A kukorica fajtaválasztás szabályai és lehetõségei

A termesztési és agrotechnikai kutatások máig visszaigazolják Gyõrffy Béla akadémikus kimutatását, miszerint a kukoricatermesztés eredményességét jelentõsen befolyásolja a termesztési környezet (40%) és az alkalmazott agrotechnika (30%) mellett a termesztésre kiválasztott hibridek genetikai értéke is (30%). Nem mindegy tehát, hogy gazdaságunkba milyen hibrideket, s azokból mennyit termelünk, s hogy hogyan építjük fel a lehetõ legjobb fajtaválaszték kialakításához stratégiánkat.

1. Rövid történeti áttekintés



A magyar kukoricatermesztés fõbb mozzanatait dióhéjban áttekintve elmondhatjuk, hogy története egy igazi sikertörténet, mely már a múlt században kezdõdött, és máig is tart. Csakhogy a legfontosabb mérföldköveket kiemeljem: Pap Endre nevéhez fûzõdik az elsõ hibridkukorica kinemesítése Európában az 1950-es években, és így történhetett, hogy mi voltunk az elsõ európai ország, ahol a hibridkukorica-termesztés elsõként elterjedt a nagy európai országokat is megelõzve. Az 1970-es években a hazai kutató- intézetekben is felélénkültek, szinte szárnyakat kaptak a nemesítési és az agrotechnikai kutatások, melyek az akkor szervezõdõ Iparszerû Termelési Rendszerekkel (IKR, KITE, KSZE, GITR, BKR) karöltve – és természetesen a beáramló külföldi fajták és gépek alkalmazásával együtt, addig hihetetlen magasságokba repítették a magyar kukoricatermesztést. Ki ne emlékezne arra, hogy akkortájt – az 1975–1985-ös években – Magyarország csodájára jártak a fejlett európai és a világ más tájairól is! A genetikai haladás az USA-után másodikként a legnagyobb Magyarországon volt évi 156 kg/ha növekedéssel.

A fajtaválaszték már abban az idõben nagyon gazdag volt, ami az elkövetkezõ években csak tovább növekedett, és felöleli Európa és a világ összes nagy nemesítõ házainak kínálatát. A szakirodalomban és a médiában nyomon követhetõ siker és a nagy lehetõségek ide vonzották a világ élenjáró nemesítõ és vetõmag-forgalmazó vállalatait, akik mind bíztak a növekvõ értékesítési lehetõségekben. A 80-as évek közepére a Pioneer piacvezetõ lett Magyarországon, agresszív növekedésével néhány év alatt 90–92%-os piaci részesedést ért el, leszorítva a hazai nemesítõ intézetek hibridjeit. Ezután azonban más, jelentõs külföldi cégek is bejelentkeztek a hazai regisztrációs kísérletekbe és fokozatosan a termelésbe is, így a fajtakínálat sokkal választékosabb, sokszínûbb, kiegyenlítettebb lett. Mára a Pioneer mellett már fej-fej mellett ott van a Dekalb piaci részesedésben, majd kisebb volumenben, de még jelentõs részesedéssel a Syngenta, a KWS, a Limagrain, az RAGT, Maisadour – csakhogy a legjelentõsebbeket említsem. Ebbõl a versenybõl a magyar kukoricatermelõk profitálhatnak a legjobban, hisz a nagyobb kínálat minõségben és árban csakis a termelõk nagyobb eredményjavító lehetõségeit szolgálja. Napjainkra az állami fajtavizsgálat módja, módszerei is többé-kevésbé módosultak. A fajtajelöltek már akár 2 év után is állami elismerésben részesülhetnek – a korábbi 3 év helyett – ha teljesítményben és a legfontosabb értékmérõkben meghaladják a standardokat. A fajtajelöltek száma rendkívül nagy, 300–400 körül alakul évrõl évre, ami az állami elismerések várható növekedését is valószínûsíti.

A fajtaértékelés, -kiválasztás szempontjai



A fajtakiválasztás szempontjai az elmúlt években nem alapjaiban változtak, de a súlypontok eltolódtak. Természetesen továbbra is érvényes a termés, a gyors vízleadás, a jó szárszilárdság, a betegség-ellenállóság fontossága, de az elmúlt néhány év idõjárási anomáliái ráirányították a figyelmet a termés stabilitására, melynek fontos faktora a szárazságtûrés és az alkalmazkodóképesség – beleértve pl. a 2010-es csapadékos és átlagosnál hûvösebb viszonyokhoz való alkalmazkodást is. Az utóbbi néhány évben tapasztalt termésingadozások nyomán megfigyelhetõ a szárazságtûrés és egyéb, a termésbiztonságot befolyásoló agronómiai tulajdonságok (korai virágzás, tõszám-kiegyenlítõ, vetésidõ kiegyenlítõ képesség, aszálytûrés) felértékelõdése a nemesítésben és a fajtakiválasztásban egyaránt.

Fentiekre tekintettel el kell ismernünk, hogy a megfelelõ fajtaszerkezet és fajtakiválasztás feladata korántsem egyszerû, hisz a döntéshozónak:

1. Tisztában kell lennie a jelenlegi fajtakínálat értékeivel! Ez önmagában is komoly naprakészséget és tájékozottságot igényel, hisz a forgalomban lévõ 300-400 kereskedelmi hibrid tulajdonságait objektíven értékelni szinte lehetetlenség, de ha csak a legkeresettebb 30–50 hibridre koncentrálunk, az is folyamatos tájékozódással és tanulással érhetõ el. (Csak javasolni tudom, hogy vegyenek részt annyi fajtabemutatón, amenynyin csak tudnak, tanulmányozzák át a nemesítõházak brossúráit, fajtaleírásait, ajánlatait, vegyék komolyan az MgSZH, és a Magyar Kukorica Klub eredményeit, és aki csak teheti, állítsa kísérletbe a legújabb, legjobbnak kikiáltott fajtákat!

2. Világosan meg kell fogalmazni termesztési céljait, konkrétan:



a. Milyen célra kíván termeszteni (szemes, siló, egyéb ipari), hisz ez már eleve eltérõ elvárásokhoz köthetõ szûrést jelent (minõség, tenyészidõ).



b. Milyen termesztési színvonalon – Ismerni kell a hibridek agrotechnikai igényeit, igényességét, vagy éppen igénytelenségét, hogy az input-lehetõségekhez a legjobban illeszthetõ hibrideket válasszuk.



c. Van-e saját szárítója – ez azért lényeges, mert pl. egy, a 2010-eshez hasonló csapadékos évjáratban a szárítás szervezése és költsége más megítélés alá esik, ha bérszárítást igényel.



d. Kíván-e szerzõdést kötni a termelés-finanszírozás és terményértékesítés céljából.

Ez azért fontos, mert ebben az esetben kisebb lehet a választási szabadság, nagyobb szerepe lesz a termesztés biztonságának.

3. Az üzemi fajtaválasztásnál felmerülõ szakmai szempontok:



a. Az üzemi terület hõszolgáltató képessége.

Ez azért fontos, hogy a lehetõ legoptimálisabb érésidõ-szerkezetet tudjuk kialakítani, és lehetõség szerint maximálisan ki tudjuk használni a hosszabb tenyészidejû hibridek általában nagyobb genetikai termõképességét. Tudjuk, hogy a kukorica aktív életmûködéséhez legalább 10C°-os átlaghõmérsékletre van szükség. Még a 70-es években a Láng István akadémikus vezetésével mûködõ kutatócsoport elkészítette Magyarország tájainak hõmennyiség szerinti besorolását, de ugyanígy a nagy integrátorok is saját berkeikben kialakították a kukoricatermesztés hõkörzeteit. Természetesen az alap mindenütt a sokéves hõmérsékleti adatok alapján kiszámított effektív hõösszegek kumulálása volt. Ez a hõösszeg az április elejétõl az elsõ fagyok fellépéséig számítható napok hõösszegeit tartalmazza. A többféle megközelítés általánosítható eredménye az, hogy a Magyarországon sikerrel termeszthetõ hibridek 950–1450 (1500) Heat Unit = hõegységet igényelnek.



A legrövidebb tenyészidejûeket (FAO200–250) a legkevesebb effektív hõegységet szolgáltató területekre (az ­ország ny-i, észak-ny-i tájegységei tartoznak ide), míg a leghosszabb tenyészidejûeket, azaz a legnagyobb hõösszeg-igényûeket (FAO 500–) a déli terüle-­tekre ajánljuk biztonsággal. (Baranya, Békés, Csongrád). A tenyészidõ szerinti fajtaszerkezet kialakításánál azt vegyük figyelembe, hogy munkaszervezési és termésbiztonsági okokból mindenképpen legalább 2, de inkább 3 érésidõ szegmensbõl kell a hibrideket kiválasztanunk.





b. A legnagyobb arányt – kb. 60%-ot a terület hõszolgálató képességével összhangban álló hibridek tegyék ki, de vessünk legalább egy, (40%-nyi), de inkább két (20–20%-nyi részesedéssel) korábbi szegmensbõl is – a termõterület méretétõl függõen. Ezzel egyrész széthúzhatjuk a betakarítási szezont, de kisebb lesz a szárítási költségünk, és biztonságosabb lesz a termésünk is (arra az esetre, ha a késõiek beérését hátráltató viszonyok (pl. leszáradást gátló sok csapadék, hûvös idõ, váratlanul korai fagyok) lépnének fel. Az érésidõ-arányok kialakításánál gondolnunk kell a tervezett vetésforgóra, mert ha kukorica után õszi kalászosok következnek, akkor mindenképpen növelnünk kell az igen koraiak részarányát. Hazánkban a legnagyobb vetésterületen a nagy termõképességû, biztonsággal beérõ, kisebb szárítási költséget igénylõ korai és középérésû – FAO 300–400 érésû hibridek a legkeresettebbek, évet óta ez a 2 éréscsoport alkotja a vetésszerkezet 60-70%-át. Közülük nem egy termõképességben is versenyre kel a hosszabb tenyészidejû hibridekkel, nem is beszélve az alacsonyabb szemnedvességbõl fakadó kisebb termelési (szárítási) költségrõl. Egyszerû számítással bebizonyítható, hogy az adott piaci árakon számolva mennyi plusz bevételt jelent 100–200, akár 500 kg/ha terméstöbblet, és mennyi plusz költséget 2–3, de akár 0,5–1%-nyi szemnedvesség különbség.





c. Egy éréscsoporton belül is legalább két különbözõ genotípusú hibridet vessünk! Ez azért fontos, mert minden genotípusnak megvannak a csak rá jellemzõ tulajdonságai: pl. egyik erõsebb a korai fejlõdési erélyben, a másiknak jobb a szára – jobban bírja a túlérést! – egyik korábban, a másik késõbben virágzik, egyiknél nagyobb a proterandria (a hím- és a nõvirágzás idõbeni elcsúszása, ami nehezíti a jó megtermékenyülést!), egyik lassabban vagy késõbb, míg a másik gyorsabban és korábban adja le a vizet. Egyik hibrid kifejezetten érzékeny a környezeti feltételekre, míg a másik kiváló stressztûréssel – aszály-, hõtûréssel rendelkezik. S bár a kukorica a nagy szántóföldi növények közül a legegészségesebb, mégis elõfordulhatnak epidémiaszerûen fellépõ betegségek, melyek jelentõs károkat okozhatnak a termésben. Ha több fajtát választunk, akkor több lábon is állunk, már ami a termésbiztonságra való törekvésünket illeti, és jelentõsen csökkentjük a termesztés sikerességének kockázatát. Egynek válasszuk az ismereteink szerinti legnagyobb termõképességû, vagy céljainknak legmegfelelõbb hibridet, de másodikként mindig szerepeljen egy „kockázatkezelõ” hibrid, mely talán kedvezõ viszonyok között nem a legjobb, de stressztûrõ képessége, alkalmazkodóképessége révén kedvezõtlen – pl. aszályos-évjáratban életet menthet!





d. Soha ne a vetõmag ára vezéreljen bennünket a választásnál! Évek óta a vetõmagköltség a technológiai elemek közül a legkisebb hányadú költség. A különbözõ nemesítõházak vetõmagjai, vagy az új és a régi generációs hibridek vetõmag árbeli különbsége alig néhány ezer, maximum 10–15 ezer Ft. A hibridek teljesítménybeli különbsége akár termésben, akár szemnedvesség-tartalomban, vagy minõségben, agronómiai elõnyökben ennek az értéknek a többszöröse. Aki a vetõmagon spórol, az csak közelre lát, aki a hibridek értékei alapján dönt, az a végén fog igazán „aratni”!





e. Merjünk újítani! Sok esetben halljuk, hogy a magyar termelõk nem elég bátrak és rugalmasak, és hosszú idõn át ragaszkodnak a náluk egyszer jól bevált hibridhez. Ugyanakkor az USA-ban, a legnagyobb és legsikeresebb kukoricatermesztõ államban a Farmerek szívfájdalom nélkül akár 2-3 évente lecserélik a teljes fajtaszortimentjüket. Úgy gondolom, hogy hazánkban a 6–8 éves életciklusok lennének ideálisak, mert 2-3 év elegendõ a hibrid stabilitásának megismeréséhez és ezzel a hibrid elterjesztéséhez, 2-3 éven át betölthetné a csúcspozíciót, 2-3 év alatt pedig területét fokozatosan csökkentve ki lehetne vezetni a piacról, helyet adva az újabb hibrideknek. Az innovációs hajlam bizalmi ügy, ami azt jelenti, hogy a termesztõknek bízniuk kell a nemesítés, a fejlesztés erejében. Minden nemesítõ- és vetõmagforgalmazó vállalat igyekszik a tõle telhetõ legnagyobb affinitással nemesíteni, kutatni, fejleszteni, hogy versenyben maradhasson.



A legnagyobbak éves hasznuknak akár 20%-át is visszaforgatják a kutatásba, hogy az eddieknél még értékesebb hibrideket állítsanak elõ. Kiterjedt kísérleti hálózataikban – több tízezer kis- és nagyparcellán vizsgálják új termékeiket, hogy megbízható mennyiségû információval rendelkezzenek már a bevezetés elõtt. Meg kell adni a bizalmat ezeknek az új termékeknek, hisz vizsgálataink szerint az újonnan minõsített/bevezetett hibridek jelentõs és bizonyítható gazdasági elõnyöket hordoznak! Természetesen nem árt az óvatosság! Elõször csak kipróbálás szintjén vizsgáljuk ki az új termékeket! Erre az ún. SBS (Side by side, azaz egymás mellé elvetett parcellák) a legalkalmasabbak. Ha az eredmények meggyõzõk, akkor viszont a jövõ évben már bátran válasszuk az új hibridet. A reprezentativ felmérések is igazolják, hogy a gazdák körében a fajtaértékelés elsõszámú és legbefolyásosabb forrása a saját tapasztalat. Üdvözlendõ gyakorlat, hogy egyre többen – kistermelõk és nagyvállalkozások egyaránt – élnek a kísérletezés lehetõségével. Igaz, a kísérleti munka nagyobb odafigyelést és több idõt kíván, de ez a többletráfordítás bõségesen megtérül az elsõ kézbõl kapott információkkal.

A fentiekben leírtakból következik, hogy egy üzem kukorica fajtaszerkezetének kialakítása valóban egy összetett, és sok szempontot figyelembe vevõ, felelõsségteljes szakmai feladat. Százezrek, nagyobb gazdaságban milliók múlnak azon, hogy mennyire voltunk objektívek, tájékozottak, és körültekintõk. Készüljünk hát fel rá a téli „pihentetõ, feltöltõdõ” hetekben-hónapokban, hisz jól tudjuk, hogy sikerünk jelentõs része már a vetésre készüléssel és a vetéssel eldõl!

Dr. Kiss Erzsébet