram fogalmazza meg, melynek célkitûzéseit a 1110/2004. (X. 27.) Korm.határozat melléklete tartalmazza. A Nemzeti Erdõprogram két fontos eszköze az erdõvel kapcsolatos gazdálkodási tevékenységek jogszabályi irányítása, valamint az ösztönzõ jelleggel mûködõ támogatási rendszer mûködtetése. Az erdészeti támogatási rendszert is alapjaiban megváltoztatta hazánk uniós csatlakozása.

A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) keretében indult a mezõgazdasági területek erdõsítése támogatási program, 2004–2007-ig. Hazai jogszabályi háttere: 132/2004. (IX. 11.) FVM rendelet, az Európai Unió által társfinanszírozott mezõgazdasági területek erdõsítéséhez nyújtott támogatás igénybevételének részletes szabályairól.

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban ismét meghirdették, de már az Európai Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozzák a mezõgazdasági földterületek erdõsítését. Hazai jogszabályi háttere: 88/2007. (VIII. 17.) FVM rendelet, az EMVA-ból a mezõgazdasági területek erdõsítéséhez nyújtandó támogatás igénybevételének részletes szabályairól. (ÚMVP II. tengely)

A bevezetõ és a jogszabályi háttér után elmondanám tapasztalataimat az erdõtelepítésekkel kapcsolatban. Az erdõtelepítõk köre meglehetõsen vegyes képet mutat, közös vonásuk az erdõ iránti vonzódás. A telepítés helye is vegyes képet mutat, szántó és felhagyott gyümölcsös, zártkert egyaránt elõfordul. Nagyon érdekes kérdés, hogy milyen minõségû földeken folyik az erdõtelepítés. Általában azt mondhatjuk, hogy mezõgazdasági termelésre kevésbé alkalmas, gyenge termõképességû területeken kell elsõsorban erdõt ültetnünk. Mi, erdészek úgy véljük, hogy gyenge termõhelyen az erdõ is gyenge, esetleg közepes növekedésû lesz. A termõföldet az aranykorona-értékkel jellemezzük, ezt nézve, van olyan erdõsítõm, aki hektáronkénti 35 AK-ás, tehát nagyon jó földeken létesített erdõt, de természetesen a gyengébb területek is elõfordulnak. A terület nagysága is változó, a 1,5 ha-tól a 13 ha-ig terjed az erdõrészletek nagysága. A fafajmegválasztás terén több szempont, érdek ütközik.

Az erdõtelepítõ elképzelése sokszor nem egyezik a termõhely által meghatározott, ültethetõ fafajokkal. Általános a gyorsan növõ fafajok választása, de sokan vannak, akiket, nagyon helyesen, nem ez a szempont vezérel. Egy másik elképzelés: olyan fafajt választani, amelyik után a legnagyobb támogatás kapható. A vágyaknak határt szabnak a szakmai szempontok, minden erdõsítési terv részletes termõhely feltáráson alapul.

A szóba jöhetõ fafajok között válogat a természetvédelmi hatóság, védett és NATURA 2000-es területen idegenhonos fafaj nem ültethetõ, pl. a Szigetköz erdészeti tájrészletben az akác ültetése nem is támogatható. A 88/2007. (VIII. 17.) FVM rendelet részletesen, több oldalas mellékletben szabályozza ezt a kérdést, olyannyira, hogy elfogadott erdõtelepítési terv birtokában, a 2006-ban ültetett akácos még részesült támogatásban, a másik fele, mely egy évvel késõbb került ültetésre, már nem.

Az õshonosság kérdése a klímaváltozás, nevezetesen a globális felmelegedés tükrében, szerintem, revízióra szorul. A dogmatikus gondolkodást fel kell, hogy váltsa a rugalmas, az aktuális viszonyokhoz való és illõ helyzetértékelés. Gondoljuk el, milyen lenne az Alföld akác nélkül? Egy másik fontos kérdés az elegyesség kérdése. Sok erdõtelepítõ nem érti, miért fontos az elegyes állomány létrehozása, csak felesleges költségnek tekintik az elegy fafajok ültetését. Türelmesen el kell magyaráznia az erdész szakembernek ennek jelentõségét.

Az ültetés után következik az erdõsítés ápolása. Valóban, nagyon költséges, de megtérülõ munka, melyet sok erdõsítõ szeret mellõzni. Szakszerû és gondos ápolás mellett csökken az erdõsítés átfutási ideje, hamarabb be lehet fejezni, ua. a pótlási kötelezettség is jelentõsen mérséklõdik, vagy elmarad, ezt kell az erdõtelepítõvel megértetni, a jogosult erdészeti szakszemélyzetnek nem csak a közvetlen szakmai irányítás a feladata, hanem a szemléletmódosítás. A rendeletek az erdõsítések támogatásáról szólnak, nem teljes körû költségtérítésrõl, az így kapott pénzt érdemes az erdõsítésekbe visszaforgatni, nem nyugdíj-kiegészítésként kezelni, vagy számlák kifizetésére fordítani, ezt is hangsúlyozni kell az erdõtelepítõ felé. A normatív támogatás mértéke a 11/2010. (VIII. 30.) VM rendelet alapján viszont újból növekedett, ez talán meghozza az erdõtelepítési kedvet, mely az utóbbi években erõsen visszaesett. Köszönhetõ ez több intézkedésnek is, a kifizetési kérelmeket 2009-tõl csak elektronikus úton lehet benyújtani, ez még a falugazdászoknak is több órás, esetenként több napos procedúrát okozott. A kifizetési kérelemhez kell az erdõsített terület töréspontjainak EOV koordinátái, mérési jegyzõkönyvvel, volt olyan erdõsítõm, akinek 1,4 ha-os erdõsítés mellett 140 ezer forintjába került.

A másik igen nagy gond a kifizetések elhúzódása, az ügyintézés lassúsága. Egyik erdõtelepítõm a tavalyi járandóságát idén szeptemberben kapta meg, egy másiknak majd egy évébe került a kötelezettség-átvállalási kérelmének elintézése.

Az FVM és a MEGOSZ 2009. decemberében megállapodtak, miszerint az erdõtelepítõk 2010. január 31-ig a pénzükhöz jutnak. Mint a fentiekben olvashatjuk, nem igazán sikerült ezt a határidõt tartani. A legújabb közlés szerint a 2010-es kifizetések teljesítését 2011. elsõ negyedévében végrehajtják, de az elsõ félév végéig mindenképpen.

Ezen problémák ellenére is, remélve, hogy rendezõdnek közös dolgaink, azt tudom mondani, aki fát ültet, bízik a jövõben!

Pápai Tamás