Az õszi talajmûvelési idény fontosabb tapasztalatai

Az elmúlt évek szárazabb õszi idõjárása után az esõmentes napok mellett a szárítókapacitás volt a szûk keresztmetszet.

A novemberrel megérkezett a tavasz, ami könnyebbséget hozott a munkákat illetõen. A csapadékos tenyészidõszak következtében a kukorica, a napraforgó szára vonódottabb és a mennyisége is több volt a megszokottnál. Így sok helyütt tapasztalhattunk egyenetlen, rossz minõségû szárzúzást.

A szármaradvány-kezelés jelentõségét a hektáronként visszamaradó több tonna növényi maradvány adja, ami értékes szervesanyag- (humusz) és tápanyag-forrás. A kedvezõ hasznosuláshoz – a biológiai feltáródáshoz – gondos szárkezelés és talajba dolgozás szükséges. Milyen hibák fordulnak elõ a növényi maradványok hasznosítása során?

A lebontási és feltáródási folyamat akkor gyors, ha apró méretû a zúzott növényi maradvány, hiszen ez esetben elég nagy a bontható felület, könnyebben kezdik meg a baktériumok a tevékenységüket. Sajnos még ma is használunk elavult, szárzúzó nélküli vagy kétes minõségû munkát végzõ kukorica adaptereket. Ezek nem képesek homogén mulcs létrehozására. Ekkor tetézi a hibát, ha a „szõrös” tarlót tárcsás bekeverés nélkül szántják. Ilyenkor szinte garantált a kukoricaszár összetorlódása, a kedvezõ minõségû alapmûvelés lehetõsége elvész. Nincs csúnyább látvány, mint a félig leforgatott vagy a kiforgott, összekupacolt kukoricaszár, amibõl az idei õsszel sokat láthattunk.

Az alapmûvelés elõtti bekeverõ jellegû tarlóhántásnak több hasznát is megtapasztalhattuk a szezonban. Gyenge zúzási minõség esetén segít az aprításban, továbbá a felsõ talajréteget fellazítja és egyúttal bekeveri a növényi maradványokat. Így csökken annak a kockázata, hogy a szántással egy mélységbe, a képzõdõ eketalpra forgassuk le az összes biomasszát. Ez ugyanis gyakori hiba, hiszen az eke feladata a felsõ leromlott szerkezetû talaj lefordítása. A keverõ munka kevéssé jellemzõ az ekékre, bár a jobb konstrukciók és kormánylemez kialakítások – optimális, nyirkos állapotot feltételezve – képesek keverni, porhanyítani a talajt. Abban az esetben, ha nagy menynyiségû növényi maradvány egy mélységbe és még rosszabb esetben tömörödött eketalpra fordul alá, biztosra vehetõ, hogy a biológiai lebontó folyamatok lassabban vagy alig mennek végbe. A levegõtlen körülmények ugyanis nem kedveznek a szervesanyag-bontásnak, e helyett penészedik és akár évekre is konzerválódik a mulcs.

A gondos szármaradvány-kezelés és a bekeverés után az alapmûvelést is szakszerûen kell megválasztani és elvégezni.

A megszokottól nagyobb mennyiségû szármaradvány miatt sokan a kalászosok alá is szántottak, majd simítóztak vagy kombinátoroztak. Az elmunkálás és magágykészítés kockázatát a szántott réteg túlzott visszatömörítése jelentette. A forgatásos mellett a tárcsás volt a legnagyobb felületen alkalmazott alapmûvelés. Ennél a változatnál a tárcsatalp-kialakulás veszélye – a nedves talajállapot miatt – általános volt. A kényszerûség vagy szakszerûtlenség miatt eke- vagy tárcsatalppal lerontott talaj termesztési kockázatot jelent a következõ tenyészidõszakban. A körülmények tudatában ezzel kompromisszumot kell kötni, de nem szabad elfelejteni, hogy a talajunk javításra szorul! A következõ alkalmas idõszakban (pl. nyár vagy õsz) lazítsuk meg a mûvelõtalpas, tömörödött talajokat.

A nedves talaj miatt sok helyütt a szántás képe csúnya, szalonnás. A felület nem vagy nehezen omlik meg, ez esetben csak a téli fagyok munkájában bízhatunk. Tavasszal mihamarabbi hatékony, de kímélõ szántáselmunkálásra lesz szükség. Szebb és könnyebben elmunkálható felszínt láthattunk az ekére szerelt elmunkálók nyomán. Váltvaforgató ekék esetén az átfordulós, míg ágyekékhez a fésûs vagy a forgóelemes változatok a legjobb megoldások (kép), amik – sajnos – a gyakorlat által kevéssé ismertek és megbecsültek.

A csapadékos õsz rámutatott a nehézkultivátoros alapmûvelés elõnyeire, amelyek közül a nedves talajon való alkalmazhatóságot emelném ki. A gyakorlat egyre inkább felismeri, hogy a jobb konstrukciók képesek mélyen átlazítani a mûvelt réteget, bekeverni a növényi maradványokat és télbe engedhetõ felszínt alakítanak ki. Az õszi munkacsúcsok idõszakában nem elhanyagolható szempont a szántáshoz képest másfél-kétszeres mûszakteljesítmény.

Bottlik László