A kukorica nemesítése és a változó termesztési feltételek

A világ különbözõ régióiban a kukoricatermesztésre a legkülönbözõbb természeti és ember alakította feltételek alakultak ki. A termesztés világméretû elterjedését a kukorica formagazdagsága, a tulajdonságainak változatossága tette lehetõvé.



A kukoricatermesztés eredményességét a területegységrõl betakarítható termés nagyságával mérjük. A termés adatok jól tükrözik, hogy az adott termõhelyen az idõjárás, a talaj, az agrotechnika és a hibrid, mint a termesztés legfontosabb elemei mennyire tudták biztosítani a terméskialakításhoz a kukorica élettani igényét.



A kukoricatermesztés feltételei egy ugyanazon termõhelyen is gyakorta változnak. Érdekes áttekinteni, hogy Magyarországon a hibridkukorica bevezetésének több, mint ötven éve alatt milyen jelentõs mértékû változások történtek a kukoricatermesztésben, és mit kellett a hibridek tulajdonságain változtatni ahhoz, hogy a technológia és a fajtatulajdonságok harmóniája jól szolgálja a termesztést.

Az utóbbi ötven év kukoricatermesztésének egyes idõszakai



Az elmúlt fél évszázad a kukoricanemesítésben és -termesztésben bõvelkedik változásokban, nemcsak azért, mert jelentõs társadalmi és gazdasági átrendezõdések történtek, hanem mert az idõjárási feltételek is rapszodikusan alakultak. A kukoricatermesztés szempontjából nézve ezt az ötven évet a következõ idõszakokra oszthatjuk. 

- A fajtaváltás



A kukorica kapás növény, vetése, betakarítása elsõsorban kézi erõvel történt. Minden tájegységnek megvolt a maga nemesített fajtája, amelyek jellemzõen szép, nagy csöveket teremtek. A gazdák a legszebb csövekbõl válogattak vetõmagnak valót. A hibridek bevezetésének idõpontja az ötvenes évek második fele. A hibridek jelentõs terméstöbbletének köszönhetõen a nemesített kukorica fajták lecserélése szinte pár év alatt megtörtént.

- A termelési rendszerek megalapítása



Korszerû állattenyésztés korszerû növénytermesztést igényelt. A kukorica, mint abrak- és tömegtakarmány, terméseredményeinek növelése alapvetõ feladattá vált. A terméseredmények növelése érdekében megvalósult az iparszerû technológia bevezetése. A kézi törés helyett a szemes betakarítás és szárítás a technológia fõ elemeivé váltak.



A termelési rendszerek olyan adatbázist hoztak létre, amelyben a technológia minden lényeges elemét táblasorosan, külön és egymással összefüggésben is értékelni lehetett. Ez az adatbázis pontos képet adott a hibridek üzemi teljesítményérõl, ami meghatározta az egyes hibridek használatát is. Az egyes hibridek vetõmagjának forgalomba kerülõ mennyiségét országos koordinációs értekezlet határozta meg.

- Társadalmi és gazdasági változások ideje



1989-tõl a társadalmi és gazdasági változások a mezõgazdaságot teljesen új helyzetbe sodorja. A termõ területek felaprózása, az input anyagok elhagyása jó idõre visszavetette a termesztés színvonalát. Ezekben az években mind gyakrabban jelentek meg idõjárási anomáliák, a globális felmelegedés egyre több jelével találkoztunk.



A vetõmag kínálati piaccá alakult. A hibridek kiválasztása a különbözõ fajtatulajdonosok marketing munkája és az egyes termelõi tapasztalatok alapján történt.

- Az utóbbi öt-tíz év



Az utóbbi évek egyfajta konszolidációt jelentenek. A földhasználás koncentrációja visszaállította a modern technikával megvalósuló kukoricatermesztést. Sok-sok vita eredményeként a minõsített hibridek kísérlete is megszervezésre került.

- A hibridek tulajdonságai



A kukoricahibridek termõképessége minden idõben a legfontosabb mutató. Amikor termõképességrõl beszélünk célszerû megkülönböztetnünk a genetikai- és a realizálható termõképesség fogalmát. A hibridek genetikai termõképességét az optimális kísérleti feltételek között becsülhetjük, a realizálható termés pedig az, amit a táblákról betakarítunk. A kétféle termés sokszor igen távol esik egymástól. A különbség elsõsorban az idõjárás, a tápanyag-szolgáltatás és nem utolsósorban a gondos talajmûveléstõl függ. Ha a hibrid valamely tulajdonsága miatt rossz a genetikai termõképesség realizálhatósága, akkor az a termesztésben nagyon rövid életû lesz.

Így történt ez a kukoricatermesztés gépesítésének bevezetésekor. A kézi mûvelésnél a hibrideket a csõ nagysága alapján ítélték meg. Nem volt fontos szempont a szárszilárdság, mert kézzel a földre hulló csöveket is fel lehetett szedni.

A kukorica betakarításának gépesítése nagyon rövid idõ alatt átrendezte a hibrid választékot.



A szárszilárdság a gépi betakarítást követõen elengedhetetlen tulajdonság lett. Az elsõ jó szárszilárdságú hibridek genetikai termõképessége jellemzõen szerényebb volt, mégis a minimalizált betakarítási veszteség révén, megelõzték a nagyobb genetikai potenciállal rendelkezõ, de gyenge szárú hibrideket. Ma már természetes, hogy a termesztett hibridek szárszilárdsága a követelményeknek megfelelõ. Ennek ellenére megdöbbenve tapasztaltuk 2009 õszén, hogy nagyon sok kukoricatáblán a növények úgy letörtek, mintha úthenger ment volna keresztül. A szártörés okát nyilvánvalóan idõjárási anomáliában kereshetjük, hisz korábbi évek kiváló szárú hibridjei egy év alatt nem veszítik a genetikailag nagyon is jól öröklõdõ tulajdonságukat.



A területegységrõl betakarítható termés növelésében a hetvenes évektõl a hibridek sûríthetõsége vált meghatározó tulajdonsággá. A nagyadagú mûtrágya használata és az idõjárás kedvezõ feltételt teremtettek arra, hogy a hektáronkénti tõszám növelésével (80–90 ezer tõ/ha) növeljük a termésátlagokat. Nagy változás volt ez a korábban általánosan elfogadott 30–40 ezres növényszámhoz viszonyítva. A hibridek tõszám-sûríthetõségének jellemzéséhez a folyamatos tõszámkísérlet bevezetésére került sor. Széles és szûk tõszám optimumú hibridekrõl beszéltünk, a vetési technológiát az egyes hibridek optimális tõszámához igazítottuk.



Magyarországon a mûtrágya mennyiségének visszaesése és az aszályos évek beköszönte véget vetett a nagy tõszámok használatának. Ma itthon a kukoricahibridek megítélésekor a sûríthetõség nem szempont. Németországban és Franciaországban ma is gyakorlat a 90–110 ezres tõszám használata, és többször teszik fel a kérdést az ottani szakemberek, mi miért használunk ilyen alacsony tõszámot?



A kukorica kombájnnal történõ betakarítása és a termés szárítása két nagyon fontos tulajdonságot helyezett elõtérbe, a tenyészidõt és a szem vízleadását.



A hatvanas évek végén, a hûvös csapadékos években, a hosszú tenyészidejû kukoricák éretlenségük és csõfuzárium-fertõzöttségük miatt az állattenyésztõknek számos gondot okoztak. Azóta szinte évrõl évre rövidült a Magyarországon termelt kukoricahibridek tenyészideje. Elõször a FAO 600-at felejtettük el. Napjainkban a FAO 500 hibrideket már elsõsorban silótermesztésre használjuk. A tenyészidõvel kapcsolatban ismét találkozunk a genetikai és a realizálható termõképesség kérdésével. A dilemmát a gyakorlat oldotta meg. Mára kikristályosodott, hogy kedvezõ években legnagyobb termést a FAO 400-as hibridek adják, leggazdaságosabban pedig a FAO 300-asok termeszthetõk.

Az energiaárak növekedésével a kukorica ­szárítása egyre nagyobb költséget jelentett. A nemesítés a jó vízleadó hibridek bevetésével hatékonyan tudott hozzájárulni a betakarításkori szemnedvesség csökkentéséhez. Mára azonban a hibridek ebben a tulajdonságban eléggé egyformák lettek, nincs nagy különbség közöttük. A szárszilárdság analógiáján a rossz vízleadású hibridek szemes kukoricaként nem tudtak hosszú életûek lenni. Más dolog a silókukorica, ott a lassú vízleadás erény.



Az aszályos évek gyakorisága a hibridek szárazságtûrésére irányította a figyelmet. Aszályos idõben az agrotechnika jelentõsége válik nagyon fontossá. A kellõ gondossággal és idõben végzett, a talaj nedvesség állapotát messzemenõen figyelemmel kísérõ talajmûvelés több termést õriz meg, mint az egyes hibridek közötti különbség. Azonban a hibridek közötti szárazságtûrést sem szabad lebecsülnünk. Ma már egyre jobban megismerjük a hibridek reakcióját, ami nem csak egyszerûen a szárazság-, hanem a hõtûrést is magába kell, hogy foglalja. Mivel a vetõmag beszerzéskor még nincs aszály elõrejelzés, nehezen, vagy leginkább csak a tapasztalatokra hagyatkozva tudjuk eldönteni, hogy szárazságtûrõ hibrid vetõmagját vegyük-e meg. A szárazságtûrés meghatározásakor nagyon vigyázni kell arra, hogy a szárazságtûrést ne keverjük össze az intenzív vagy extenzív termesztésre való alkalmassággal. Az elmúlt két évben például Békés megyét nagyon erõsen sújtotta az aszály. Békés megyébe a szárazságtûrés jegyében mégsem javasolhatunk extenzív típusú hibridet.



A szárazságtûrõ hibridek dilemmáját a nemesítés oldhatja fel olyan hibridek piacra vitelével, amelyek kellõ csapadékellátásnál bõ termõk, a száraz évjáratokban pedig a termésveszteségük arányaiban a legkisebb.



Napjainkban a nemesítés legnagyobb kihívása a csõfuzárium rezisztencia. A termõképesség folyamatos és mindenáron való növelése a hibridek csõfuzárium érzékenységének növeléséhez vezethet. Az élelmiszerbiztonságnak szigorú szabályai vannak. Az EU a fuzárium toxinokra határértékeket állapított meg. Mindannyiunk egyetemes érdeke az egészséges takarmány, egészséges élelmiszer. Azontúl, hogy a nemesítés minden eszközt megragad az ellenálló genotípusok elõállítására, tudnunk kell, hogy nagyon sok egyéb tényezõ válthat ki fuzárium fertõzést, és annak következtében toxintermelést. A kártevõk jelenléte, a rosszul kezelt termény mind-mind veszélyforrás.



Rövid összeállításunk jól szemlélteti, hogy milyen kölcsönhatásban állnak egymással a klimatikus tényezõk, a technológia és a hibridek tulajdonságai. A kölcsönhatás örök, a mi feladatunk pedig a köztük lévõ harmónia megteremtése.



Dr. Szél Sándor