A talajmûvelési módok és a humusz állapot összefüggései

Ezek alapján a talaj védelme a különbözõ károsító hatásoktól társadalmi jelentõségû. A földhasználat alapszabálya, hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodás nélkül elviselni. A talajvédelmi törvények alapvetõ elõírásokat tartalmaznak a gyakorlat számára. A termelõk kötelessége helyes talajhasználati gyakorlattal a talaj védelme érdekében eljárni. Ezt szolgálja a talajtermékenység, mint természeti erõforrás hosszú távú fenntarthatóságát, teljesítõképességét.



A talajmûvelés bármely változatánál figyelembe kell venni a klíma és termõhely specifikumait. A talajtömörödést és a talajeróziót minden eszközzel redukálni kell. A cél a talajmûvelésben olyan rendszer és mûveletek megvalósítása, amely kedvezõ talajszerkezetet alakít ki a vetõágyban, a termõrétegben, a gyökérágyban és kedvezõ feltételeket alakít ki az altalaj irányába történõ átjárhatóság kialakításában.

A talajkímélõ talajmûvelési rendszerek kérdése még jelenleg is vita tárgyát képezi. Alapvetõen le kell rögzíteni, hogy a talajmûvelés megválasztása a talajt használó management hosszú távú döntése kell, hogy legyen. A különbözõ rendszerek hatása rövidtávon nem értékelhetõ.



Az elmúlt évtizedekben az intenzív talajhasználat jelentette az új feltételek mellett a régi klasszikus rendszerek mûködtetését, (pl. rendszeres mélyszántás), amelynek eredményképpen megnövekedett a talajok fizikai állapotának romlása, szerkezetromlás, eke-tárcsatalp kialakulása, a talaj C (humusz) tartalmának csökkenése, belvizek kialakulása, mûtrágyák gyengébb érvényesülése, talajsavanyodás, terméscsökkenés, a költségek növekedése. A felsoroltak közül talán a talajok széntartalmának csökkenése a legfontosabb, amely a többi probléma eredõje is. A humusz a talajképzõdés elõfeltétele és a talajtermékenység záloga, különbséget képez a talajtípusok és az elérhetõ termésszintek között. A talaj humuszállapotának megállapításához gyakorlati szempontból legalább két frakciót kell elkülöníteni, egy inert frakciót, amelyet tartós ­humusznak is nevezhetünk és a másik frakció a táphumusz. A tartós ­humusz szoros korrelációban van a talaj agyagtartalmával.



Az átalakuló táphumusz mennyisége a talajhasználat során befolyásolható vetésforgóval, szervestrágyázással és fontos szerepe van az ésszerû talajmûvelésnek is.

A tapasztalatok szerint ez a hatás 0,30–1,0% humuszváltozást idézhet elõ. A humusznak tápanyaghatást illetve talajjavító hatást tulajdonítunk. Ez utóbbi vízkapacitás, a szorpciós kapacitás és a szerkezetesség javulásában nyilvánul meg, továbbá javul a tápanyagok felvehetõsége, a mûtrágyák érvényesülése. Mivel az inert C /tartós humusz frakció/ és az agyagtartalom között szoros a korreláció, így a talajfizikai tulajdonságokkal is pozitív a kapcsolat.

Felmerül a kérdés, hogy a talajmûvelés mûveleteinek, illetve rendszerének megválasztásával mennyiben tudjuk befolyásolni a talajok humusztartalmát? Mivel ilyen jellegû vizsgálatok egy-két éves kísérletekben és in vitro körülmények között megbízhatóan nem megvalósíthatóak, ezért egy 1974-ben beállított szántóföldi kéttényezõs parcellás kísérletben vizsgáltuk a különbözõ talajmûvelési módok és a mûtrágyázás hatását a talaj humusztartalmának alakulására, búza – búza – kukorica - kukorica vetésforgóban. A kukoricaszárat és a szalmatermést minden évben elszállítottuk, pótlólagos szervesanyag visszapótlás, istállótrágyázás nem történt.

A talajmintákat betakarítás után kukorica tarlóból vettük a 0-10, 10-20, 20-30 cm-es rétegbõl. A kísérleteket a PE-GK kísérleti telepén folytattuk le, a laborvizsgálatokat a Fejér Megyei NTSZ Talajvédelmi Laboratóriuma végezte el. Az egyes tényezõk és kezeléseik talajvizsgálati eredményeit a táblázat szemlélteti. (1. táblázat, 1. ábra )

A több évtizedes kísérleti munka talajvizsgálati eredményeibõl néhány megállapítás tehetõ: 



- Szántás esetében a 0–30 cm-es talajrétegben a humusztartalom 0,4% ponttal kisebb, mint a mûvelés nélküli rétegben, a felsõ 10 cm-ben 0,5% többlet mérhetõ az utóbbi variáns javára. 



- A 20 cm-es réteget figyelembe véve a mûvelés nélküli változatban 15 t/ha humusztöbblet mutatható ki. 



- A szántásos parcellákon a humusztartalom az egyes rétegek között egyenletesen rendezõdik el, az alsó 20–30 cm-es rétegben 0,1%-kal több humuszt mértünk, mint a másik két kombinációban. 



- A tárcsás alapmûvelés alkalmazása esetén a felsõ 10 cm-es rétegben 0,30%-kal magasabb a humusz szint, ugyanakkor a 20–30 cm-es rétegben a csökkenés nagymértékû. 



- A N-adagok a nagyobb gyökérnövekedés miatt (korábbi vizsgálatok) a humusztartalmat 0,30%-kal növelték a kontrollhoz képest mindhárom talajmûvelési változatban. 



- A legmagasabb humusz értéket a mûvelés nélküli N trágyázott (a2b3) kombinációban kaptuk.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a talajkímélõ talajmûvelési rendszerek a talaj fizikai állapotának megóvása, az eróziós károk kivédése és a jelentõs energia megtakarításon túl a talajok humusztartalmának megõrzésében is jelentõs szerepet játszhatnak. Ez szolgálja a talajtermékenység, mint természeti erõforrás hosszú távú fenntarthatóságát, a termõhely produktivitását.

Dr. Kismányoky Tamás