A fejés higiéniája - Tejelõ állományaink egyik leggyakoribb problémája a tehenek tõgygyulladása

Biológiailag biztonságos környezet



A tõgyhigiénia igazából már az istállóban elkezdõdik. Mivel az állat folyamatos kapcsolatban van a környezetével, a védekezésben fontos szerep jut a környezeti kórokozók gyérítésének. A padlóra húzott elsõ tejsugarak a fejõházat fertõzve a fejõházban megforduló összes egyed fertõzését okozhatják. A rossz alom, a nem higiénikus elletõ vagy borjúbox a keresztfertõzések lehetõségét növelik. A fejõberendezés savas-lúgos tisztításán és a fejõház hidegvizes lemosásán túlmutató, rendszeres vegyszeres felülettisztítás és -fertõtlenítés elengedhetetlen a fertõzési lánc megszakítása céljából.



Biológiai biztonságra való törekvéskor nem feledkezhetünk meg a kórokozók terjesztésében fontos szerepet játszó kártevõk, elsõsorban a patkányok és a legyek elleni védekezésrõl sem.

A fejés higiéniája



A mastitis elleni védekezés alapeleme a megfelelõ fejési higiénia, mely nagyban öszszefügg a fejés-elõkészítéssel. A fejés elõtti tõgyápolás célja, az oxitocin hatás kiváltása mellett, hogy a tõgybimbókról a szennyezõdést és ezzel együtt a kórokozókat fizikailag eltávolítsuk, a kórokozókat gyérítsük. Ezzel elsõsorban a kifejt tej összes csíraszámát tudjuk csökkenteni. Mivel a megfelelõ tõgyelõkészítés esetén a tõgy elsõ érintése és a kelyhek felhelyezése között max. 50-60 másodperc telhet el, így a fejés elõtt használt „tõgyfertõtlenítõk” fertõtlenítõ hatásukat csak igen kis mértékben tudják kifejteni, ezért az e célra használt termékeket a fizikai tisztító-, és szennyoldó képesség elõtérbe helyezése alapján kell kiválasztani. Célszerû a nagyobb hatékonyságot és gazdaságos felhasználást biztosító, habosítható termékek alkalmazása. Különös gondot kell fordítanunk a bimbók szárazra törlésére használt kendõk tisztaságára. Papír esetén a megfelelõ higiénikus tárolásra, textilkendõk esetén pedig a mosásra, fertõtlenítésre. Textilkendõk mosása esetén adagoljunk a mosógépbe fertõtlenítõszert. A letörlésre tõgyenként tiszta kendõt, és tõgynegyedenként tiszta törlõfelületet (a kendõ megfelelõ hajtogatásával) használjunk. Ne feledkezzünk meg a fejõk kezének rendszeres fertõtlenítésérõl sem, mely célra az elpárolgó alkoholos kézfertõtlenítõk alkalmasak.

A fejés utáni tõgyápolás során elsõsorban a fejést követõ kb. 30 percben még nyitott tejutak lezárását, a tõgybimbó bõrén, a kórokozók felszaporodásának gátlását és a hám regenerálását kell biztosítani. Erre a célra jól tapadó, filmképzõ tulajdonságú ápoló-fertõtlenítõszert célszerû alkalmazni.



A legelterjedtebb hatóanyag a jód, melynek szárító hatását megfelelõ arányban adagolt bõrlágyító és regeneráló összetevõkkel lehet kiküszöbölni, illetve újabban stabilizált jódkomplexek alkalmazásával, így alacsonyabb jódtartalmú tõgyfertõtlenítõk használatával a szárító hatás csökkenthetõ. A jód mellett igen elterjedt hatóanyag a klórhexidin és a természetes hatóanyag, a tejsav is. Újdonság ezen a területen a bõrnyugtató növényi kivonatok, mint például a menta alkalmazása, mely az irritált hám nyugtatásával az apró hámsérülések, mint fertõzési kapuk gyógyulásának segítségével fejti ki megelõzõ hatásukat.



Mivel a fejés elõtt és után történõ kezelések célja teljesen más, azonos termék alkalmazása erõsen megkérdõjelezhetõ.

Fejést követõen gondoskodni kell – fejés utáni tõgyápoló használatával – a kórokozók elszaporodásának gátlásáról és a hám regenerálásáról

Összességében elmondható, hogy a biológiai biztonság a fejõházban is csak komplex védekezéssel érhetõ el. Míg az „ad hoc” jelleggel, szakszerûtlenül végzett védekezés valóban csak egy, a jelenlegi tejárral össze nem egyeztethetõ extra költség, addig a komplex prevenciós intézkedésekkel, kiváló minõségû higiéniai termékek használatával tejelõállító telepeinket biológiailag biztonságos zónává, a ráfordított költségeket pedig többszörösen megtérülõ befektetéssé alakíthatjuk.

Kiss Barnabás