Hatóanyag- és dózisválasztás szerves savas tartósításnál

Az aerob tartósításra legrégebben használt hatóanyaga a propionsav, amelynek penészgátló hatása közismert (lásd 1. ábra).

Eleinte fõként 99,5% propionsavat használtak e célra, viszont idõvel kiderült, hogy erõsen korrozív sav lévén, károkat okozhat a gépi eszközökben és a tárolókban. Ezen kívül veszélyes árunak minõsül, így szállítása, manipulálása sem egyszerû feladat. Ammónia vagy nátrium hozzáadásával csökkenthetõ a szerves savak korróziója és veszélyessége, így ma a piacon leginkább (részlegesen) ammonizált készítményekkel találkozhatunk. Hátránya viszont e kiszerelési formának, hogy a végtermék pH-ja magasabb. Ez azért jelent hátrányt, mivel ugyanazon sav adott gombára vonatkozó minimális gátlási koncentrációja magasabb közegi pH esetében sokkal nagyobb, így ugyanazon hatás eléréséhez magasabb dózis szükséges (lásd 2. és 3. ábra). E hátrányt úgy lehet például kiküszöbölni, hogy valamilyen módon

visszacsökkentjük a készítmény pH-ját.

A gyakorlatban erre leginkább lignoszulfonsav vagy hangyasav hozzáadása terjedt el. IIy módon elérhetõ, hogy alacsony korrózió mellett mégsem kell emelt dózist alkalmazni.

Gyakorlati adagolás

Az üzemi gyakorlatban természetesen nem lehet laboratóriumi körülményeket produkálni, így az elméletinél magasabb dózist célszerû alkalmazni. Hogy mennyivel magasabbat, azt a tárolási idõn kívül több tényezõ is befolyásolja. A teljesség igénye nélkül a következõ dózismódosító tényezõket emelném ki: 



- A termény vízaktivitása. Általában a termény nedvességtartalmát mérjük, ho-lott a romlásra való hajlamosságot a vízaktivitás mutatja meg valójában, amely a relatív egyensúlyi páratartalommal mérhetõ. Megeshet, hogy egy 15%-osra szárított kukoricatétel minden további nélkül eltartható, viszont elõfordulhat, hogy egy másik fajta esetében 13% nedvességtartalomnál is gondok jelentkeznek, mivel hiába alacsonyabb a nedvességtartalma, de a pe-nészek számára hozzáférhetõbb a víz, az eltérõ morfológia folytán. A nedves termény savdózisának beállításakor is ideálisabb lenne, ha a nedvességtartalom helyett a vízaktivitást lehetne alapul venni.

- A termény porossága, tört szemek. A kisebb frakciójú szennyezettségek jobban magukba szívják a rájuttatott szerves savat, mint maga a termény, így magasabb dózist célszerû kijuttatni a megfelelõ védelem eléréséhez. Tört szemek esetében nagyobb a veszélyeztetett felület, ezért indokolt a magasabb dózis.

- Rossz tárolási körülmények. A tárolási hiányosságok, mint például túlzott mér-tékû kondenzvíz-képzõdés, beázások stb. nagymértékben befolyásolják a savadagolás mennyiségét. Ilyenkor lokálisan, a veszélyes helyeken célszerû növelni a kijuttatott sav mennyiségét.

Ha a témával kapcsolatban kérdései vannak, legjobb tudásom szerint válaszolok rá, illetve szívesen bocsátom a Tisztelt Olvasó rendelkezésére hazai és külföldi szakirodalmi, valamint saját vizsgálati eredményeket.

Karnóth Joris • +36-70/318-6598