Lehetõségek a földhasználat fenntarthatóságára

A mezõgazdaság fenntartható fejlõdése megõrzi a talaj, az élõvizek, a növény- és állatvilág genetikai erõforrásait, megakadályozza az emberi környezet leromlását és technológiai szempontból megfelelõ, gazdaságilag hatékony, társadalmi szempontból pedig elfogadható fejlõdést eredményez.

A több helyszínen megtartott szakértõi viták során a következõ elvek kristályosodtak ki a magyar agrárgazdaság fenntartható fejlõdésével kapcsolatosan: legyen környezetkímélõ, erõforrás takarékos, egészségmegõrzõ, tegye érdekeltté a gazdálkodók jelen és jövõ generációit a folyamatos termelésben. Vagyis: a fenntartható agrárgazdaság lényege olyan termelés, amelyet a természeti erõforrások regenerálhatósága, az emberi egészségmegõrzés követelményei és a környezetterhelés korlátoz, amely egyúttal megteremti az agrárgazdaság résztvevõinek érdekeltségét a társadalom és a gazdaság igényeinek kielégítésében.

A talaj – növény – klíma rendszerben (amely a termõhelyi potenciál és a termõhelyi produktivitás helyszíne) a földhasználat kérdésének mindenképpen prioritása van, a fenntartható mezõgazdaság attributuma. Ebbõl adódóan a földhasználat fontosabb elemeit, ismérveit kiemelten kell kezelni.

A fenntartható földhasználat alapelveit és a technológia lehetõségeit a mellékelt ábra foglalja össze.

A fenntartható földhasználat egyik alapelve a termõhely szerinti földhasználat. Ennek része a precíziós gazdálkodás, amely felvételezi a digitalizált talajtérképek, a légi fotók, hozamtérképek, talajhibák stb. részletes felmérését és ezáltal a precíziós növénytermesztés gyakorlatát. A talajmûvelõ és vetõgépek megválasztását a talaj minõségéhez és a domborzathoz kell igazítani. Az erózió kontroll sok esetben regionális együttmûködést igényel.

A jelenlegi termelési rendszerek általában nagyon egyszerûek, az egész táblát egységként kezelik, ami nem felel meg a térben és idõben való gazdálkodás kritériumainak, vagyis a fenntartható mezõgazdaság fogalmának. A jövõben, részleteiben kell behatolni az adott tábla felületébe, felhasználva a sor-sorköz, ridge mûvelést (bakhátas), a köztes termesztés bármely változatát. Ez feltételezi a sávosan alkalmazott herbicid és mûtrágya elhelyezést, s sormûvelést, speciális sorközmûvelést, szemben az egész felületen történõ mûveléssel és kemikáliák kijuttatásával. A talajokat intenzíven az évnek csak az adott periódusában mûveljük, illetve termesztünk növényt. A betakarítás után a terület kultúrnövénnyel nem borított. Ez esetben a talajt degradációs hatások érik úgy, mint erózió, kimosódás, talajtömörödés stb. A fenntartható talajhasználat fogalomkörébe tartozik ezen idõszakok földmûvelése is (non-crop period).

Ezt az idõszakot kell felhasználni arra (tarlóápolás, tarlómûvelés, ugaroltatás, alternatív növények termesztése), hogy növeljük az agroökoszisztéma diverzifikációját, ezáltal növeljük ennek stabilitását. A kettõs termesztés valamely megoldásának alkalmazásával ökológiailag fontos funkciókat valósíthatunk meg, erózió kontroll, növénykórtani problémák csökkentése, a tápanyagok fixálása és biológiai körforgásuk megvalósítása. A takaró növények növelik a primér biomassza tömegét, elõsegítik a táplálkozási lánc szélesítését és a szervesanyagok minél nagyobb részesedését a tápanyagok körforgásában. A köztes növényeket nemesítéssel vagy a faj megválasztásával úgy kell megválasztani, hogy az összhangban legyen az õt követõ növény igényeivel, szolgáljon gazdanövényül olyan organizmusoknak, amelyek fontosak a növényi betegségek biológiai kontrolljában.

A humusz a talajképzõdés elõfeltétele és a talaj termékenységének záloga. Mennyi szervesanyagot igényel a talaj, mi az az optimálisnak tûnõ felsõ és alsó határ, amit a szervesanyag gazdálkodásnál figyelembe kell venni ökonómiai és ökológiai szempontból? Hazai és nemzetközi tartamkísérletek és nagyszámú üzemi talajvizsgálat alapján ezek a határértékek meghatározhatóak. A határérték alatti talajok szervesanyag gazdálkodását nagyobb körültekintéssel kell kezelni, mint a határérték felettieket. Döntési helyzetben a gazdálkodó ez alapján ítéli meg, hogy a szalmát-szárat a talajba juttatja-e vagy értékesíti. Mindenesetre célszerû a talaj humusztartalmát az alsó és felsõ határérték között tartani, a túlzott C bevitel is környezetterhelõ lehet. A klímaváltozással összefüggésben a humusz, mint állítólagos CO2 befogó ismét elõtérbe került. Már mintegy 30 éve felmerült a kérdés, használjuk a talajainkat, mint CO2 lekötõ. Az atmoszféra CO2 tartalmát a biomassza talajba juttatásával akkumulálni lehet. (Carbon sequestration) Figyelembe véve a talajok humusz mérlegét és a levegõ széndioxid tartalmának csökkentését, továbbá a zöldenergia igény kielégítését kell dönteni a fenntartható talajhasználat során, a talajmûvelés mikéntjérõl, a melléktermékek és a fõtermék hasznosításáról, továbbá a vetésforgó rendszerérõl.

A talaj védelme a különbözõ károsító hatásoktól társadalmi jelentõségû. A termelõk kötelessége a helyes talajhasználati gyakorlattal a talaj védelmében eljárni. Ez szolgálja a talajtermékenység mint természeti erõforrás teljesítõképességét. A talajmûvelés bármely változatánál figyelembe kell venni a klíma és a termõhely specifikumait. A talajtömörödést minden esetben ki kell védeni, a talaj elhordást (erózió) redukálni kell. A cél a talajmûvelésben egy olyan alkotás, amely kedvezõ talajszerkezetet alakít ki a vetõágyban, a termõrétegben, gyökérágyban és kedvezõ feltételeket alakít ki az altalaj irányába történõ átjárhatóság kialakításában. További cél a mechanikai gyomirtás és a növényi maradványok (mulch) kezelése. A talajt konzerváló talajmûvelési rendszerek kérdése még jelenleg is vita tárgyát képezi. Alapvetõen le kell rögzíteni, hogy a talajmûvelés megválasztása a talajt hasznosító management hosszú távú döntése kell, hogy legyen. A különbözõ rendszerek hatása csak hosszú távon értékelhetõ.

A 21. század talajhasználatának olyannak kell lenni, amely magába foglalja a fentiekben említett ökológiai principiumokat, eleget tesz a fenntarthatóság általános alapelvének: legyen profitábilis, erõforrás takarékos, környezetkímélõ és állítson elõ egészséges élelmiszert.

Kismányoky Tamás • egyetemi tanár – PE-GK